2Móz 8:1 – 8:32

Fenyegetés a második csapással

  1 És monda az Úr Mózesnek: Menj be a fáraóhoz és mondd neki: Azt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nekem.
  2 Ha pedig te el nem akarod bocsátani, íme én egész határodat békákkal verem meg.
  3 És a folyóvíz békáktól pozsog és felmennek és bemennek a te házadba és ágyasházadba és ágyadra és a te szolgáid házába és néped közé és a te kemencéidbe és sütőteknőidbe.
  4 És reád és népedre s minden te szolgáidra felmennek a békák.
  5 És monda az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyújtsd ki kezedet a te vessződdel a folyóvizekre, csatornákra és a tavakra, és hozd fel a békákat Egyiptom földére.
  6 És kinyújtá kezét Áron Egyiptom vizeire, és békák jövének fel és ellepék Egyiptom földét.
  7 De az írástudók is úgy cselekedének az ő titkos mesterségükkel és felhozák a békákat Egyiptom földére.
  8 És hívatá a fáraó Mózest és Áront és monda: Könyörögjetek az Úrnak, hogy távolítsa el rólam és az én népemről a békákat, és én elbocsátom a népet, hogy áldozzék az Úrnak.
  9 Mózes pedig monda a fáraónak: Parancsolj velem: mikorra könyörögjek érted és a te szolgáidért és a te népedért, hogy elpusztuljanak a békák tőled és házaidtól; és csak a folyóvízben maradjanak meg.
  10 Felele a [fáraó]: Holnapra. És monda [Mózes]: Amint kívánod, hogy megtudd, hogy nincs hasonló a mi Urunkhoz Istenünkhöz.
  11 És eltávoznak a békák tőled, meg a te házaidtól, szolgáidtól és a te népedtől; csak a folyóvízben maradnak meg.
  12 És kiméne Mózes és Áron a fáraótól és kiálta Mózes az Úrhoz a békák felől, amelyeket a fáraóra bocsátott vala.
  13 És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék és kiveszének a békák a házakból, udvarokból és mezőkről.
  14 És rakásokba gyűjték azokat össze és a föld megbüszhödék.
  15 S amint látá a fáraó, hogy baja könnyebbül, megkeményíté az ő szívét, és nem hallgata reájuk, amint megmondotta vala az Úr.
  16 És szóla az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyújtsd ki a te vessződet és sújtsd meg a föld porát, hogy tetvekké legyen egész Egyiptom földén.
  17 És akképpen cselekedének. Áron kinyújtá kezét az ő vesszejével és megsújtá a föld porát, és tetvek lőnek emberen és barmon; a föld minden pora tetvekké lőn egész Egyiptom földén.
  18 És úgy cselekedének az írástudók is az ő varázslásukkal, hogy tetveket hozzanak elő, de nem teheték; és valának a tetvek emberen és barmon.
  19 És mondák az írástudók a fáraónak: Az Isten ujja ez. De kemény maradt a fáraó szíve, és nem hallgata reájuk; amint mondotta vala az Úr.
  20 Az Úr pedig monda Mózesnek: Kelj fel reggel és állj a fáraó eleibe; íme kimegy a vizek felé, és mondd neki: Ezt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nekem.
  21 Mert ha el nem bocsátod az én népemet, íme én bocsátok tereád, a te szolgáidra és a te népedre és a te házaidra ártalmas bogarakat, és megtelnek az egyiptombeliek házai ártalmas bogarakkal és a föld is, amelyen ők vannak.
  22 De különválasztom azon a napon a Gósen földét, amelyen az én népem lakik, hogy ne legyenek ott ártalmas bogarak, azért, hogy megtudd, hogy én vagyok az Úr ezen a földön.
  23 És különbséget teszek az én népem között és a te néped között. Holnap lészen e jelenség.
  24 És akképpen cselekedék az Úr; jövének ugyanis ártalmas bogarak a fáraó házára és az ő szolgái házára, és egész Egyiptom földén pusztává lőn a föld az ártalmas bogarak miatt.
  25 És hívatá a fáraó Mózest és Áront és monda: Menjetek, áldozzatok a ti Isteneteknek ezen a földön.
  26 Mózes pedig monda: Nincs rendén, hogy úgy cselekedjünk, hogy mi azt áldozzuk az Úrnak a mi Istenünknek, ami utálatos az egyiptombeliek előtt: íme, ha azt áldozzuk az ő szemeik előtt, ami az egyiptombelieknek utálatos, nem köveznek-e meg minket?
  27 Háromnapi járó földre megyünk a pusztába és úgy áldozunk a mi Urunknak Istenünknek, amint megmondja nekünk.
  28 És monda a fáraó: Én elbocsátlak titeket, hogy áldozzatok a ti Uratoknak Isteneteknek a pusztában, csak nagyon messze ne távozzatok; imádkozzatok értem.
  29 Mózes pedig monda: Íme én kimegyek te tőled és imádkozom az Úrhoz és eltávoznak az ártalmas bogarak a fáraótól és az ő szolgáitól és az ő népétől holnap; csak megint el ne ámítson a fáraó, hogy el ne bocsássa a népet áldozni az Úrnak.
  30 És kiméne Mózes a fáraótól és imádkozék az Úrhoz.
  31 És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék; s eltávozának az ártalmas bogarak a fáraótól, szolgáitól és népétől; egy sem marada.
  32 De a fáraó ezúttal is megkeményíté az ő szívét és nem bocsátá el a népet.