Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének
Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nekünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a
Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Erre kivonultak az Izrael minden fiai és összegyülekezett a nép, mint egy ember, Dántól fogva Bersebáig és a Gileád földéig, az Úrhoz Mispába.
2 És megjelentek az egész népnek fő-fő emberei, az Izraelnek minden nemzetségei az Isten népének gyülekezetében, négyszázezer gyalogos, fegyverfogható férfiú.
3 De meghallották a Benjámin fiai [is], hogy felmentek az Izrael fiai Mispába. Az Izrael fiai pedig mondának: Mondjátok meg, hogy mint történt ez a gonoszság?
4 És felele a lévita, a megöletett asszonynak férje, és monda: Gibeába, mely Benjáminé, mentem én és az én ágyasom, hogy ott megháljak.
5 És ellenem támadtak Gibeának férfiai, és körülvették miattam a házat éjjel, engem akartak megölni, de az én ágyasomat nyomorgatták meg annyira, hogy meghalt.
6 Ekkor fogtam ágyasomat, és szétvagdaltam őt, és szétküldöztem az Izrael örökségének minden tartományaiba, mert utálatosságot és aljasságot követtek el Izraelben.
7 Íme mindnyájan, kik itt vagytok Izrael fiai, szóljatok erről és tanácskozzatok [felőle].
8 Ekkor felállott az egész nép, mint egy ember, mondván: Senki közülünk sátorába ne menjen, és senki házához ne térjen,
9 Mert most Gibea ellen ezt cselekedéndjük: sorsot vetünk rá.
10 És választunk tíz férfiút száz közül, és százat ezer közül, és ezret tízezer közül, Izraelnek minden nemzetségéből, hogy hordjanak élelmet a népnek, hogy ez elmenvén, cselekedjék Benjámin Gibeájával annak minden gonoszsága szerint, melyet elkövetett Izraelben.
11 És összegyülekezett Izrael minden férfia a város ellen, mint egy ember, egyesülten.
12 És követeket küldöttek az Izrael nemzetségei Benjámin minden törzseihez, mondván: Micsoda aljasság az, ami ti közöttetek történt?
13 Most adjátok ki azokat a férfiakat, a Béliál fiait, akik Gibeában vannak, hogy megöljük őket, és kitisztítsuk a gonoszt Izraelből. De a Benjámin fiai nem akartak hallgatni testvéreiknek, az Izrael fiainak szavára,
14 Hanem egybegyűltek a Benjámin fiai a városokból Gibeába, hogy kimenjenek harcolni az Izrael fiaival.
15 És azon a napon a Benjámin fiai, akik a városokból [jöttek fel], huszonhatezer fegyverfogható férfiút számlálának, Gibea lakóin kívül, kik szám szerint hétszázan voltak, [mind] válogatott férfiú.
16 Ebből az egész népből volt hétszáz válogatott férfiú, akik suták voltak. Ezek mindnyájan a parittyával hajszálnyira [biztosan] találtak és nem hibázták el.
17 Az Izrael fiai pedig szám szerint, a Benjámin fiain kívül, négyszázezren voltak, fegyverfogható emberek, és mind hadakozó férfiak.
18 Ekkor felkeltek, és felmentek Béthelbe, és megkérdék az Istent, és mondának az Izrael fiai: Ki menjen fel először közülünk a Benjámin fiai ellen hadakozni? És monda az Úr: Júda először.
19 Felkeltek azért az Izrael fiai reggel, és táborba szállottak Gibea előtt.
20 És kimentek Izrael emberei harcolni Benjámin ellen, és csatarendbe állottak fel ellenük az Izrael emberei Gibeánál.
21 És kivonultak a Benjámin fiai [is] Gibeából, és levertek az Izrael fiai közül az nap huszonkétezret a földre.
22 De a nép, Izrael férfiai, megbátoríták magukat, és újra csatarendbe állottak ugyanazon a helyen, amelyen előtte való nap sorakoztak.
23 És felmenének az Izrael fiai, és [ott] sírtak, az Úr előtt egész estig, és megkérdezték az Urat, mondván: Vajon elmenjek-e még harcolni az én atyámfiának, Benjáminnak fiai ellen? Az Úr pedig monda: Menjetek fel ellene!
24 És mikor az Izrael fiai másnap a Benjámin fiai ellen felvonultak,
25 Kijött elébük Benjámin Gibeából másnap, és levert az Izrael fiai közül [még] tizennyolcezer embert a földre, kik mindannyian fegyverfoghatók valának.
26 Ekkor felment Izrael minden fia és az egész nép, és elmenvén Béthelbe, sírtak, és ott maradtak az Úr előtt és böjtöltek aznap egész estvéig, és égőáldozattal és hálaadó áldozattal áldoztak az Úr előtt.
27 És megkérdezék az Izrael fiai az Urat, – mert ott volt abban az időben az Isten frigyládája.
28 És Fineás, az Áron fiának Eleázárnak fia szolgált körülötte abban az időben – mondván: Vajon még [egyszer] felmenjek-e harcolni az én atyámfiának Benjáminnak fiaival, vagy pedig abbahagyjam? És monda az Úr: Menj, mert holnap kezedbe adom őket.
29 És leseket vetett Izrael Gibea ellen körös-körül.
30 És felvonultak az Izrael fiai a Benjámin fiai ellen harmadnapon, és felállottak Gibea ellen úgy, mint annak előtte.
31 Ekkor kijöttek a Benjámin fiai a nép ellen, elszakasztatának a várostól, és elkezdették a népet verni, és ölni, mint annak előtte, a mezőn, a két úton, melynek egyike Béthelbe, másika Gibea felé vezet, [és már megöltek] mintegy harminc férfiút Izraelből.
32 És mondának a Benjámin fiai: Megverettetnek ezek előttünk [megint], mint először. Az Izrael fiai pedig mondának: Fussunk el és szakasszuk el őket a várostól, [ki] az országútra.
33 És az Izrael minden fia elhagyta helyét és Baál-Thámárnál állott fel. Izrael lesei pedig előtörtek [rejtek]helyeikből Maareh-Gabából.
34 Ekkor az egész Izraelből tízezer válogatott férfiú tört Gibea ellen, és neki búsulának a harcnak, és amazok észre sem vették, hogy veszedelemben forognak.
35 Így verte le az Úr Izrael előtt Benjámint, és elpusztítottak az Izrael fiai azon a napon a Benjámin fiai közül huszonötezer-száz férfiút, kik mind fegyverfoghatók voltak.
36 Benjámin fiai tehát látták, hogy megveretnek, mivel Izrael férfiai [csak] azért adtak helyet Benjáminnak, mert ők a lesekben bíztak, amelyeket Gibeánál helyeztek el.
37 És a les elősietett és előtört Gibea ellen, és a les bevonult, és leölte az egész várost fegyvernek élével.
38 És abban egyeztek meg Izrael férfiai a les-csapatokkal, hogy erős füstfelleget bocsátanak fel a városból.
39 Mikor aztán az Izrael férfiai visszafordultak a harc közben, és Benjámin megkezdte az öldöklést és [leölt] mintegy harminc férfiút Izraelből, és azt gondolta magában: Bizony megverettetnek előttünk, mint az első ütközetben:
40 Éppen akkor kezdett a felhő felemelkedni a városból, mint egy füstoszlop. És mikor aztán Benjámin hátratekintett, látta, hogy íme a város lángja [már] feléri az eget.
41 És az Izrael fiai megfordultak, és megijedének a Benjámin fiai, akik most látták csak, hogy rajtuk a veszedelem.
42 És elfutottak az Izrael férfiai elől a pusztába [vivő] útra; de a harc ott is utolérte őket, és az út közepén ölték le a városból jövőket.
43 Körülvették Benjámint, üldözték őt, letiporták a pihenő helyen, egészen a Gibea előtt keletre [eső vidékig].
44 És elesett Benjámin közül tizennyolcezer ember, mindnyájan vitéz férfiak.
45 Ekkor megfordultak, és a pusztába menekültek, a Rimmon sziklájához; de az utakon még megöltek közülük ötezer embert, és azután egész Gideomig mentek utánuk, és megöltek közülük kétezer embert.
46 Azok tehát, akik elestek Benjámin közül, összesen huszonötezren voltak, kik mindannyian fegyvert fogtak azon a napon, és mindnyájan vitéz férfiak voltak.
47 De hatszáz férfiú megfordult, és elmenekült a pusztába a Rimmon kősziklájára, és ott [is] maradt a Rimmon szikláján négy hónapig.
48 Az Izrael férfiai pedig visszatértek a Benjámin fiaira, és megölték őket fegyvernek élével a városokban az emberektől a barmokig, és ami csak található volt; az összes városokat pedig, miket találtak, tűzzel égették meg.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nekünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a
Ti pedig ne hívassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Máté 23:1 – 23:39 Feddő beszéd a
Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt szerze. Máté 22:1 – 22:46 Példázat a királyi mennyegzőről 1 És megszólalván Jézus, ismét