Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 A tizedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónap tizenkettedikén lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
2 Embernek fia! vesd tekintetedet a fáraóra, Egyiptom királyára, és prófétálj ellene és egész Egyiptom ellen.
3 Szólj és mondjad: Így szól az Úr Isten: Íme, én ellened [megyek], fáraó, Egyiptom királya, te nagy krokodil, aki fekszik folyói közepette, aki ezt mondja: Enyém az én folyóm, és én teremtettem magamnak.
4 És horgokat vetek szádba, és azt cselekszem, hogy folyóid halai odaragadjanak pikkelyeidhez, és kivonszlak folyóid közepéből, és folyóid minden halait, melyek odaragadnak pikkelyeidhez.
5 És kivetlek a pusztába téged és folyóid minden halát; a mező színére esel; egybe nem szedetel s nem gyűjtetel; a földi vadaknak s az égi madaraknak adlak eledelül.
6 És megtudják mindnyájan Egyiptom lakói, hogy én vagyok az Úr. Mivelhogy ők nádszál-bot valának Izrael házának;
7 Melyet ha megfognak kezükkel, összetörsz, s felhasítod egész vállukat, és ha reád támaszkodnak, összeroppansz, s megrázod egész derekukat:
8 Ez okáért így szól az Úr Isten: Íme, hozok ellened fegyvert, és kivágok belőled embert és barmot.
9 És legyen Egyiptom földje pusztasággá és sivataggá, és megtudják, hogy én vagyok az Úr. Mivelhogy azt mondja: A folyó enyém, és én teremtettem:
10 Ez okáért íme, én ellened [megyek], és folyóid ellen, és teszem Egyiptom földjét nagy pusztaságok pusztaságává Migdoltól fogva Siénéig, és Szerecsenország határáig.
11 Ne menjen át azon emberi láb, se baromi láb ne menjen át rajta, és ne lakják negyven esztendeig.
12 És adom Egyiptom földjét pusztaságra az elpusztult földek között, s városai lesznek az elpusztult városok közt pusztaságban negyven esztendeig, és eloszlatom az egyiptomiakat a nemzetek közé, s szétszórom őket a tartományokba.
13 Mert így szól az Úr Isten: Negyven esztendő múlva egybegyűjtöm az egyiptomiakat a népek közül, kik közé szétszórattak.
14 És visszahozom Egyiptom foglyait s visszaviszem őket Pathrós földjére, az ő eredetük földjére, és ott lesznek alacsony királyság.
15 A [többi] királyságokhoz képest alacsony lészen s többé nem emeli magát a nemzetek fölé; és megkevesbítem őket, hogy el ne tapodják a nemzeteket.
16 És nem lesz többé Izrael házának bizodalma, mely vétekre emlékeztessen [engem], midőn feléje hajlanak, és megtudják, hogy én vagyok az Úr Isten.
17 És lőn a huszonhetedik esztendőben, az első hónapban, a hónap elsején, lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
18 Embernek fia! Nabukodonozor Babilon királya nagy fáradsággal fárasztotta seregét Tírus ellen: minden fő megkopaszult és minden váll feltört; de jutalma nem lőn neki és seregének Tírusból a fáradságért, amellyel miatta fáradott.
19 Ennek okáért így szól az Úr Isten: Íme, én Nabukodonozornak a babiloni királynak adom Egyiptom földjét, és elviszi gazdagságát, s elragadja ragadományát, s elprédálja prédáját, és [ez] lesz jutalma seregének.
20 Fizetésül, amelyért fáradott, adom neki Egyiptom földjét, mert értem cselekedtek, ezt mondja az Úr Isten.
21 Azon a napon szarvat sarjasztok Izrael házának, és a te szádat megnyitom közöttük, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Tartsátok meg azért ti az én rendeléseimet és végzéseimet, és ez utálatosságok közül semmit meg ne cselekedjetek, se a bennszülött, se a közöttetek tartózkodó jövevény:
És nem viszi azt a gyülekezet sátorának nyílásához, hogy áldozattal járuljon az Úrhoz, az Úrnak hajléka előtt: vérontásul tulajdoníttassék az annak az embernek; vért ontott,
Gyolcsból készült szent köntöst öltsön magára, és gyolcs lábravaló legyen a testén, gyolcs övvel övezze be magát, és gyolcs süveget tegyen fel; szent ruhák ezek;