Dán 4:1 – 4:34

Nabukodonozor király kibocsátványa másik álmáról és annak magyarázatáról

  1 Én Nabukodonozor békében valék az én házamban, és virágzó az én palotámban.
  2 Álmot láték és megrettente engem, és a gondolatok az én ágyamban, és az én fejemnek látásai megháborítának engem.
  3 És parancsolatot adék, hogy hozzák előmbe Babilonnak minden bölcsét, hogy az álom jelentését tudassák velem.
  4 Akkor bejövének az írástudók, varázslók, káldeusok és jövendőmondók; és én elbeszélém nekik az álmot, de az értelmét nem jelentették meg nekem.
  5 Végezetre bejöve elém Dániel, akinek neve Baltazár, mint az én istenemnek neve, és akiben a szent isteneknek lelke van, és elmondám neki az álmot.
  6 Baltazár, az írástudók elseje, tudom, hogy a szent isteneknek lelke van benned, és semmi titok sem homályos előtted, az én álmom látásait, amiket láttam, és azoknak jelentését beszéld el.
  7 Az én fejem látásai az én ágyamban [ezek] [voltak]: Látám, hogy íme, egy fa [álla] a föld közepette, és annak magassága rendkívüli volt.
  8 Nagy volt a fa és erős, és magassága az égig ért, és az egész föld széléig volt látható.
  9 Levelei szépek és gyümölcse sok, és táplálék vala rajta mindeneknek; alatta árnyékot talála a mező vada, és ágain lakozának az ég madarai, és róla evék minden élő.
  10 Látám fejem látásaiban az én ágyamban, és íme: egy Vigyázó és Szent szálla alá az égből;
  11 Erősen kiálta, és így szóla: Vágjátok ki a fát és vagdaljátok le az ágait, rázzátok le leveleit és hányjátok szét gyümölcseit, fussanak el a vadak alóla, és a madarak az ő ágairól.
  12 De gyökerének törzsökét hagyjátok meg a földben, és vas és érc láncokba [verve] a mező füvén; égi harmattal öntöztessék, és a barmokkal legyen része a föld füvében.
  13 Az ő emberi szíve változzék el, és baromnak szíve adassék neki, és hét idő múljék el felette.
  14 Vigyázók határozatából van ez a rendelet, és a Szentek parancsolata ez a végzés, hogy megtudják az élők, hogy a felséges [Isten] uralkodik az emberek birodalmán, és akinek akarja, annak adja azt, és az emberek között az alábbvalót emeli fel arra.
  15 Ezt az álmot láttam én, Nabukodonozor király, és te, Baltazár, mondd meg annak értelmét; mivelhogy az én országomnak egyetlen bölcse sem tudta nekem megmondani a jelentését; de te tudod, mert szent isteneknek lelke van benned.
  16 Ekkor Dániel, akinek neve Baltazár, közel egy óráig rémüldözék, és az ő gondolatai háboríták őt. Szóla a király, és monda: Baltazár, az álom és annak jelentése meg ne rettentsenek téged! Felele Baltazár, és monda: Uram, az álom [szálljon] a te gyűlölőidre, a magyarázata pedig a te ellenségeidre!
  17 A fa, amelyet láttál, amely nagy és erős volt, és amelynek magassága az eget érte és ellátszék az egész földre;
  18 És levelei szépek, gyümölcse pedig sok, és táplálék rajta mindeneknek; alatta tartózkodék a mező vada, és ágain az égi madarak lakozának:
  19 Te vagy az, oh király, aki naggyá és erőssé lettél, akinek nagysága megnövekedék és fölér az égig, és hatalmad a föld végéig.
  20 Hogy pedig láta a király Vigyázót és Szentet leszállani az égből, és azt mondá: Vágjátok le a fát és pusztítsátok el azt; de gyökereinek törzsökét a földben hagyjátok, és vas és érc láncokba [verve] a mező füvén, és égi harmattal öntöztessék és a mezei barmokkal legyen része, amíg hét idő múlik el felette;
  21 Ez a jelentése, oh király, és a felséges Isten végezése ez, amely bekövetkezik az én uramra, a királyra,
  22 És kivetnek téged az emberek közül, és a mezei barmokkal lesz a te lakozásod, és füvet adnak enned, mint az ökröknek, és égi harmattal öntöznek téged, és hét idő múlik el feletted, mígnem megérted, hogy a felséges [Isten] uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, akinek akarja.
  23 Hogy pedig mondák, hogy a fa gyökereinek törzsökét hagyják meg: országod megmarad neked, mihelyst megismered, hogy az Ég uralkodik.
  24 Azért, oh király, az én tanácsom tessék neked, és vétkeidtől igazság által szabadulj és a te hamisságaidtól a szegényekhez való irgalmasság által. Így talán tartós lesz a békességed.
  25 Mindez betelék Nabukodonozor királyon.
  26 Tizenkét hónap múlva a babiloni királyi palotán sétála.
  27 Szóla a király és mondá: Nem ez-e ama nagy Babilon, amelyet én építettem királyság házának, az én hatalmasságom ereje által és dicsőségem tisztességére?
  28 Még a szó a király szájában volt, amikor szózat szálla le az égből: Neked szól, oh Nabukodonozor király, a birodalom elvétetett tőled.
  29 És kivetnek téged az emberek közül, és a mezei barmokkal lesz a lakozásod, és füvet adnak enned, mint az ökröknek, és hét idő múlik el feletted, amíg megismered, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, akinek akarja.
  30 Abban az órában betelék a beszéd Nabukodonozoron: és az emberek közül kivetteték, és füvet evék mint az ökrök, és égi harmattal öntözteték az ő teste, mígnem szőre megnöve, mint a saskeselyű [tolla], és körmei, mint a madarakéi.
  31 És az idő elteltével én, Nabukodonozor, szemeimet az égre emelém, és az én értelmem visszajöve, és áldám a felséges [Istent], és dicsérém és dicsőítém az örökké élőt, kinek hatalma örökkévaló hatalom és országa nemzedékről-nemzedékre [áll].
  32 És a föld minden lakosa olyan mint a semmi; és az ő akarata szerint cselekszik az ég seregében és a föld lakosai között, és nincs, aki az ő kezét megfoghatná és ezt mondaná neki: Mit cselekedtél?
  33 Abban az időben visszatére hozzám az én értelmem, és országom dicsőségére az én ékességem, és méltóságom is visszatére hozzám, és az én tanácsosaim és főembereim fölkeresének engem, és visszahelyeztettem az én országomba, és rendkívüli nagyság adatott nekem.
  34 Most [azért] én, Nabukodonozor, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei királyt: mert minden cselekedete igazság, és az ő utai ítélet, és azokat, akik kevélységben járnak, megalázhatja.