Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Lőn pedig húsz esztendő múlva, amialatt Salamon megépíté az Úr házát és a maga palotáját:
2 Azokat a városokat, amelyeket Hirám adott Salamonnak, megépíté Salamon, és Izrael fiait telepíté oda.
3 Azután elméne Salamon Hámát-Sobába és azt hatalmába keríté.
4 És megépíté Tádmort a pusztában, és minden kincstartó városokat, amelyeket Hámátban épített.
5 Annak felette mind a felső, mind az alsó Bethoront megépíté s megerősített városokká [tette] kőfalakkal, kapukkal és zárokkal.
6 És Baalátot, s a tárházak minden városait, amelyek Salamonéi valának, a szekereknek és a lovagoknak minden városait; és mindent, amihez Salamonnak kedve volt, megépíté Jeruzsálemben, a Libánuson és az ő egész birodalmának földén.
7 Mindazt a népet, amely megmaradt a hitteusok közül, az emoreusok, perizeusok, hivveusok és a jebuzeusok közül, akik nem az Izrael közül valók;
8 Hanem azoknak fiai közül, akik azon a földön ő utánuk maradtak volt, akiket az Izrael fiai ki nem irthattak, azokat Salamon adófizetőkké tevé mind e mai napig.
9 De az Izrael fiai közül Salamon senkit nem tett szolgává az ő külső dolgaiban; mert ezek hadakozó férfiak voltak, és az ő hadnagyinak vezérei, s szekereinek és lovagjainak vezérei.
10 Azok, a Salamon király seregeinek vezérei, kétszázötvenen valának, akik uralkodnak vala a népen.
11 És felviteté Salamon a fáraó leányát a Dávid városából a házba, amelyet neki épített vala; mert ezt mondá: Nem lakhatik az én feleségem az Izrael királyának, Dávidnak házában; mert szentséges [hely] az, mivel az Úr ládája abba vitetett.
12 Akkor égőáldozatokat áldozék Salamon az Úrnak az Úr oltárán, amelyet rakatott vala a tornác előtt;
13 Naponként áldozának azon, Mózes parancsolata szerint, szombatnapokon, a hónapok első napjain, és évenként a főünnepeken háromszor; [tudniillik] a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén és a sátorok ünnepén.
14 És elrendelé az ő atyjának, Dávidnak rendelése szerint a papok tisztét az ő szolgálatukban, a lévitákat is az ő tisztük szerint, hogy dicsérnék [az Istent] és szolgálnának a papok mellett naponként; az ajtónállókat is, az ő csoportjaik szerint minden kapuhoz, mert így volt az Isten emberének, Dávidnak parancsolata.
15 És nem tértek el a király parancsolatától, [amelyet parancsolt vala] a papoknak és lévitáknak minden dolog és a kincsek felől.
16 [Ilyen módon] bevégződött Salamonnak minden munkája azon naptól, amikor az Úr házának alapját letették, annak befejezéséig, amikor immár az Úr háza elkészült.
17 Azután elméne Salamon Esiongáberbe és Elótba, amely a tenger partján, Edom földén volt.
18 És külde Hirám az ő szolgái által neki hajókat és szolgákat, akik a tengeren jártasok valának, akik menének a Salamon szolgáival együtt Ofirba, honnan négyszázötven tálentum aranyat hozának és vivék Salamon királynak.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
A frigyláda visszatérése és a bét-semesi figyelmeztetés: öröm és istenfélelem együtt. Az 1Sámuel 6-ban a filiszteusok hét hónap szenvedés után belátják, hogy a frigyládát nem
Dágon megaláztatása és a frigyláda csapása: az ÚR dicsősége nem fogoly. Az 1Sámuel 5-ben a filiszteusok elragadják a frigyládát, és Dágon templomába viszik, mintha az
A frigyláda elragadtatása és Ikábód: amikor a külső vallásosság nem pótolja az engedelmességet. Az 1Sámuel 4-ben Izráel vereséget szenved a filiszteusoktól, majd ahelyett, hogy bűnbánattal