Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És lakozának a nép fejedelmei Jeruzsálemben, a többi nép pedig sorsot vete, hogy minden tíz emberből vinnének egyet Jeruzsálembe, a szent városba lakóul, a többi kilenc pedig marad a maga városában.
2 És áldá a nép mindazon férfiakat, akik önkéntesen vállalkozának arra, hogy Jeruzsálemben lakoznak.
3 Ezek pedig a tartomány fejei, akik Jeruzsálemben megtelepedének; de Júda városaiban lakozék ki-ki az ő örökségében, városaikban: az Izrael, a papok, a léviták, a léviták szolgái és Salamon szolgáinak fiai.
4 Jeruzsálemben azért megtelepedének a Júda fiai közül és Benjámin fiai közül: Júda fiai közül: Athája, Uzzija fia, ki Zakariás fia, ki Amaria fia, ki Sefátia fia, ki Mahalalél fia vala, a Pérec fiai közül,
5 És Maaszéja, Báruk fia, ki Kolhóze fia, ki Hazája fia, ki Adája fia, ki Jójárib fia, ki Zakariás fia, ki Hasilóni fia vala.
6 Pérec fiai összesen, akik Jeruzsálemben laknak vala, négyszázhatvannyolc erős férfi;
7 Benjámin fiai pedig ezek: Szallu, Mesullám fia, ki Jóed fia, ki Pedája fia, ki Kólája fia, ki Maaszéja fia, ki Ithiel fia, ki Ézsaiás fia vala,
8 És ő utána Gabbai, Szallai, kilencszázhuszonnyolcan;
9 És Jóel, a Zikri fia elöljárójuk volt ezeknek, Júda pedig, a Hasszenua fia, a város másodrendű elöljárója.
10 A papok közül: Jedája, Jójárib fia, Jákhin,
11 Serája pedig, a Hilkiás fia, ki Mesullám fia, ki Sádók fia, ki Merájóth fia, ki Akhitúb fia volt, az Isten házának fejedelme vala,
12 És atyjukfiai, akik a ház munkáját teljesítik vala, nyolcszázhuszonketten; és Adája, a Jeróhám fia, ki Pelália fia, ki Amsi fia, ki Zakariás fia, ki Pashur fia, ki Malkija fia vala,
13 És az ő atyjafiai, a családfők kétszáznegyvenketten, és Amasszai, Azarél fia, ki Ahzai fia, ki Mesillémóth fia, ki Immér fia vala,
14 És az ő atyjukfiai, vitéz férfiak, százhuszonnyolcan, elöljárójuk volt pedig Zabdiel, a Haggedólim fia.
15 A léviták közül pedig: Semája, Hassub fia, ki Azrikám fia, ki Hasábia fia, ki Bunni fia vala.
16 És Sabbethai és Józabád, az Isten házának külső munkája felett felügyelők valának a léviták fejei közül,
17 És Mattánia, – a Mika fia, ki Zabdi fia, ki Asáf fia vala, – aki vezetője volt a hálaadó éneklésnek, s elkezdé azt az imádság után, és Bakbukia, aki másodrendű vala atyjafiai között, és Abda, Sammua fia, ki Gálál fia, ki Jeduthun fia vala;
18 A léviták összesen a szent városban: kétszáznyolcvannégyen.
19 A kapunállók pedig: Akkub, Talmón és atyjukfiai, a kapukat őrizők százhetvenketten.
20 A többi izraeliták pedig, a papok, a léviták [lakozának] Júdának minden városaiban, ki-ki az ő örökségében.
21 A léviták szolgái pedig lakozának az Ófelben, és Siha és Gipsa valának elöljáróik a léviták szolgáinak.
22 A léviták elöljárója vala Jeruzsálemben, az Isten háza szolgálatánál, Uzzi, a Báni fia, – ki Hasábia fia, ki Mattánia fia, ki Mika fia volt, – Asáf fiai, az énekesek közül;
23 Mert ők, [a léviták], a király parancsolata szerint, az énekesek pedig kötés szerint [végezék] naponként való teendőjüket;
24 Petáhja pedig, a Mesézabel fia, Júda fiának, Zerahnak fiai közül, a király oldala mellett vala a nép minden dolgában.
25 A falukban, ezek határaiban pedig Júda fiai közül lakozának Kirjáth-Arbában és mezővárosaiban, Dibonban és mezővárosaiban, Jekabseélben és faluiban.
26 Jésuában, Móladában és Beth-Péletben.
27 Hasár-Suálban, Beér-Sebában és mezővárosaiban,
28 Siklágban, Mekónában és mezővárosaiban,
29 En-Rimmonban, Sorában, Jarmuthban,
30 Zánoáhban, Adullámban és faluiban, Lákisban és határaiban, Azékában és mezővárosaiban, – ekként laknak vala Beér-Sebától mind a Hinnóm völgyéig.
31 Benjámin fiai pedig laknak vala Gebától fogva Mikmásban, Ajában, Béthelben és mezővárosaiban.
32 Anatótban, Nóbban, Anániában,
33 Hásórban, Rámában, Gittajimban,
34 Hádidban, Sebóimban, Neballátban,
35 Lódban, Onóban, s a mesteremberek völgyében.
36 A léviták közül pedig némely júdai osztályok Benjáminhoz [csatlakozának].
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Amelyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott igét tiszta és jó szívvel megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketűréssel. Luk 8:1 – 8:56
Jézus tehát elméne velük. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, üzenvén neki: Uram, ne fáraszd magad;
![1 Lőn pedig a [húsvét] szombatját követő második szombaton, hogy a vetések között méne által és az ő tanítványai gabonafejeket szaggatván és azokat kezeikkel kimorzsolván, ettek.](https://gyozedelmesgyulekezet.hu/wp-content/uploads/2024/11/EOG008-300x171.jpg)
Mi módon ment be az Úrnak házába és vette el a szent kenyereket és ette meg és adott azoknak is, akik vele voltak, amelyeket pedig