Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És lőn a hatodik esztendőben, a hatodik hónapban, a hónap ötödik napján: én ülök vala házamban, és Júda vénei ülnek vala előttem és esék reám ott az Úr Istennek keze.
2 És látám, és íme vala mintegy tűznek formája, derekának alakjától fogva lefelé tűz vala, és derekától fogva fölfelé vala mint a fényesség, mint az izzó érc.
3 És kinyújta egy kézformát, és megragada engem fejem üstökénél fogva, és fölemelve vitt engem a lélek a föld és az ég között, és bevive engem Jeruzsálembe isteni látásokban a belső kapu bejáratához, amely északra néz, ahol vala helye a bosszúság bálványának, amely bosszúságra ingerel vala;
4 És íme ott vala Izrael Istenének dicsősége, a látás szerint, amelyet láttam a völgyben.
5 És monda nekem: Embernek fia! emeld föl csak szemeidet észak felé. Fölemelém azért szemeimet észak felé: és íme északra az oltár kapujától áll vala a bosszúság ama bálványa a bejáratnál.
6 És mondá nekem: Embernek fia! látod-e mit cselekesznek? A nagy utálatosságokat, melyeket Izrael háza itt cselekszik, hogy eltávozzam az én szenthelyemtől. De még egyéb nagy utálatosságokat is fogsz látni.
7 És vive engem a pitvar bejáratához, és látám, és íme egy lyuk vala a falban.
8 És mondá nekem: Embernek fia! ronts csak át a falon! és átronték a falon, és íme egy ajtó vala [ott].
9 És mondá nekem: Menj be és lásd meg a gonosz utálatosságokat, amelyeket ezek ott cselekesznek.
10 Bemenék azért és látám, és íme az utálatos csúszó-mászó állatoknak és barmoknak mindenféle képei és Izrael házának minden bálványai vannak bevésve a falon körös-körül.
11 És hetven férfiú Izrael házának vénei közül (ezek közepette Jaazanjáhu, a Sáfán fia) áll vala előttük, mindenik a maga tömjénezőjével kezében, s a füstölőszer felhőjének illata száll vala fel.
12 És mondá nekem: Láttad-e, embernek fia, Izrael házának vénei mit cselekesznek a sötétben, ki-ki az ő képes házában? mert azt mondják: Nem lát minket az Úr, elhagyta az Úr ezt a földet.
13 És mondá nekem: Még egyéb nagy utálatosságokat is fogsz látni, miket ezek cselekesznek.
14 És vive engem az Úr háza kapujának bejáratához, amely északra van, és íme ott asszonyok ülnek vala, siratván a Tammúzt.
15 És mondá nekem: Láttad-e, embernek fia? még egyéb, ezeknél nagyobb utálatosságokat is fogsz látni.
16 És bevive engem az Úr házának belső pitvarába, és íme az Úr templomának bejáratánál, a tornác és az oltár között vala mintegy huszonöt férfiú, kik hátukkal az Úr templomára és orcájukkal keletre fordultak, s ezek kelet felé leborulva imádták a napot.
17 És mondá nekem: Láttad-e, embernek fia? avagy kevés-e Júda házának ily utálatosságokat cselekedni, amilyeneket itt cselekedtek? hogy még a földet is betöltik erőszakossággal, és engem megint haragra ingerelnek, íme, hogy tartják a venyigét orrukhoz!
18 Én is búsulásom szerint cselekszem, nem fog kedvezni szemem, sem meg nem szánom őket; s ha kiáltanak füleimbe nagy fennszóval, nem hallgatom meg őket.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a
És tikkadának az emberek nagy hévséggel; és az Istennek nevét káromlák, akinek hatalma vala e csapásokon; és nem térének meg, hogy neki dicsőséget adjanak. Jel
Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsőítené a te nevedet? mert csak Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsőítené a te