2Kir 10:1 – 10:36

Jéhu kiirtja Akháb családját, barátkozik Jonadábbal

  1 Akhábnak pedig hetven fia volt Samariában. És levelet írt Jéhu, és elküldé azt Samariába Jezréel fejedelmeihez, a vénekhez, és az Akháb [fiainak] tutoraihoz, ilyen parancsolattal:
  2 Mihelyt e levél hozzátok jut, akiknél vannak a ti uratok fiai a szekerekkel, lovakkal, az erős városokkal és fegyverekkel együtt,
  3 Nézzétek meg, melyik a legjobb és a legigazabb a ti uratok fiai közül, azt ültessétek az ő atyjának királyi székébe, és harcoljatok a ti uratok házáért.
  4 És megrettenének felette igen, és mondának: Íme már két király nem maradhatott meg őelőtte, mimódon maradhatnánk hát mi meg?
  5 És elküldének mind a [király] házának, mind a városnak fejedelmei, és a vének és a tutorok Jéhuhoz, mondván: A te szolgáid vagyunk mi, valamit parancsolsz nekünk, azt cselekesszük; mi senkit királlyá nem teszünk, ami neked tetszik, azt cselekedjed!
  6 És írt nekik levelet másodszor is, mondván: Ha velem tartotok és az én beszédemre hallgattok, vegyétek fejüket a férfiaknak, a ti uratok fiainak, és jöjjetek hozzám holnap ilyenkor Jezréelbe. És a király fiai: hetven férfiú, és a város nagyjaival tartottak, akik nevelték őket.
  7 És mikor a levél hozzájuk jutott, vevék a király fiait, és megölték a hetven férfiút, és fejeiket kosarakba rakták, és ő hozzá küldték Jezréelbe.
  8 És mikor odaérkezett a követ, és bejelenté neki, mondván: Elhozták a király fiainak fejeit, monda: Rakjátok két rakásba azokat a kapu előtt reggelig.
  9 És mikor reggel kiment, megállott, és monda az egész népnek: Ti igazak vagytok. Íme az én uram ellen én ütöttem pártot és én öltem meg őt; de ki ölte meg mind ezeket?
  10 Azért vegyétek eszetekbe ebből, hogy az Úrnak beszédéből egyetlen egy sem esik a földre, amit az Úr az Akháb háza ellen szólott, és az Úr véghezvitte, amit az ő szolgája, Illés által mondott.
  11 Azután levágá Jéhu mindazokat, akik megmaradtak volt az Akháb házából Jezréelben, és minden főemberét, egész rokonságát és minden papját, míg csak ki nem irtotta a maradékát is.
  12 És felkelvén, elindult és elment Samariába. De útközben volt a pásztorok juhnyíró háza.
  13 És itt Akháziának, a Júda királyának atyjafiaira talált Jéhu, és monda: Kik vagytok? És felelének azok: Akházia atyjafiai vagyunk, és alájöttünk, hogy köszöntsük a király gyermekeit és a királyné fiait.
  14 Ő pedig monda: Fogjátok meg őket elevenen. És megfogták őket elevenen, és megölték őket a juhnyíróház kútja mellett, negyvenkét férfiút; és egyetlen egyet sem hagyott meg közülük.
  15 És mikor elment onnét, Jonadábbal, a Rekháb fiával találkozott, aki elébe jött, és köszönté őt, és monda neki: Vajon olyan igaz-e a te szíved, mint az én szívem a te szívedhez? És felele Jonadáb: Olyan. Ha így van, nyújts kezet. És ő kezet nyújta, és felülteté őt maga mellé a szekérbe.
  16 És monda: Jer velem és lásd meg, mint állok bosszút az Úrért. És [vele együtt] vitték őt az ő szekerén.
  17 És megérkezett Samariába, és levágta mindazokat, akik az Akháb [nemzetségéből] megmaradtak volt Samariában, míg ki nem veszté azt az Úr beszéde szerint, amelyet szólott Illésnek.

Jéhu kiirtja a Baál imádását, de nem az egyéb bálványozást

  18 És Jéhu összegyűjté az egész népet, és monda neki: Akháb kevéssé szolgálta Baált; Jéhu sokkal jobban akarja szolgálni.
  19 Most azért hívjátok hozzám a Baál minden prófétáit, minden papját és minden szolgáját; senki el ne maradjon; mert nagy áldozatot akarok tenni a Baálnak; valaki elmarad, meg kell halni annak. Jéhu pedig ezt álnokságból cselekedte, hogy elveszítse a Baál tisztelőit.
  20 És monda Jéhu: Szenteljetek ünnepet Baálnak. És kikiálták.
  21 És szétküldött Jéhu egész Izraelbe, és eljövének mind a Baál tisztelői, és senki el nem maradt aki el nem jött volna, és bemenének a Baál templomába, és megtelék a Baál temploma minden zugában.
  22 Akkor monda a ruhatárnoknak: Hozz ruhákat ki a Baál minden tisztelőinek. És hozott nekik ruhákat.
  23 És bement Jéhu és Jonadáb, a Rekháb fia a Baál templomába, és monda a Baál tisztelőinek: Tudakozzátok meg és lássátok meg, hogy valamiképpen ne legyen itt veletek az Úr szolgái közül valaki, hanem csak a Baál tisztelői.
  24 És mikor bementek, hogy ajándékokkal és égőáldozatokkal áldozzanak, Jéhu oda állított kívül nyolcvan embert, akiknek azt mondta: Aki egyet elszalaszt azok közül, akiket én kezetekbe adok, annak meg kell érte halni.
  25 Mikor pedig elvégezték az égőáldozatot, monda Jéhu a vitézeknek és hadnagyoknak: Menjetek be, vágjátok le őket, csak egy is közülük meg ne meneküljön! És levágták őket fegyver élével, és elhányták [az ő holttestüket] a vitézek és a hadnagyok. Azután elmentek a Baál templomának városába,
  26 És kihordván a Baál templomának bálványait, megégeték azokat.
  27 És lerontották a Baál képét is templomostól együtt, és azt árnyékszékké tették mind e mai napig.
  28 Így veszté ki Jéhu a Baált Izraelből.
  29 De Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneitől, aki vétekbe ejté az Izraelt, nem szakadt el Jéhu, az arany borjúktól, melyek Béthelben és Dánban valának.
  30 És monda az Úr Jéhunak: Amiért szorgalmatosan megcselekedted azt, ami nekem tetszett, és az én szívem kívánsága szerint cselekedtél az Akháb házával: azért a te fiaid negyedízig ülnek az Izrael királyi székében.
  31 De Jéhu még sem igyekezett azon, hogy az Úrnak, Izrael Istenének törvényében járjon teljes szívéből, [mert] nem szakadt el a Jeroboám bűneitől, aki bűnbe ejtette az Izraelt.
  32 Abban az időben kezdett az Úr pusztítani Izraelben, és megveré őket Hazáel, Izrael minden határában.
  33 A Jordántól egész napkeletig, a gileádbelieknek, a Gád nemzetségének, a Rúben nemzetségének, Manasse nemzetségének egész földjét. Aroertől fogva; mely az Arnon patak mellett van, mind Gileádot, mind Básánt.
  34 Jéhunak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, és minden erőssége, vajon nincsenek-e megírva az Izrael királyainak krónika-könyvében?
  35 És elaluvék Jéhu az ő atyáival, és eltemeték őt Samariában. És uralkodék Joákház, az ő fia, helyette.
  36 A napok pedig, amelyekben uralkodott Jéhu Izraelen Samariában, huszonnyolc esztendő.