4Móz 17:1 – 17:13
Áron vesszeje kivirágzik
1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2 Szólj Izrael fiainak, és végy tőlük egy-egy vesszőt az ő atyáiknak háza szerint; az ő atyáik házának valamennyi fejedelmétől tizenkét vesszőt; és kinek-kinek a nevét írd fel az ő vesszejére.
3 Az Áron nevét pedig írd a Lévi vesszejére: mert egy vessző [esik] az ő atyjuk házának fejéért.
4 És tedd le azokat a gyülekezet sátorában a bizonyság [ládája] elé, ahol megjelenek nektek.
5 És lesz, hogy annak a férfiúnak vesszeje, akit elválasztok, kihajt; így hárítom el magamról Izrael fiainak zúgolódásait, amelyekkel zúgolódnak ti ellenetek.
6 Szóla azért Mózes Izrael fiainak, és adtak neki mind az ő fejedelmeik egy-egy vesszőt egy-egy fejedelemért; az ő atyáiknak háza szerint tizenkét vesszőt; az Áron vesszeje is azok között a vesszők között vala.
7 És letevé Mózes a vesszőket az Úr elé a bizonyság sátorában.
8 És lőn másnap, hogy beméne Mózes a bizonyság sátorába; és íme kihajtott vala a Lévi házából való Áronnak vesszeje, és hajtást hajtott, és virágot növelt, és mandulát érlelt.
9 És kihozá Mózes mind azokat a vesszőket az Úr színe elől mind az Izrael fiai elé, és miután megnézték vala, vevé ki-ki az ő vesszejét.
10 És monda az Úr Mózesnek: Vidd vissza az Áron vesszejét a bizonyság [ládája] elé, hogy őriztessék ott a lázadó fiaknak jegyül, hogy megszűnjék az én ellenem való zúgolódások, hogy meg ne haljanak.
11 És megcselekedé Mózes; amint parancsolta vala az Úr neki, akképpen cselekedék.
12 És szólának Izrael fiai Mózesnek, mondván: Íme pusztulunk, veszünk, mi mindnyájan elveszünk!
13 Valaki közel járul az Úrnak sátorához, meghal. Avagy mindenestől elpusztulunk-e?!