Luk 20:1 – 20:4

Jézus teljhatalmát védi

  1 És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe,
  2 És mondának neki, így szólván: Mondd meg nekünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, aki neked ezt a hatalmat adta?
  3 Felelvén pedig, monda nekik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nekem:
  4 A János keresztsége mennyből vala-e, vagy emberektől?
  5 Azok pedig tanakodának maguk közt, mondván: Ha [ezt] mondjuk: Mennyből; [azt] fogja mondani: Miért nem hittetek tehát neki?
  6 Ha pedig [ezt] mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt.
  7 Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét [vala].
  8 És Jézus monda nekik: Én sem mondom meg nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
  9 És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék.
  10 És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak neki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.
  11 És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.
  12 És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.
  13 Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.
  14 De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!
  15 És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal?
  16 Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen [az]!
  17 Ő pedig reájuk tekintvén, monda: Mi az tehát, ami meg van írva: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szeglet fejévé?
  18 Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
  19 És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenük mondta e példázatot.
  20 Annak okáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, akik igazaknak tetteték magukat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának.
  21 Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:
  22 Szabad-e nekünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?
  23 Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nekik: Mit kísértetek engem?
  24 Mutassatok nekem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.
  25 Ő pedig monda nekik: Adjátok meg azért ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek.
  26 És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.
  27 Hozzá menvén pedig a szadduceusok közül némelyek, akik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt,
  28 Mondván: Mester, Mózes megírta nekünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye [annak] feleségét, és támasszon magot az ő testvérének.
  29 Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;
  30 A másik vevé el azért annak feleségét, és az [is] magzatok nélkül halt meg;
  31 Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképpen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.
  32 Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.
  33 A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülük? mert mind a hétnek felesége volt.
  34 És felelvén, monda nekik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak:
  35 De akik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak:
  36 Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.
  37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.
  38 Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek [Istene]: mert mindenek élnek ő neki.
  39 Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!
  40 És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.
  41 Monda pedig nekik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?
  42 Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobb kezem felől,
  43 Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
  44 Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát neki?
  45 És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak:
  46 Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piacokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első ülést, és a lakomákon a főhelyeket;
  47 Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.