Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Ily dolgot láttatott velem az Úr Isten; Íme, teremte sáskát a sarjúfakadás kezdetén, és íme sarjú vala a királyi kaszálás után!
2 És lőn, hogy amint felemésztette a földnek füvét, azt mondám: Uram, Isten! légy kegyelmes, kérlek! Hogyan állhasson meg Jákób, hiszen kicsiny?!
3 Megengesztelődék az Úr e dologban: Nem lesz meg! mondá az Úr.
4 Ily dolgot láttatott velem az Úr Isten: Íme, tüzet híva elő ítéletre az Úr Isten, és megemészté [az] a nagy mélységet, és megemészté az országot.
5 De mondám: Uram, Isten! hagyd abba, kérlek! Hogyan állhatna meg Jákób; hiszen kicsiny?!
6 Megengesztelődék az Úr e dologban: Ez sem lészen meg, mondá az Úr Isten!
7 Ily dolgot láttatott velem: Íme, ott állott az Úr egy függőleges kőfalon, és a kezében mérő-zsinór vala.
8 És monda az Úr nekem: Mit látsz Ámós? Én pedig mondám: Mérőzsinórt. És mondá az Úr: Íme, mérőzsinórral mérek népemnek, az Izraelnek közepette, és nem bocsátok meg neki többé.
9 Bizony elpusztulnak Izsáknak magaslatai, és romba dőlnek Izrael szent helyei; és fegyverrel támadok a Jeroboám háza ellen.
10 És elkülde Amáziás, Béth-El papja Jeroboámhoz, Izrael királyához, ezt üzenvén: Pártot ütött ellened Ámós az Izrael házában; nem tűrheti az ország az ő mindenféle beszédét.
11 Mert így beszél Ámós: Fegyver által hal meg Jeroboám, az Izrael pedig fogságba vitetik az ő földéről!
12 Ámósnak pedig így szólt Amáziás: Menj el, próféta! Fuss el a Júda földére; ott egyed kenyered és ottan prófétálj!
13 Béth-Elben pedig ne prófétálj többé; mert a király szenthelye és az ország székháza ez!
14 És felele Ámós, és mondá Amáziásnak: Nem vagyok próféta, sem prófétának fia; barom-pásztor vagyok és vad fügét szedek;
15 De elhívott engem az Úr a nyáj mellől, és mondá nekem az Úr: Menj el és prófétálj az én népemnek, az Izraelnek!
16 Most azért halld meg az Úrnak beszédét! Te azt mondod: Ne prófétálj az Izrael ellen, és ne szólj az Izsák háza ellen!
17 Azért így szól az Úr: Feleséged paráznává lesz a városban; fiaid és leányaid fegyver által hullnak el; földedet felosztják kötéllel, és te magad tisztátalan földön halsz meg; az Izrael pedig fogságba vitetik az ő földéről.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Efraim örökségének határai és a részleges engedelmesség figyelmeztetése Józsué 16 Efraim törzsének (József fiainak egyik ágának) kijelölt örökségét és annak határait írja le, bemutatva, hogy
Júda öröksége: határok, városok, Káleb áldása és a be nem teljes engedelmesség Józsué 15 részletesen leírja Júda törzsének örökségét: határait délen, keleten, nyugaton és északon,
Káleb hite és Hebron öröksége: teljes szívvel követni az Urat Józsué 14-ben megkezdődik Kánaán földjének örökség szerinti kiosztása Eleázár pap, Józsué és a törzsek fejedelmei