2Kir 2:1 – 2:25

Illés az égbe ragadtatik

  1 És lőn mikor az Úr Illést fel akará vinni a szélvész által mennyekbe: elméne Illés és Elizeus Gilgálból.
  2 És monda Illés Elizeusnak: Maradj itt, kérlek, mert az Úr Béthelbe küldött engem. És felele Elizeus: Él az Úr, és a te lelked, hogy el nem hagylak téged! És mikor lemenének Béthel felé:
  3 Kijövének a próféták fiai, akik Béthelben valának, Elizeushoz, és mondának neki: Nem tudod-e, hogy e mai napon az Úr elragadja a te uradat tőled? És monda: Tudom én is, hallgassatok.
  4 És monda neki Illés: Elizeus! Maradj itt, kérlek; mert az Úr engem Jérikhóba küldött. Ő azonban monda: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És mikor elmenének Jérikhóba:
  5 A próféták fiai, akik Jérikhóban valának, Elizeushoz jövének, és mondának neki: Nem tudod-e, hogy e mai napon az Úr a te uradat elragadja tőled? És ő monda: Én is tudom, hallgassatok.
  6 Azután monda neki Illés: Maradj itt, kérlek, mert az Úr engem a Jordán mellé küldött. De ő felele: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És elmenének együtt mindketten.
  7 Ötven férfiú pedig a próféták fiai közül [utánuk] menvén, velük szemben messze megállának, mikor ők ketten a Jordán mellett megállottak.
  8 És fogá Illés az ő palástját, és összehajtva azt, megüté azzal a vizet; és az kétfelé válék; úgy hogy mind a ketten szárazon menének át rajta.
  9 És mikor általmentek, monda Illés Elizeusnak: Kérj tőlem, mit cselekedjem veled, mielőtt tőled elragadtatom. És monda Elizeus: Legyen, kérlek, a te benned való léleknek kettős mértéke én rajtam.
  10 És ő monda: Nehéz dolgot kértél; mégis, ha majd meglátándasz engem, mikor tőled elragadtatom, meglesz, amit [kérsz]: ha pedig [meg] nem [látándasz], nem lesz meg.
  11 És lőn, amikor menének és menvén beszélgetének, íme egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztá őket egymástól. És felméne Illés a szélvészben az égbe.
  12 Elizeus pedig ezt látván, kiált vala: [Édes] atyám, [édes] atyám! Izrael szekerei és lovagjai! És nem látá őt többé. És vevé a maga ruháit, és két részre szakasztá azokat,
  13 És felemelé az Illés palástját, amely róla leesett, és visszatért, és megállott a Jordán partján.
  14 És vevé az Illés palástját, amely róla leesett, és [azzal] megüté a vizet, és monda: Hol van az Úr, az Illés Istene? És mikor ő is megütötte a vizet, kétfelé válék az; és általméne Elizeus.
  15 És mikor látták őt a próféták fiai, akik átellenben Jérikhónál valának, mondának: Az Illés lelke megnyugodt Elizeuson. És eleibe menének neki, és meghajták magukat őelőtte a földig;
  16 És mondának neki: Íme a te szolgáid között van ötven ember, erős férfiak, küldd el őket, hadd keressék meg a te uradat, hátha az Úrnak lelke ragadta el őt, és letette őt valamelyik hegyen, vagy völgyben. De ő monda: Ne küldjetek.
  17 De azok kényszerítették őt egész a megszégyenülésig, és monda: [Hát] küldjetek el! És elküldék az ötven férfiút, de harmadnapig keresvén sem találák meg őt.
  18 És mikor visszajöttek ő hozzá, mert Jérikhóban lakott, monda nekik: Nem mondottam-e, hogy ne menjetek el?

Elizeus meggyógyítja a jerikhói vizet és megátkozza a bétheli gyermekeket

  19 És mondának a város férfiai Elizeusnak: Íme e város jó lakóhely volna, amint uram magad látod; de a vize ártalmas, és a föld gyümölcsét meg nem érleli.
  20 És monda: Hozzatok nekem egy új csészét, és tegyetek sót belé. És elhozák neki.
  21 Ő pedig kiment a forráshoz, és bele veté a sót, és monda: Ezt mondja az Úr: Meggyógyítottam e vizeket; nem származik ezután azokból halál és idétlen termés.
  22 És egészségesekké lőnek a vizek mind e mai napig, Elizeus beszéde szerint, amelyet szólott.
  23 Felméne azután onnét Béthelbe; és mikor az úton felfelé méne, apró gyermekek jövének ki a városból, akik őt csúfolják vala, ezt mondván: Jöjj fel, kopasz, jöjj fel, kopasz!
  24 És hátratekintvén és meglátván őket, megátkozá őket az Úr nevében, és az erdőből két nőstény medve jövén ki, szétszaggata közülük negyvenkét gyermeket.
  25 Onnét azután felment a Kármel hegyére; onnét pedig Samariába tért vissza.