Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És eljövének a Kirjáth-jeárimbeliek, és felvitték az Úrnak ládáját, és bevivék Abinádáb házába, [mely] a dombon vala; és Eleázárt, az ő fiát az Úr ládájának őrizésére rendelék.
2 És lőn, hogy attól a naptól fogva, [amelyen] Kirjáth-Jeárimban hagyták a ládát, sok idő eltelék, tudniillik húsz esztendő. És Izraelnek egész háza siránkozék az Úr után.
3 Sámuel pedig szóla Izrael egész házához, mondván: Ha ti teljes szívetekből megtértek az Úrhoz, és eltávolítjátok magatok közül az idegen isteneket és Astarótot, és szíveiteket elkészítitek az Úrnak, és csak neki szolgáltok: akkor megszabadít titeket a filiszteusok kezéből.
4 Elhányák azért Izrael fiai a bálványokat és Astarótot, és csak az Úrnak szolgálának.
5 Akkor Sámuel mondá: Gyűjtsétek össze egész Izraelt Mispába, hogy imádkozzam értetek az Úrhoz.
6 Összegyűlének azért Mispában, és vizet merítvén, kiönték az Úr előtt; és böjtölének azon a napon, és [így] szólának ott: Vétkeztünk az Úr ellen. És ekképpen ítélé Sámuel Izrael fiait Mispában.
7 Mikor pedig a filiszteusok meghallották, hogy Izrael fiai összegyűlének Mispában, feljöttek a filiszteusok fejedelmei Izrael ellen. És mikor [ezt] meghallották Izrael fiai, megrémülének a filiszteusoktól.
8 És mondának Izrael fiai Sámuelnek: Ne szűnjél meg értünk könyörögni az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy szabadítson meg minket a filiszteusok kezéből.
9 Vett azért Sámuel egy szopós bárányt, és megáldozá azt egészen égőáldozatul az Úrnak. És fohászkodék Sámuel Izraelért az Úrhoz, és az Úr meghallgatá őt.
10 És lőn, hogy amikor Sámuel az égőáldozatot végezé, eljövének a filiszteusok, hogy Izrael ellen harcoljanak. Az Úr pedig mennydörge nagy hangon azon a napon a filiszteusok felett és [annyira] megzavarta őket, hogy megverettetének Izrael előtt.
11 Akkor kijövének Izrael emberei Mispából, és üldözték a filiszteusokat és verték őket egészen Bethkáron alól.
12 Sámuel pedig vett egy követ, és felállítá Mispa és Sén között, és Ében-Háézernek nevezte el, mert mondá: Mindeddig megsegített minket az Úr!
13 És megaláztatának a filiszteusok, és nem menének többé Izrael határára. És az Úrnak keze a filiszteusok ellen volt Sámuelnek teljes életében.
14 És visszavevé [Izrael] a városokat, amelyeket a filiszteusok Izraeltől elvettek vala, Ekrontól fogva Gáthig, és az ő határukat megszabadítá Izrael a filiszteusok kezéből. És békesség lőn Izrael és az emoreusok között.
15 Sámuel pedig életének minden napjaiban ítéle Izrael felett.
16 És elmegy vala esztendőnként, és bejárá Béthelt, Gilgált és Mispát, és ítéletet hozott vala Izrael felett mind e helyeken.
17 Annak utána visszatére Rámába, mert ott vala az ő háza, és ott [is] ítéletet hoza Izrael felett; és oltárt építe ott az Úrnak.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Mikor azonban tudtukra esett a Thessalonikából való zsidóknak, hogy Béreában is prédikálta Pál az Istennek igéjét, elmenének, és a sokaságot ott is felháboríták. Apcs 17:1
Pál pedig monda nekik: Megvesszőztek minket nyilvánosan, ítélet nélkül, holott római emberek vagyunk, és tömlöcbe vetettek: és most alattomban akarnak bennünket kiküldeni? Nem úgy; hanem
És mikor nagy vetekedés támadt, felkelvén Péter, monda nekik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a