Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És lőn ezek után, megmondák Józsefnek: Íme a te atyád beteg; és elvivé magával az ő két fiát Manassét és Efraimot.
2 És tudtára adák Jákóbnak, mondván: Íme a te fiad József hozzád jő; és összeszedé erejét Izrael, s felüle az ágyon.
3 És monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelenék nekem Lúzban, a Kanaán földén, és megálda engem.
4 És monda nekem: Íme én megszaporítlak és megsokasítlak és népek sokaságává teszlek téged, s ezt a földet te utánad a te magodnak adom örök birtokul.
5 Most tehát a te két fiad, akik neked Egyiptom földén annak előtte születtek, hogy én hozzád jöttem vala Egyiptomba, az enyéim; Efraim és Manasse, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek.
6 Ama szülötteid pedig, kiket ő utánuk nemzettél, tiéid lesznek, és az ő bátyjaik nevéről neveztessenek az ő örökségükben.
7 Mert mikor Mezopotámiából jövék, meghala mellettem Rákhel Kanaán földén az úton, mikor még egy dűlőföldre valék Efratától, és eltemetém őt ott az Efratába (azaz Bethlehembe) vezető úton.
8 És meglátá Izrael a József fiait és monda: Kicsodák ezek?
9 József pedig monda az ő atyjának: Az én fiaim, kiket Isten itt adott nekem. És monda: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg.
10 Mert Izraelnek szemei meghomályosodának a vénség miatt, [és] nem láthat vala. Közel vivé tehát őket hozzá, ő pedig megcsókolgatá és megölelgeté őket.
11 És monda Izrael Józsefnek: Nem gondoltam, hogy orcádat megláthassam, és íme az Isten megengedte látnom magodat is.
12 Akkor kivevé József azokat az ő [atyjának] térdei közül, és leborula arccal a földre.
13 És fogá József mindkettejüket, Efraimot jobb kezével Izrael bal keze felől; Manassét pedig bal kezével Izraelnek jobb keze felől és közel vivé őket hozzá.
14 Izrael pedig kinyújtá az ő jobb kezét és rátevé Efraim fejére, pedig ő a kisebbik vala, az ő bal kezét pedig Manasse fejére. Tudva tevé így kezeit, mert az elsőszülött Manasse vala.
15 És megáldá Józsefet s monda: Az Isten, akinek előtte jártak az én atyáim Ábrahám és Izsák; az Isten aki gondomat viselte, amióta vagyok, mind e napig:
16 Amaz Angyal, ki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak e földön.
17 Látván pedig József, hogy az ő atyja jobb kezét Efraim fejére tevé, nem tetszék neki, és megfogá atyja kezét, hogy Efraim fejéről Manasse fejére tegye át.
18 És monda József az ő atyjának: Nem úgy atyám; mert ez az elsőszülött, ennek fejére tedd jobb kezedet.
19 Nem akará pedig az atyja és monda: Tudom fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is megnevekedik; de az ő öccse nálánál inkább megnevekedik, és az ő magja népek sokaságává lesz.
20 És megáldá őket azon a napon, mondván: Ha áld, téged említsen Izrael, mondván: Az Isten téged olyanná tégyen mint Efraimot s Manassét. És Efraimot eleibe tevé Manassénak.
21 És mondá Izrael Józsefnek: Íme én meghalok, de az Isten veletek lesz és vissza visz titeket a ti atyáitok földére.
22 Én pedig adok neked egy osztályrészt a te atyádfiainak része felett, melyet az emoreustól vettem fegyveremmel és kézívemmel.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Ő pedig felelvén, monda nekik: Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ésaiás próféta, amint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívük pedig
Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy
És Jézus azonnal megengedé nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezren;