1Móz 48:1 – 48:22

Jákób megáldja Efraimot és Manassét

  1 És lőn ezek után, megmondák Józsefnek: Íme a te atyád beteg; és elvivé magával az ő két fiát Manassét és Efraimot.
  2 És tudtára adák Jákóbnak, mondván: Íme a te fiad József hozzád jő; és összeszedé erejét Izrael, s felüle az ágyon.
  3 És monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelenék nekem Lúzban, a Kanaán földén, és megálda engem.
  4 És monda nekem: Íme én megszaporítlak és megsokasítlak és népek sokaságává teszlek téged, s ezt a földet te utánad a te magodnak adom örök birtokul.
  5 Most tehát a te két fiad, akik neked Egyiptom földén annak előtte születtek, hogy én hozzád jöttem vala Egyiptomba, az enyéim; Efraim és Manasse, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek.
  6 Ama szülötteid pedig, kiket ő utánuk nemzettél, tiéid lesznek, és az ő bátyjaik nevéről neveztessenek az ő örökségükben.
  7 Mert mikor Mezopotámiából jövék, meghala mellettem Rákhel Kanaán földén az úton, mikor még egy dűlőföldre valék Efratától, és eltemetém őt ott az Efratába (azaz Bethlehembe) vezető úton.
  8 És meglátá Izrael a József fiait és monda: Kicsodák ezek?
  9 József pedig monda az ő atyjának: Az én fiaim, kiket Isten itt adott nekem. És monda: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg.
  10 Mert Izraelnek szemei meghomályosodának a vénség miatt, [és] nem láthat vala. Közel vivé tehát őket hozzá, ő pedig megcsókolgatá és megölelgeté őket.
  11 És monda Izrael Józsefnek: Nem gondoltam, hogy orcádat megláthassam, és íme az Isten megengedte látnom magodat is.
  12 Akkor kivevé József azokat az ő [atyjának] térdei közül, és leborula arccal a földre.
  13 És fogá József mindkettejüket, Efraimot jobb kezével Izrael bal keze felől; Manassét pedig bal kezével Izraelnek jobb keze felől és közel vivé őket hozzá.
  14 Izrael pedig kinyújtá az ő jobb kezét és rátevé Efraim fejére, pedig ő a kisebbik vala, az ő bal kezét pedig Manasse fejére. Tudva tevé így kezeit, mert az elsőszülött Manasse vala.
  15 És megáldá Józsefet s monda: Az Isten, akinek előtte jártak az én atyáim Ábrahám és Izsák; az Isten aki gondomat viselte, amióta vagyok, mind e napig:
  16 Amaz Angyal, ki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak e földön.
  17 Látván pedig József, hogy az ő atyja jobb kezét Efraim fejére tevé, nem tetszék neki, és megfogá atyja kezét, hogy Efraim fejéről Manasse fejére tegye át.
  18 És monda József az ő atyjának: Nem úgy atyám; mert ez az elsőszülött, ennek fejére tedd jobb kezedet.
  19 Nem akará pedig az atyja és monda: Tudom fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is megnevekedik; de az ő öccse nálánál inkább megnevekedik, és az ő magja népek sokaságává lesz.
  20 És megáldá őket azon a napon, mondván: Ha áld, téged említsen Izrael, mondván: Az Isten téged olyanná tégyen mint Efraimot s Manassét. És Efraimot eleibe tevé Manassénak.
  21 És mondá Izrael Józsefnek: Íme én meghalok, de az Isten veletek lesz és vissza visz titeket a ti atyáitok földére.
  22 Én pedig adok neked egy osztályrészt a te atyádfiainak része felett, melyet az emoreustól vettem fegyveremmel és kézívemmel.