Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És elküldött a király, és hozzá gyűltek Júdának és Jeruzsálemnek minden vénei.
2 És felment a király az Úr házába, és Júdából minden férfi és Jeruzsálem minden lakosa vele volt; a papok, a próféták és az egész nép kicsinytől fogva nagyig. És minden beszédét elolvasá előttük a szövetség könyvének, amely megtaláltatott az Úr házában.
3 És oda állott a király az emelvényre, és kötést tőn az Úr előtt, hogy ők az Urat akarják követni, és az ő parancsolatait, bizonyságtételeit és rendeléseit teljes szívből és lélekből megőrizni, és beteljesíteni e szövetség beszédeit, amelyek meg vannak írva abban a könyvben; és ráállott az egész nép a kötésre.
4 És megparancsolá a király Hilkiának, a főpapnak és a másod rendbeli papoknak és az ajtóőrizőknek, hogy az Úr templomából hordjanak ki minden edényt, amelyet a Baálnak, az Aserának és az egész mennyei seregnek csináltak, és megégeté azokat Jeruzsálemen kívül a Kidron völgyében, és azok hamvait Béthelbe vivé.
5 És kiirtá a [bálvány] papokat is, akiket Júda királyai állítottak be, hogy a magaslatokon tömjénezzenek Júda városaiban és Jeruzsálem körül, és mindazokat is, akik a Baálnak, a napnak, holdnak, égi jeleknek és az egész mennyei seregnek tömjéneztek.
6 Kivivé az Úr házából az Aserát is Jeruzsálemen kívül a Kidron patakja mellé, és megégeté azt a Kidron völgyében, és porrá zúzta, és annak porát a község temetőhelyére hinté.
7 És lerontá a férfi paráznák házait, amelyek az Úr háza mellett voltak, és amelyekben az asszonyok kárpitokat szőttek az Aserának.
8 És behozatta az összes papokat Júda városaiból, és megfertőztette a magaslatokat, amelyeken a papok tömjéneztek, Gebától egész Beersebáig, és lerontotta a kapuk mellett levő magaslatokat is, amelyek Józsuénak, a város fejedelmének kapuja előtt voltak bal kéz felől, a város kapujában.
9 De a magaslatok papjai soha sem áldoztak az Úr oltárán Jeruzsálemben, hanem a kovásztalan kenyeret az ő atyjukfiai között ették.
10 Megfertőztette a Tófetet, a Hinnom fiainak völgyében, hogy senki az ő fiát, vagy leányát át ne vihesse a tűzön Moloknak.
11 És eltávolította a lovakat, amelyeket Júda királyai a napnak szenteltek az Úr házának bemenetelénél, a Nátán-Mélek udvari szolga háza mellett, amely a Pharvarimban volt, és a nap szekereit tűzzel elégette.
12 És az oltárokat, amelyek az Akház palotájának tetején voltak, amelyeket a Júda királyai csináltak, és azokat az oltárokat is, amelyeket Manasse csinált volt az Úr házának mindkét pitvarában, lerontotta a király, és lehányván, porukat a Kidron patakjába szóratta.
13 Azokat a magaslatokat is megfertőztette a király, amelyek Jeruzsálem előtt voltak az Olajfák hegyének jobb felől levő oldalán, amelyeket [még] Salamon, az Izrael királya épített volt Astóretnek, a sidonbeliek utálatosságának, és Kámósnak, a moábiták utálatosságának, és Milkómnak, az Ammon fiai utálatosságának.
14 És összetörte az oszlopokat és kivágatta az Aserákat, és azok helyeit embercsontokkal töltötte meg.
15 Még azt az oltárt is, amely Béthelben volt, a magaslatot, amelyet Jeroboám, a Nébát fia csinált, aki vétekbe ejté az Izraelt, – azt az oltárt is és azt a magaslatot is letörte, és a magaslatot felégette, porrá tette, és az Aserát megégette.
16 És körültekintett Jósiás, és meglátta a sírokat, amelyek ott a hegyen voltak, és elküldött és elhozatta a csontokat a sírokból, és megégette az oltáron, és megfertőztette azt az Úr beszéde szerint, amelyet mondott volt az Isten embere, aki e dolgot megjövendölte volt.
17 És monda: Miféle síremlék ez, amelyet látok? És felelének neki a város férfiai: Az Isten emberének sírja ez, aki Júdából jött volt és mindezeket megjövendölte a béthelbeli oltár felől, amiket [most] cselekedtél.
18 És monda: Hagyjatok békét neki, és senki meg ne mozdítsa az ő tetemeit. És megmentették az ő tetemeit annak a prófétának a tetemeivel együtt, aki Samariából jött volt.
19 És lerontotta Jósiás a magaslatok minden házát is, amelyek Samária városaiban voltak, amelyeket az Izrael királyai csináltak volt, hogy [az Urat] haragra ingereljék, és éppen úgy cselekedett azokkal mindenekben, amint Béthelben cselekedett.
20 És megáldozta a magaslatok összes papjait, akik ott voltak, az oltárokon, és emberi csontokat égetett meg azokon, és úgy tért vissza Jeruzsálembe.
21 És parancsolt a király az egész népnek, és monda: Ünnepeljetek páskhát az Úrnak, a ti Isteneteknek, amint meg van írva e szövetség könyvében;
22 Mert nem szereztetett olyan páskha a bírák idejétől fogva, akik az Izraelt ítélték, sem pedig az Izrael és a Júda királyainak minden idejében,
23 Hanem csak Jósiás király tizennyolcadik esztendejében szereztetett ilyen páskha az Úrnak Jeruzsálemben.
24 És kivesztette Jósiás király az ördöngösöket és a titokfejtőket, a teráfokat és a bálványokat, és mindazokat az utálatosságokat, amelyek láttattak Júda földjén és Jeruzsálemben, hogy helyreállítsa a törvény beszédeit, amelyek meg valának írva a könyvben, amelyet Hilkia pap talált meg az Úr házában.
25 Nem is volt ő hozzá hasonló király őelőtte, aki úgy megtért volna az Úrhoz teljes szívéből és teljes lelkéből és teljes erejéből, Mózesnek minden törvénye szerint; de utána sem támadott hozzá hasonló.
26 De az Úr még sem szűnt meg az ő megbúsult nagy haragjától, amellyel megharagudott volt Júdára mindazokért a bosszantásokért, amelyekkel bosszantotta őt Manasse.
27 Mert azt mondá az Úr: Júdát is elvetem szemem elől, mint ahogy az Izraelt elvetettem, és megutálom ezt a várost, amelyet választottam, Jeruzsálemet, és ezt a házat is, amelyről azt mondottam volt: Ott legyen az én nevem!
28 Jósiásnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, vajon nincsenek-e megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
29 Az ő idejében jött fel fáraó-Nékó, az egyiptomi király Asszíria királya ellen az Eufrátesz folyóvize mellé. És Jósiás király eleibe ment, de az megölte őt Megiddóban, amint meglátta őt.
30 És az ő szolgái szekérre tévén őt, halva vitték el Megiddóból és Jeruzsálembe hozván, eltemeték őt az ő sírboltjába. A föld népe pedig vevé Joákházt, a Jósiás fiát, és felkenvén őt, királlyá tevé az ő atyja helyett.
31 Huszonhárom esztendős volt Joákház, mikor uralkodni kezdett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben, és az ő anyjának neve Hamutál, a libnabeli Jeremiás leánya.
32 És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt mind aszerint, amint az ő atyái cselekedtek volt.
33 De fáraó-Nékó bilincsekbe verte őt Riblában, Hámát földjén, amikor Jeruzsálemben királlyá lett; és az országra adót vetett, száz tálentum ezüstöt és egy tálentum aranyat.
34 És fáraó-Nékó Eliákimot, a Jósiás fiát tette királlyá, az ő atyja, Jósiás helyett, és nevét Joákimra változtatta; Joákházt pedig magával vivé, és az Egyiptomba megérkezvén, ott hala meg.
35 Az ezüstöt és az aranyat megadta ugyan Joákim a fáraónak, de az országot sarcoltatta meg, hogy megadhassa az ezüstöt a fáraó parancsolata szerint; a föld népe közül mindenkitől az ő értéke szerint hajtott be ezüstöt és aranyat, hogy fáraó-Nékónak adja.
36 Joákim huszonöt esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Zébuda, a rúmabeli Pedája leánya.
37 És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt mind aszerint, amint az ő atyái cselekedtek.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a
És tikkadának az emberek nagy hévséggel; és az Istennek nevét káromlák, akinek hatalma vala e csapásokon; és nem térének meg, hogy neki dicsőséget adjanak. Jel
Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsőítené a te nevedet? mert csak Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsőítené a te