Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Tizenkét esztendős vala Manasse, mikor uralkodni kezdett volt, és ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
2 És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt a pogányok utálatosságai szerint, akiket az Úr az Izrael fiai elől kiűzött vala.
3 Mert a magaslatokat ismét megépíté, amelyeket Ezékiás az ő atyja [azelőtt] elrontott vala, és oltárokat emele Baálnak, Aserákat is plántála, és tisztelé az ég minden seregeit, és szolgála azoknak.
4 Sőt az Úr házában is építe oltárokat, amelyről az Úr azt mondotta volt: Jeruzsálemben lészen az én nevem örökké.
5 És építe oltárokat az ég minden seregeinek, az Úr házának mindkét pitvariban.
6 És fiait átvitte a tűzön a Hinnom fiának völgyében; és az időnek forgására ügyelt, jövendőmondásokat, varázslásokat és szemfényvesztéseket űzött, ördöngösöket és jövendőmondókat szerzett, és sok gonoszságot cselekedett az Úr szemei előtt, hogy őt haragra indítaná.
7 A faragott bálványt, amelyet csináltatott vala, az Úr házában állítá fel, amelyről azt mondá az Isten Dávidnak, és az ő fiának, Salamonnak: E házban és Jeruzsálemben, amelyet választottam az Izrael minden nemzetségei közül, helyeztetem az én nevemet mindörökké;
8 És nem űzöm ki az Izraelt e földről, melyet adtam volt a ti atyáitoknak; de csak úgy, ha ők is mind megtartándják, amelyeket nekik Mózes által parancsoltam, minden törvényt, rendeléseket és ítéleteket;
9 De Manasse elcsábítá Júdát és Jeruzsálem lakóit, hogy még gonoszabbul cselekedjenek, mint a pogányok, akiket az Úr kigyomlált volt az Izrael fiai elől.
10 És noha megszólította az Úr Manassét és az ő népét; de nem figyelmezének reá.
11 Reájuk hozá azért az Úr az asszíriabeli király seregének vezéreit, akik Manassét megfogták és vasba vervén megkötözék őt két lánccal, és Babilóniába vivék.
12 Mikor pedig nagy nyomorúságban volna, fohászkodék az Úrhoz az ő Istenéhez, és teljesen megalázta magát az ő atyáinak Istene előtt.
13 És könyörögvén hozzá megkegyelmeze neki, és meghallgatván könyörgését, visszahozá őt Jeruzsálembe, az ő országába. Akkor ismeré meg Manasse, hogy az Úr az [igaz] Isten.
14 Ezek után a Dávid városának külső kőfalát felépíté Gihontól napnyugat felé a völgyben, a halkapu bemeneteléig; Ofelt is körülvéteté magas [kerítéssel], és Júdának minden megerősített városaiba seregvezéreket helyeze.
15 És eltávolítá az idegen isteneket és a bálványt az Úr házából, és minden oltárt, amelyet az Úr házának hegyén és Jeruzsálemben emeltetett, kihányatá azokat a városon kívül.
16 És megépíté az Úr oltárát, és áldozék rajta hálaadó és dicsőítő áldozatokkal, és megparancsolá Júdának, hogy szolgáljanak az Úrnak, Izrael Istenének.
17 Mindazáltal még akkor a nép áldozik vala a magaslatokon; de csak az Úrnak, az ő Istenének.
18 Manassénak pedig többi dolgai, Istenéhez való könyörgése, a próféták intése, akik az Úrnak, Izrael Istenének nevében szólának neki, íme meg vannak írva az Izrael királyainak dolgai között.
19 Az ő könyörgése pedig, és hogy [az Isten] mint kegyelmezett volt meg neki, s az ő minden bűne és vétke; és a helyek, amelyeken magaslatokat épített volt, s Aserákat és bálványokat állított fel, minekelőtte megalázta volna magát: íme meg vannak írva a Hózai beszédei között.
20 És meghala Manasse az ő atyáival, és eltemeték őt az ő házában; és uralkodék Amon, az ő fia helyette.
21 Huszonkét esztendős vala Amon, mikor uralkodni kezdett, és két esztendeig uralkodék Jeruzsálemben.
22 És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, miként az ő atyja Manasse cselekedett volt, mert áldozék Amon mindama bálványoknak, amelyeket az ő atyja Manasse csináltatott, és azoknak szolgál vala.
23 Meg sem alázá magát az Úr előtt, mint az ő atyja Manasse megalázta magát; hanem még sokasítá Amon a bűnt.
24 Pártot ütének pedig az ő szolgái ő ellene, és őt saját házában megölék.
25 A föld népe pedig levágá mindazokat, akik Amon király ellen pártot ütének, és királlyá tevé a föld népe Jósiást az ő fiát helyette.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy
És Jézus azonnal megengedé nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezren;
Némely pedig a jó földbe esék; és ad vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz