Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Pékának, a Remália fiának tizenhetedik esztendejében kezdett uralkodni Akház, Jótámnak, a Júda királyának fia.
2 Húsz esztendős volt Akház, mikor uralkodni kezdett, és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; de nem azt cselekedé, ami az Úrnak, az ő Istenének tetszett volna, amint Dávid, az ő atyja,
3 Hanem az Izrael királyainak útjukon járt, még az ő fiát is átvitte a tűzön, a pogányok utálatosságai szerint, akiket az Úr az Izrael fiai előtt kiűzött volt.
4 És ott áldozott és tömjénezett a magaslatokon és a halmokon és minden zöld fa alatt.
5 Abban az időben jött fel Récin, Szíria királya, és Péka, a Remália fia, az Izrael királya, Jeruzsálemet vívatni, és körülzárták Akházt, de nem tudták legyőzni.
6 Akkor nyerte vissza Récin, Szíria királya Elátot a szíriabelieknek, és irtotta ki a zsidókat Elátból; és szíriabeliek jövének Elátba, és ott laknak mind e mai napig.
7 És követeket küldött Akház Tiglát-Piléserhez, Asszíria királyához, ezt üzenvén: Te szolgád és a te fiad vagyok; jöjj fel és szabadíts meg engem Szíria királyának kezéből és az Izrael királyának kezéből, akik reám támadtak.
8 És vevé Akház az ezüstöt és aranyat, és amely találtaték az Úr házában és a király házának kincsei között, és ajándékba küldé Asszíria királyának.
9 És engedett neki Asszíria királya, és feljövén Asszíria királya Damaszkusz ellen, bevette azt, és a benne levőket Kirbe hurcolta; Récint pedig megölte.
10 És eleibe ment Akház Tiglát-Pilésernek, Asszíria királyának Damaszkuszba, és mikor meglátta Akház király azt az oltárt, amely Damaszkuszban volt, elküldte Akház király annak az oltárnak hasonlatosságát és képét minden felszerelésével Uriás paphoz.
11 És megépítette Uriás pap az oltárt arra a formára, amelyet Akház király Damaszkuszból küldött, és elkészíté azt Uriás pap, mire Akház király visszajött Damaszkuszból.
12 És mikor megjött a király Damaszkuszból és meglátta a király az oltárt: az oltárhoz ment a király és áldozott rajta,
13 És meggyújtotta az ő égőáldozatát és ételáldozatát, és áldozott italáldozattal is, és az ő hálaáldozatainak vérét elhintette az oltár körül.
14 És a rézoltárt, amely az Úr előtt állott, elviteté a ház elől, hogy ne álljon az ő oltára és az Úr háza között, és helyezteté azt az oltár szegletéhez észak felől.
15 És megparancsolta Akház király Uriás papnak, mondván: E nagy oltáron gyújtsd meg a reggeli égőáldozatot és az esteli ételáldozatot, a király égőáldozatát is az ő ételáldozatával együtt, az egész föld népének is mind égőáldozatát, mind ételáldozatát, mind italáldozatát, és az égőáldozat minden vérét és egyéb áldozatnak minden vérét a körül hintsed el; a rézoltár felől pedig még [majd] gondolkozom.
16 És Uriás pap mind aszerint cselekedék, amint Akház király megparancsolta.
17 És letörte Akház király a talpak oldalait, és lehányta azokról a mosdómedencéket; a tengert is ledobta a rézökrökről, amelyeken állott, és kőtalapzatra tette.
18 És áthelyezte a szombati hajlékot, amelyet a házban építettek, és a király külső bejáró helyét az Úr házában, Asszíria királya miatt.
19 Akháznak egyéb dolgai pedig, amelyeket cselekedett, vajon nincsenek-e megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
20 És elaluvék Akház az ő atyáival, és eltemetteték az ő atyáival a Dávid városában, és uralkodék ő helyette az ő fia, Ezékiás.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt szerze. Máté 22:1 – 22:46 Példázat a királyi mennyegzőről 1 És megszólalván Jézus, ismét
És monda nekik: Menjetek ebbe a faluba, amely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és
Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-e meg velem? Máté 20:1 – 20:34 Példázat a