2Móz 11:1 – 11:10
Készüljön a nép a szabadulásra
1 Az Úr pedig monda Mózesnek: Még egy csapást hozok a fáraóra és Egyiptomra; azután elbocsát titeket innen; amikor mindenestől elbocsát, űzve hajt el titeket innen.
2 Szólj azért a népnek füle hallatára, hogy kérjenek a férfi az ő férfitársától, az asszony pedig az ő asszonytársától ezüst edényeket és arany edényeket.
3 Az Úr pedig kedvessé tevé a népet az egyiptombeliek előtt. A férfiú Mózes is igen nagy vala Egyiptom földén a fáraó szolgái előtt és a nép előtt.
Fenyegetés a tizedik csapással
4 És monda Mózes: Ezt mondja az Úr: Éjfél körül kimegyek Egyiptomba.
5 És meghal Egyiptom földén minden elsőszülött, a fáraónak elsőszülöttétől fogva, aki az ő királyi székében ül, a szolgálónak első szülöttéig, aki malmot hajt; a baromnak is minden első fajzása.
6 És nagy jajgatás lesz egész Egyiptom földén, amelyhez hasonló nem volt és hasonló nem lesz többé.
7 De Izrael fiai közül az eb sem ölti ki nyelvét senkire, az embertől kezdve a baromig; hogy megtudjátok, hogy különbséget tett az Úr Egyiptom között és Izrael között.
8 És mindezek a te szolgáid lejönnek hozzám és leborulnak előttem, mondván: Eredj ki te és mind a nép, amely téged követ, és csak azután megyek el. És nagy haraggal méne ki a fáraó elől.
9 Az Úr pedig monda Mózesnek: Azért nem hallgat reátok a fáraó, hogy az én csodáim sokasodjanak meg Egyiptom földén.
10 Mózes pedig és Áron mindezeket a csodákat megtevék a fáraó előtt; de az Úr megkeményíté a fáraó szívét. És nem bocsátá el Izrael fiait az ő földéről.