Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Oh szűnjetek meg hát az emberben [bízni], akinek [egy] lehelet van orrában, mert hát ugyan mire becsülhető ő?
2 Mert íme az Úr, a seregeknek Ura elveszi Jeruzsálemből és Júdából a támaszt és a táplálót, a kenyérnek minden erejét és a víznek minden erejét;
3 Az erőst és hadakozót, bírót és prófétát, jóst és öreget;
4 Az ötvenedes hadnagyot, a tisztes embert, a tanácsost, az ügyes mestert és a varázsláshoz értőt;
5 És adok nekik gyerkőcöket fejedelmekül, és gyermekek uralkodnak rajtuk.
6 És nyomorba jut a nép; egyik a másik ellen, ki-ki az ő társa ellen támad, a gyermek az öreg ellen, becstelen a tisztes ellen;
7 És ha valaki megragadja atyja nemzetségéből való rokonát, [mondván]: Neked ruhád van, légy fejedelmünk és e romlás kezed alatt legyen:
8 Ez ama napon így fog felkiáltani: Nem leszek sebkötöző, házamban is nincsen kenyér és nincs ruha; ne tegyetek engem e nép fejedelmévé!
9 Mert megromlott Jeruzsálem, és Júda elesett, mert nyelvük és cselekedeteik az Úr ellen vannak, hogy az Ő dicsőséges szemeit ingereljék.
10 Arcuk tekintete tesz ellenük bizonyságot, bűneikkel Szodoma módjára kérkednek, nemhogy eltitkolnák; jaj lelküknek! mert maguk szereztek maguknak gonoszt.
11 Mondjátok az igaznak, hogy jól lészen [dolga], mert cselekedeteik gyümölcsével élnek.
12 Jaj a gonosznak, gonoszul lesz [dolga], mert kezeinek cselekedete szerint fizetnek neki.
13 Népem nyomorgatói gyermekek, és asszonyok uralkodnak rajta; népem! a te vezéreid hitetők, és ösvényidnek útját elrejtik előled.
14 Előálla perelni az Úr, és itt áll ítélni népeket.
15 Az Úr törvénybe megy népe véneivel és fejedelmivel: Hiszen ti lelegeltétek a szőlőt, szegénytől rablott marha van házaitokban:
16 Mi dolog, hogy népemet összezúzzátok, és a szegények orcáját összetöritek? ezt mondja az Úr, a seregeknek Ura.
17 És szól az Úr: Mivel Sion leányai felfuvalkodtak, és felemelt nyakkal járnak, szemeikkel pillognak, és aprókat lépve járnak, és lábukkal nagy zengést bongást szereznek:
18 Megkopaszítja az Úr Sion leányainak fejtetőjét, és az ő szemérmüket megmezteleníti.
19 Ama napon eltávolítja az Úr az ő lábaik zengő ékességét, a napocskákat és holdacskákat,
20 A fülönfüggőket, a karpereceket és a fátyolokat,
21 A pártákat, a lábláncokat, az öveket, a jó illattartókat és az ereklyéket,
22 A gyűrűket és az orrpereceket,
23 Az ünneplő ruhákat, a palástokat, a nagy kendőket és az erszényeket,
24 A tükröket, a gyolcsingeket, a főkötőket és a keceléket:
25 És lesz a balzsamillat helyén büdösség, az öv helyén kötél, és a felfodrozott haj helyén kopaszság, a szép köpenynek helyén zsákruha, és a szépség helyén homlokra sütött bélyeg.
26 Férfiaid fegyver által hullnak el, és vitézeid harcban:
27 És sírnak és gyászolnak kapui, és ő elpusztíttatván, a földön ül;
28 És megragad hét asszony egy férfit ama napon, mondván: A magunk kenyerét esszük és a mi ruhánkba öltözködünk, csak hadd neveztessünk a te nevedről, és vedd le rólunk gyalázatunkat!
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy
És Jézus azonnal megengedé nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezren;
Némely pedig a jó földbe esék; és ad vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz