Luk 24:1 – 24:53

Krisztus feltámadása

  1 A hétnek első [napján] pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely [más asszonyok is] velük.
  2 És a követ a sírról elhengerítve találák.
  3 És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.
  4 És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, íme két férfiú álla melléjük fényes öltözetben:
  5 És mikor ők megrémülvén a földre hajták orcájukat, azok mondának nekik: Mit keresitek a holtak között az élőt?
  6 Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt nektek, még mikor Galileában volt,
  7 Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.
  8 Megemlékezének azért az ő szavairól.
  9 És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.
  10 Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab [anyja] Mária, és egyéb asszonyok ő velük, akik ezeket mondák az apostoloknak.
  11 De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nekik.
  12 Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.
  13 És íme azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
  14 És beszélgetének maguk közt mindazokról, amik történtek.
  15 És lőn, hogy amint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájuk menvén, velük együtt megy vala az úton.
  16 De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.
  17 Monda pedig nekik: Micsoda szavak ezek, amelyeket egymással váltotok jártotokban? és [miért] vagytok szomorú ábrázattal?
  18 Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda neki: Csak te vagy-e jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?
  19 És monda nekik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának neki: Amelyek [esének] a názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:
  20 És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.
  21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani az Izraelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
  22 Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
  23 És mikor nem találták az ő testét, [haza] jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.
  24 És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, amint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.
  25 És ő monda nekik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhívésére, amiket a próféták szóltak!
  26 Avagy nem ezeket kellett-e szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?
  27 És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nekik minden írásokban, amik őfelőle megírattak.
  28 Elközelítének pedig a faluhoz, amelybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.
  29 De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velük maradjon.
  30 És lőn, mikor leült velük, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nekik adá.
  31 És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltűnt előlük.
  32 És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-e a mi szívünk mi bennünk, mikor nekünk szóla az úton, és mikor magyarázá nekünk az írásokat?
  33 És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, akik velük valának.
  34 Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonnyal, és megjelent Simonnak!
  35 És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképpen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.
  36 És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttük, és monda nekik: Békesség nektek!
  37 Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
  38 És monda nekik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?
  39 Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nekem van!
  40 És ezeket mondván, megmutatá nekik kezeit és lábait.
  41 Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nekik: Van-e itt valami enni valótok?
  42 Ők pedig adtak neki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
  43 Melyeket elvőn, és előttük evék.
  44 És monda nekik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam nektek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, amik megírattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.
  45 Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjüket, hogy értsék az írásokat.
  46 És monda nekik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:
  47 És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.
  48 Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
  49 És íme én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.
  50 Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.
  51 És lőn, hogy míg áldá őket, tőlük elszakadván, felviteték a mennybe.
  52 Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;
  53 És mindenkor a templomban valának, dicsérvén és áldván az Istent. Ámen.