Jer 36:1 – 36:32

Jeremiás jóslatai elégettetnek, de az Úr parancsára újra iratnak

  1 És Jojákimnak, a Jósiás fiának, Júda királyának negyedik esztendejében is szóla az Úr Jeremiásnak, mondván:
  2 Végy elő egy könyvet, és mind írd belé a szókat, amiket én szóltam neked az Izrael és a Júda ellen és minden nemzet ellen, a naptól fogva, amelyen szóltam neked a Jósiás ideje óta mind e napig.
  3 Hátha meghallja a Júda háza mindazokat a veszedelmeket, amelyeket én neki szerezni szándékozom, hogy ki-ki megtérjen az ő gonosz útáról, és megbocsássam az ő bűnüket és vétküket.
  4 És előhívá Jeremiás Bárukot, a Néria fiát, és megírá Báruk a Jeremiás szája után a könyvbe mindama szókat, amelyeket az Úr szólott vala neki.
  5 És parancsola Jeremiás Báruknak, mondván: Én fogoly vagyok, nem mehetek be az Úr házába.
  6 Azért te menj be, és a könyvből, amelyet az én számból írtál, olvasd el az Úrnak szavait a népnek hallatára az Úrnak házában böjti napon, és az egész Júdának hallatára, akik felgyűlnek az ő városaikból, olvasd el nekik.
  7 Hátha az Úr elé száll könyörgésük, és mindenki megtér az ő gonosz útáról, mert nagy az Úr haragja és felháborodása, amellyel szólott az Úr e nép ellen!
  8 Báruk pedig, a Néria fia, mind aszerint cselekedék, amint neki Jeremiás próféta megparancsolta vala, elolvasván a könyvből az Úrnak szavát, az Úrnak házában.
  9 És Jojákimnak a Jósiás fiának, Júda királyának ötödik esztendejében, a kilencedik hónapban böjtre hívták fel az Úr elé az egész Jeruzsálem népét és az egész népet, amely Júda városaiból jött vala fel Jeruzsálembe.
  10 És elolvasá Báruk a könyvből Jeremiás beszédeit az Úr házában Gamáriának, az írástudó Sáfán fiának szobájában a felső pitvarban, az Úr háza új kapujának nyílásában az egész nép hallatára.
  11 És hallá Mikeás, Gamáriának, a Sáfán fiának fia az Úrnak minden beszédét a könyvből.
  12 És leméne a király házába az írástudó szobájába, és íme, ott ülnek vala mind a főemberek, Elisáma, az írástudó, és Dalajás, Semájának fia, és Elnátán, Akbórnak fia, és Gamária, Sáfánnak fia, és Sedékiás, Hanániásnak fia, és a többi főember is.
  13 És elbeszélé nekik Mikeás mindazokat, amelyeket hallott vala a könyvből, mikor olvasá Báruk a nép hallatára.
  14 Azért elküldék mind a főemberek Jéhudit, aki Natániának fia vala, aki Selémiának fia vala, aki Kusinak fia vala, Bárukhoz, mondván: A könyvet, amelyből olvastál a nép hallatára, vedd kezedbe, és jövel. És kezébe vevé Báruk, a Néria fia a könyvet, és elméne hozzájuk.
  15 És mondának neki: Ülj le csak és olvasd azt a mi fülünk hallatára, és elolvasá Báruk fülük hallatára.
  16 És mikor meghallák mind e szókat, megrettenve [tekintettek] egymásra, és mondának Báruknak: Bizony megjelentjük mind e szókat a királynak.
  17 Bárukot pedig kérdezék, mondván: Jelentsd meg csak nekünk, mimódon írtad mind e szókat az ő szájából?
  18 És monda nekik Báruk: Szájával mondotta nekem mind e szókat, én pedig beírtam e könyvbe tintával.
  19 És mondának a főemberek Báruknak: Menj el, rejtőzzél el te és Jeremiás, és ne tudja senki, hol vagytok.
  20 És elmenének a királyhoz a pitvarba (és letevék a könyvet az írástudó Elisámának szobájában) és elmondák mind e szókat a király hallatára.
  21 És elküldé a király Jéhudit, hogy hozza el a könyvet; azért elhozá azt az írástudó Elisámának szobájából, és elolvasá azt Jéhudi a király hallatára és mindama főemberek hallatára, akik a király előtt állnak vala.
  22 A király pedig a téli házban ül vala a kilencedik hónapban, és a tűz ég vala előtte.
  23 És mikor Jéhudi három vagy négy levelet elolvasott vala, elmetélé azt az írástudónak késével, és a tűzbe hajítá, amely a tűzhelyen vala, mígnem az egész könyv megége a tűzben, amely a tűzhelyen vala.
  24 Nem rettentek meg, sem ruhájukat nem szaggatták meg a király és valamennyi szolgája, akik hallják vala mind e szókat.
  25 Sőt még Elnátán is és Delája és Gamária kérék a királyt, hogy a könyvet ne égesse meg, de nem hallgata rájuk.
  26 Hanem meghagyá a király Jerákmeélnek, a Hammélek fiának, és Sérajának, az Azriel fiának, és Selémiának, az Abdéel fiának, hogy fogják el Bárukot, az írástudót, és Jeremiás prófétát, de az Úr elrejté őket.
  27 Szóla pedig az Úr Jeremiásnak, miután a király megégette vala a könyvet és a beszédeket, amelyeket Báruk a Jeremiás szájából írt vala, mondván:
  28 Térj vissza, végy magadnak más könyvet, és írd bele mind az előbbi szókat, amelyek az előbbi könyvben valának, amelyet Jojákim, a Júda királya megégetett.
  29 És Jojákimnak, a Júda királyának mondd meg: Ezt mondja az Úr: Te égetted meg a könyvet, mondván: Miért írtál ilyen szókat bele: Bizonyosan eljő a babiloni király, és elveszti e földet, és kipusztít belőle embert és állatot?
  30 Azért ezt mondja az Úr Jojákim felől, a Júda királya felől: Nem lesz neki, aki a Dávid székébe üljön, és az ő holtteste elvettetik nappal a hévre, éjszaka pedig a dérre.
  31 És megbüntetem őt, és az ő magvát, és az ő szolgáit az ő bűneikért, és rájuk bocsátom és a jeruzsálembeli polgárokra és Júdának férfiaira mind azt a veszedelmet, amelyről szólottam nekik, de nem hallgattak meg.
  32 Azért más könyvet vőn Jeremiás, és adá azt Báruknak, az írástudó Néria fiának, és beírá abba a Jeremiásnak szájából minden szavát annak a könyvnek, amelyet Jojákim, a Júda királya megégetett vala a tűzben. És több dolgot is írának bele, hasonlókat az [előbbiekhez].