Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Jéhunak hetedik esztendejében tették Joást királlyá, és negyven esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának pedig Sibja vala neve, aki Beersebából való volt.
2 És cselekedék Joás kedves dolgot az Úr szemei előtt mindaddig, amíg Jójada pap oktatá őt;
3 Azonban a magaslatok [oltárai] nem rontattak le, a nép még mindig ott áldozott és tömjénezett a magaslatok [oltárain].
4 És megparancsolá Joás a papoknak, hogy minden pénzt, amely Istennek szenteltetik és az Úr házába bevitetik, mind a megszámlálás pénzét és a személyek váltságának pénzét, mind pedig, amelyet ki-ki szabad akarata szerint az Úr házához bevisz.
5 Vegyék magukhoz a papok, mindenik a maga ismerősétől, és építsék meg az [Úr] házának romlásait mindenütt, ahol romlást látnak rajta.
6 De mikor Joás király huszonharmadik esztendejéig sem építették meg a papok az [Úr] házának romlásait,
7 Előhívatta Joás király Jójada papot a többi papokkal együtt, és monda nekik: Miért nem építitek meg az [Úr] házának romlásait? Ezután ne vegyétek a pénzt magatokhoz a ti ismerőseitektől, hanem az Úr háza romlásainak építésére adjátok azt.
8 És a papok beleegyeztek, hogy [többé] semmi pénzt nem vesznek el a néptől, és nem javítják ki a ház romlásait.
9 És Jójada pap vett egy ládát, és annak a fedelén csinált egy nyílást, és helyezteté azt az oltár mellé jobb felől, amely felől az Úr házába bemennek, hogy abba töltsenek a papok, a [templom] küszöbinek őrizői minden pénzt, amelyet az Úr házába hoznak.
10 És mikor látták, hogy sok pénz van a ládában, felment a király íródeákja a főpappal együtt, csomóba kötötték és megszámlálták a pénzt, amely az Úr házában találtatott.
11 És a megmért pénzt a munka vezetőinek kezeibe adták, akik az Úr házához voltak rendelve, és ezek kiadták azt az ácsoknak és építőknek, akik a házon dolgoztak,
12 És a kőmíveseknek és a kőfaragóknak, fa és faragott kő vásárlására, az Úr háza romlásainak kijavítására, és mindarra, ami a ház javítására szükséges volt.
13 De abból a pénzből, amelyet bevittek az Úr házába, nem csináltattak az Úr házához sem ezüst poharakat, sem késeket, sem medencéket, sem trombitákat, sem valami egyéb arany vagy ezüst edényt.
14 Hanem a munkásoknak adták azt, és csak az Úr házát javították ki abból.
15 Számot sem vettek azoktól az emberektől, akiknek keze által kiadták a pénzt a munkásoknak, mert híven jártak el.
16 De a vétekért és a bűnért való pénzt nem vitték az Úr házába; az a papoké lett.
17 Ebben az időben jött fel Hazáel, Szíria királya, és megszállotta Gáthot, és be is vette azt; azután megfordult Hazáel, hogy Jeruzsálem ellen menjen.
18 De Joás, Júda királya, vevé mind a megszentelt ajándékokat, amelyeket az ő atyái, Josafát, Jórám és Akházia, Júda királyai az [Úrnak] szenteltek volt, és amelyeket ő maga szentelt neki, és minden aranyat, amely találtaték mind az Úr házának, mind pedig a király házának kincsei között, és elküldé Hazáelnek, Szíria királyának, és az elment Jeruzsálem alól.
19 Joásnak egyéb dolgai és minden cselekedetei pedig, vajon nincsenek-e megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
20 Fellázadván pedig az ő szolgái, pártot ütének ellene, és megölték Joást Beth-Millóban, amerre Sillába megy az ember.
21 Jozakhár, a Simeáth fia, és Jozadáb, a Sómer fia, az ő szolgái ölték meg őt, és meghalt és eltemették őt az ő atyáival, a Dávid városában. És Amásia, az ő fia lett a király ő helyette.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
A frigyláda elragadtatása és Ikábód: amikor a külső vallásosság nem pótolja az engedelmességet. Az 1Sámuel 4-ben Izráel vereséget szenved a filiszteusoktól, majd ahelyett, hogy bűnbánattal
Isten hívja Sámuelt éjjel: amikor az ÚR szava ritka, a hűség prófétát formál. Az 1Sámuel 3-ban azt látjuk, hogy amikor „ritka volt az ÚR beszéde”,
Anna hálaéneke, Sámuel szolgálata és Éli házának ítélete: Isten a szívet méri. Az 1Sámuel 2-ben Anna hálaéneke feltárja Isten szentségét és szuverén igazságát: Ő az,