Bír 11:1 – 11:40

Jefte bírósága

  1 A Gileádból való Jefte pedig nagy hős volt, és [egy] parázna asszonynak volt a fia, s Jeftét Gileád nemzette.
  2 De [mikor] Gileádnak a felesége [is] szült neki fiakat, és megnőttek az ő feleségének fiai: akkor elűzték Jeftét és azt mondták neki: Nem fogsz örökösödni atyánknak házában, mert más asszonynak vagy a fia.
  3 És elfutott Jefte az ő atyjafiai elől, és Tób földén telepedett meg, és henyélő emberek gyűltek össze Jefte körül, és együtt portyáztak.
  4 És történt napok múlva, hogy az Ammon fiai harcba keveredtek Izraellel.
  5 És lőn, hogy amint harcolni [kezdtek] az Ammon fiai Izraellel, Gileád vénei elmentek, hogy visszahozzák Jeftét a Tób földéről.
  6 És mondának Jeftének: Jer el, és légy nekünk fejedelmünk, és harcoljunk az Ammon fiai ellen.
  7 Jefte pedig monda Gileád véneinek: Avagy nem ti vagytok-e, akik engem meggyűlöltetek, és kiűztetek atyámnak házából? És miért jöttetek most hozzám a ti nyomorúságtoknak idején?
  8 És mondának Gileád vénei Jeftének: Azért fordultunk most hozzád, hogy jöjj el velünk, és hadakozzál az Ammon fiai ellen, és légy mi nekünk fejünk, és Gileád minden lakosinak.
  9 És monda Jefte Gileád véneinek: Ha visszavisztek engem, hogy hadakozzam az Ammon fiai ellen, és kezembe adja őket az Úr: [igazán] fejetekké leszek?
  10 Akkor mondának Gileád vénei Jeftének: Az Úr a tanúnk, ha a te beszéded szerint nem cselekszünk!
  11 És elment Jefte Gileád véneivel, és a nép a maga fejévé és fejedelmévé tette őt. És megmondá Jefte minden beszédeit az Úr előtt Mispában.
  12 És követeket küldött Jefte az Ammon fiainak királyához, [ezt] üzenvén: Mi dolgom van nekem veled, hogy hozzám jöttél, hogy hadakozzál az én földem ellen?
  13 És monda az Ammon fiainak királya Jefte követeinek: Mert elvette Izrael az én földemet, mikor Egyiptomból feljött, az Arnontól fogva Jabbókig és a Jordánig, most te add azokat vissza békességgel.
  14 Ismét külde pedig Jefte követeket az Ammon fiainak királyához;
  15 És monda neki: Ezt üzeni Jefte: Nem vette el Izrael sem a Moáb földét, sem az Ammon fiainak földét;
  16 Mert mikor kijött Egyiptomból, a pusztában bolyongott Izrael egész a Veres tengerig, és mikor Kádesbe ért,
  17 Követeket küldött Izrael Edom királyához, mondván: Hadd menjek át, kérlek, országodon; de Edom királya nem hallgatta meg. Majd Moáb királyához is küldött; de ez sem engedé, és [így] Izrael ott maradt Kádesben.
  18 És mikor [tovább] vándorolt a pusztában, megkerülte Edom földét és Moáb földét, és napkelet felől érkezett a Moáb földéhez, és [ott] táborozott túl az Arnonon; de Moáb határába nem ment be, mert az Arnon Moáb határa.
  19 Ekkor követeket küldött Izrael Szihonhoz, az emoreusok királyához, Hesbon királyához, és monda neki Izrael: Hadd menjek át, kérlek, országodon az én helyemre.
  20 De Szihon nem hitt Izraelnek, hogy átvonul az ő határán, hanem összegyűjtötte Szihon az ő egész népét, és táborba szállott Jahásban, és harcolt az Izrael ellen.
  21 Az Úr, az Izrael Istene pedig Szihont és egész népét Izrael kezébe adta, és megverték őket, és elfoglalta Izrael az emoreusoknak, ama föld lakóinak, egész országát.
  22 És birtokába vette az emoreusok egész határát, az Arnontól fogva Jabbókig, és a pusztától a Jordánig.
  23 És mikor az Úr, az Izrael Istene [maga] űzte ki az emoreusokat az ő népe, az Izrael elől, most te akarnád ezt elfoglalni?
  24 Hát nem úgy van-e, hogy amit bírnod adott neked Kámos, a te istened, azt bírod? Mi meg mindazoknak örökségét bírjuk, akiket az Úr, a mi Istenünk űzött ki mi előlünk.
  25 És most vajon mennyivel vagy te különb Báláknál, Cippor fiánál, Moáb királyánál? Avagy versengett-e [ez] az Izraellel, és hadakozott-e valaha ellenük?
  26 Míg Izrael Hesbonban és annak mezővárosaiban, Aroerben és ennek mezővárosaiban és az Arnon mellett való összes városokban háromszáz esztendőn át lakott: miért nem foglaltátok el abban az időben?
  27 Én nem vétettem te ellened, hanem te cselekszel velem gonoszt, hogy harcolsz ellenem. Az Úr, a bíró, tegyen ma ítéletet az Izrael és az Ammon fiai között.
  28 De az Ammon fiainak királya nem hallgatott Jefte szavaira, amelyeket üzent neki.

Jefte győzelme és fogadása

  29 Jeftén pedig lőn az Úrnak lelke, és általméne Gileádon és Manassén, és általméne Gileád Mispén, és Gileád Mispéből felvonult az Ammon fiai ellen.
  30 És fogadást tőn Jefte az Úrnak, és monda: Ha mindenestől kezembe adod az Ammon fiait:
  31 Akkor valami kijövénd az én házamnak ajtaján előmbe, mikor békével visszatérek az Ammon fiaitól, legyen az Úré, és megáldozom azt egészen égőáldozatul.
  32 És kivonult Jefte az Ammon fiai ellen, hogy hadakozzék velük, és kezébe adá neki azokat az Úr.
  33 És veré őket Aroertől fogva mindaddig, míg mennél Minnithbe, húsz városon át, és egész Abel-Keraminig nagy vérontással, és az Ammon fiai megaláztattak az Izrael fiai előtt.
  34 Mikor pedig méne Jefte Mispába az ő házához: íme az ő leánya jött ki eleibe dobokkal és táncoló sereggel; ez volt az ő egyetlenegyje, mert nem volt neki [kívülötte] sem fia, sem leánya.
  35 És mikor meglátta őt, megszaggatá ruháit, és monda: Óh leányom, de megszomorítottál és megháborítottál engem! Mert én fogadást tettem az Úrnak, és nem vonhatom vissza.
  36 Az pedig monda neki: Atyám, ha fogadást tettél az Úrnak, úgy cselekedjél velem, amint fogadtad, miután az Úr megadta az ellenségeiden: az Ammon fiain való bosszút.
  37 És monda az ő atyjának: Csak azt az egyet tedd meg nekem; eressz el engem két hónapra, hadd menjek el és vonulhassak félre a hegyekre, hogy sírjak szüzességemen leánybarátaimmal.
  38 És ő monda: Menj el. És elbocsátá őt két hónapra. Az pedig elment és az ő leánybarátai, és siratta az ő szüzességét a hegyeken.
  39 És a két hónap elteltével visszatért atyjához, és betöltötte az őfelőle való fogadást, amelyet tett, és ő [soha] nem ismert férfiút. És szokássá lett Izraelben,
  40 Hogy esztendőnként elmentek az Izrael leányai, hogy dicsőítsék a gileádbeli Jefte leányát esztendőnként négy napon át.