Ez 47:1 – 47:23

A templomból kifolyó áldásdús víz

  1 És visszatéríte engem a ház ajtajához, és íme, víz jő vala ki a ház küszöbe alól napkelet felé, mert a ház eleje kelet felé vala, és a víz aláfolyik vala a ház jobb oldala alól az oltártól délre.
  2 És kivitt engem az északi kapu útján, és elhordoza engem a kívül való úton a külső kapuhoz, mely napkeletre néz, és íme, a víz ott forr vala ki a jobb oldal alól.
  3 Mikor kiméne az a férfiú napkelet felé, mérőzsinórral a kezében, mére ezer singet; és átvitt engem a vizen, a víz bokáig ér vala.
  4 És mére ismét ezret, és átvitt engem a vizen, a víz pedig térdig ér vala. És mére ismét ezret és átvitt engem s a víz derékig ér vala.
  5 És mére még ezret, [s vala olyan] folyó, hogy át nem meheték rajta, mert magas vala a víz, megúszni való víz, folyó, mely meg nem lábolható.
  6 És monda nekem: Láttad-e, embernek fia? És visszavezete engem a folyó partján.
  7 És mikor visszatértem, íme, a folyó partján igen sok fa vala mindkét felől.
  8 És mondá nekem: Ez a víz a keleti tájékra folyik ki, és a lapácra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz.
  9 És lészen, hogy minden élő állat, amely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségük lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement.
  10 És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditől Énegláimig: varsák kivető helye lészen; nemük szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel.
  11 Mocsarai és tócsái pedig nem gyógyulnak meg, só helyei lesznek.
  12 És a folyó mellett, mind a két partján mindenféle ennivaló [gyümölcs] fája nevekedik fel; leveleik el nem hervadnak és gyümölcseik el nem fogynak; havonként új meg új gyümölcsöt teremnek, mert vizük onnét a szenthelyből folyik ki; és gyümölcsük eledelre és leveleik orvosságra valók.
  13 És monda az Úr Isten: Ez a határ, amely szerint örökségül osszátok el magatok közt a földet Izrael tizenkét törzsöke szerint, Józsefnek két örökséget.
  14 És vegyétek azt örökségül mindnyájan egyenlően, mivelhogy fölemeltem kezemet, hogy atyáitoknak adom azt, tehát essék nektek az a föld örökségül.
  15 És ez legyen a föld határa, észak felé a nagy-tengertől, Hetlónon át Sedádnak menve:
  16 Hamát, Berótha, Szibraim, mely Damaszkusz határa és Hamát határa közt van, a középső Hásér, mely Havrán határán van.
  17 Így legyen a határ a tengertől Hacar-Énónig Damaszkusz határán és azontúl északra, és Hamát határán: ez az északi oldal.
  18 És a keleti oldalon: Havrán és Damaszkusz és Gileád között és Izrael földje között a Jordán legyen; ama határtól a keleti tengerig mérjétek: ez a keleti oldal.
  19 És a déli oldalon dél felé: Támártól a versengések vizéig Kádesben, [azután] a folyó felé a nagy-tengerig: ez a déli oldal dél felé.
  20 És a nyugati oldal: a nagy-tenger, ama határtól fogva addig, ahol egyenesen Hamátba menni: ez a nyugati oldal.
  21 És osszátok el ezt a földet magatok közt Izrael nemzetségei szerint.
  22 És legyen, hogy sorsvetéssel osszátok el azt magatok közt és a jövevények közt, akik közöttetek lakoznak, akik közöttetek fiakat nemzettek, és úgy tartsátok őket, mint aki ott született az Izrael fiai között: veletek együtt sorsvetéssel legyen örökségük Izrael nemzetségei között.
  23 És úgy legyen, hogy amely nemzetséggel lakozik a jövevény, ott adjátok ki az ő örökségét. Ezt mondja az Úr Isten.