1Kir 17:1 – 17:24

Izráel országa. Illés szárazságot jövendöl, hollók etetik, a sareptai özvegyet csoda által táplálja, fiát pedig feltámasztja

  1 És szóla Thesbites Illés, a Gileád lakói közül, Akhábnak: Él az Úr, az Izrael Istene, aki előtt állok, hogy ez esztendőkben sem harmat, sem eső nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint.
  2 És lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván:
  3 Menj el innét, és menj napkelet felé, és rejtezzél el a Kérith patakja mellett, mely a Jordán felé [folyik].
  4 És a patakból lesz neked italod; a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy tápláljanak téged ott.
  5 Elméne azért, és az Úrnak beszéde szerint cselekedék; és elméne és leüle a Kérith patakja mellett, amely a Jordán felé [folyik].
  6 És a hollók hoztak neki kenyeret és húst reggel és este, és a patakból ivott.
  7 És lőn néhány nap múlva, hogy kiszáradt a patak; mert nem volt eső a földre.
  8 És lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván:
  9 Kelj fel, és menj el Sareptába, amely Sidonhoz tartozik, és légy ott; íme megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.
  10 És felkelvén, elméne Sareptába, és mikor a város kapujához érkezett, íme egy özvegyasszony volt ott, aki fát szedegetett, és megszólítván azt, monda neki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nekem valami edényben, hogy igyam.
  11 De mikor az elment, hogy [vizet] hozzon, utána kiáltott, és monda neki: Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben.
  12 Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi [sült] kenyerem, csak egy marok lisztecském van a vékában, és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és haza megyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük és azután meghaljunk.
  13 Monda pedig neki Illés: Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint; de mindazáltal nekem süss abból először egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig azután süss;
  14 Mert azt mondja az Úr, Izrael Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül addig, míg az Úr esőt ad a földnek színére.
  15 És ő elméne, és az Illés beszéde szerint cselekedék, és evék mind ő, mind amaz, mind annak háznépe, naponként.
  16 A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesült meg, az Úrnak beszéde szerint, amelyet szólott Illés által.
  17 És lőn ezek után, hogy megbetegedék a ház gazdasszonyának fia, és az ő betegsége felette nagy vala, annyira, hogy már a lélekzete is elállott.
  18 Monda azért Illésnek: Mit vétettem ellened, Istennek embere? Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttassad álnokságomat, és megöljed az én fiamat?
  19 És monda neki: Add ide a te fiadat. És ő elvevé azt az ő kebléről, és felvivé a felházba, amelyben ő lakik vala, és az ő ágyára fekteté.
  20 Akkor kiálta az Úrhoz, és monda: Én Uram, Istenem, nyomorúságot hozol erre az özvegyre is, akinél én lakom, hogy az ő fiát megölöd?
  21 És ráborult háromszor a gyermekre, és felkiáltott az Úrhoz, mondván: Én Uram, Istenem, térítsd vissza e gyermek lelkét ő belé!
  22 És meghallgatta az Úr Illés szavát, és megtért a gyermekbe a lélek, és megélede.
  23 És felvévén Illés a gyermeket, alávivé őt a felházból a házba, és adá őt az ő anyjának, és monda Illés: Lássad, él a te fiad!
  24 És monda az asszony Illésnek: Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak beszéde a te ajkadon: igazság.