
Az Úr az én kősziklám és szabadítóm.
Az Úr az én kősziklám és szabadítóm. A 2Sámuel 22. fejezete Dávid hálaéneke, amelyben visszatekint az Úr szabadításaira, és nyíltan megvallja, hogy nem a maga
Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Amely esztendőben Asdódba ment a Tartán, Szargon Asszíria királya küldvén őt, és vívá Asdódot és azt elfoglalá:
2 Ez időben szólott az Úr Ésaiás, Ámos fia által, mondván: Menj és oldd le a gyászruhát derekadról, és sarudat vond le lábadról! És úgy cselekedett, járván ruha és saru nélkül.
3 És mondá az Úr: Amint szolgám Ésaiás ruha és saru nélkül jár három esztendeig jegyül és jelenségül Egyiptomra és Szerecsenországra nézve:
4 Úgy viszi el Asszíria királya Egyiptom foglyait és Szerecsenország rabjait, ifjakat és véneket, ruha és saru nélkül és mezítelen alfellel, Egyiptomnak gyalázatára;
5 S megrettennek és megszégyenülnek Szerecsenország miatt, amelyben reménykedtek, és Egyiptom miatt, amelyben dicsekedtek.
6 És szól e partvidék lakosa ama napon: Íme így járt reménységünk, hova segítségért futottunk, hogy Asszíria királyától megszabaduljunk; hát mi miként menekülhetnénk meg?
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!

Az Úr az én kősziklám és szabadítóm. A 2Sámuel 22. fejezete Dávid hálaéneke, amelyben visszatekint az Úr szabadításaira, és nyíltan megvallja, hogy nem a maga

A megszegett szövetség ára és az igazság helyreállítása. A 2Sámuel 21. fejezete megmutatja, hogy a múlt bűnei nem tűnnek el következmények nélkül, ha az igazság

Seba lázadása, Joáb kegyetlensége és a bölcs asszony fellépése. A 2Sámuel 20. fejezete megmutatja, milyen gyorsan tud fellángolni a lázadás, amikor egy ember elfordítja a