2Móz 16:1 – 16:36

Fürjek és manna

  1 És elindulának Élimből és érkezék Izrael fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájába, mely Élim között és Sinai között van, a második hónapnak tizenötödik napján, Egyiptom földéről való kijövetelük után.
  2 És zúgolódék Izrael fiainak egész gyülekezete Mózes és Áron ellen a pusztában.
  3 S mondának nekik Izrael fiai: Bár megholtunk volna az Úr keze által Egyiptom földén, amikor a húsos fazék mellett ülünk vala, amikor jól lakhatunk vala kenyérrel; mert azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy mind e sokaságot éhséggel öljétek meg.
  4 És monda az Úr Mózesnek: Íme én esőképpen bocsátok nektek kenyeret az égből; menjen ki azért a nép és szedjen naponként arra a napra valót, hogy megkísértsem: akar-e az én törvényem szerint járni, vagy nem?
  5 A hatodik napon pedig úgy lesz, hogy mikor elkészítik amit bevisznek, az kétannyi lesz, mint amennyit naponként szedegettek.
  6 És monda Mózes és Áron Izrael minden fiainak: Este megtudjátok, hogy az Úr hozott ki titeket Egyiptom földéről;
  7 Reggel pedig meglátjátok az Úr dicsőségét; mert meghallotta a ti zúgolódástokat az Úr ellen. De mik vagyunk mi, hogy mi ellenünk zúgolódtok?
  8 És monda Mózes: Este húst ad az Úr ennetek, reggel pedig kenyeret, hogy jól lakjatok; mert hallotta az Úr a ti zúgolódástokat, mellyel ellene zúgolódtatok. De mik vagyunk mi? Nem mi ellenünk van a ti zúgolódástok, hanem az Úr ellen.
  9 Áronnak pedig monda Mózes: Mondd meg az Izrael fiai egész gyülekezetének: Járuljatok az Úr elé; mert meghallotta a ti zúgolódástokat.
  10 És lőn, mikor beszéle Áron az Izrael fiai egész gyülekezetének, a puszta felé fordulának, és íme az Úr dicsősége megjelenék a felhőben.
  11 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
  12 Hallottam az Izrael fiainak zúgolódását, szólj nekik mondván: Estennen húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr a ti Istenetek.
  13 És lőn, hogy este fürjek jövének fel és ellepék a tábort, reggel pedig harmatszállás lőn a tábor körül.
  14 Mikor pedig a harmatszállás megszűnék, íme a pusztának színén apró gömbölyegek valának, aprók mint a dara a földön.
  15 Amint megláták az Izrael fiai, mondának egymásnak: Mán ez! mert nem tudják vala mi az. Mózes pedig monda nekik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott nektek eledelül.
  16 Az Úr parancsolata pedig ez: Szedjen abból ki-ki amennyit megehetik; fejenként egy ómert, a hozzátok tartozók száma szerint szedjen ki-ki azok részére, akik az ő sátorában vannak.
  17 És akképpen cselekedének az Izrael fiai és szedének ki többet, ki kevesebbet.
  18 Azután megmérik vala ómerrel, és annak aki többet szedett, nem vala fölöslege, és annak, aki kevesebbet szedett, nem vala fogyatkozása: ki-ki annyit szedett, amennyit megehetik vala.
  19 Azt is mondá nekik Mózes: Senki ne hagyjon abból reggelre.
  20 De nem hallgatának Mózesre, mert némelyek hagyának abból reggelre; és megférgesedék s megbüszhödék. Mózes pedig megharagudék reájuk.
  21 Szedék pedig azt reggelenként, ki-ki amennyit megehetik vala, mert ha a nap felmelegedett, elolvad vala.
  22 A hatodik napon pedig két annyi kenyeret szednek vala, két ómerrel egyre-egyre. Eljövének pedig a gyülekezet fejedelmei mindnyájan és tudtára adták azt Mózesnek.
  23 Ő pedig monda nekik: Ez az, amit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat; amit sütni akartok, süssétek meg, és amit főzni akartok, főzzétek meg; ami pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre.
  24 És eltevék azt reggelre, aszerint amint Mózes parancsolta vala, és nem büszhödék meg s féreg sem vala benne.
  25 És monda Mózes: Ma egyétek azt meg, mert ma az Úrnak szombatja van; ma nem találjátok azt a mezőn.
  26 Hat napon szedjétek azt, de a hetedik napon szombat van, akkor nem lesz.
  27 És lőn hetednapon: kimenének a nép közül, hogy szedjenek, de nem találának.
  28 És monda az Úr Mózesnek: Meddig nem akarjátok megtartani az én parancsolataimat és törvényeimet?
  29 Lássátok meg! az Úr adta nektek a szombatot; azért ad ő nektek hatodnapon két napra való kenyeret. Maradjatok veszteg, ki-ki a maga helyén; senki se menjen ki az ő helyéből a hetedik napon.
  30 És nyugoszik vala a nép a hetedik napon.
  31 Az Izrael háza pedig Mánnak nevezé azt; olyan vala az mint a koriandrom magva, fehér; és íze, mint a mézes pogácsáé.
  32 És monda Mózes: Ezt parancsolja az Úr: Egy teljes ómernyit tartsatok meg abból maradékaitok számára, hogy lássák a kenyeret, amellyel éltettelek titeket a pusztában, mikor kihoztalak titeket Egyiptom földéről.
  33 Áronnak pedig monda Mózes: Végy egy edényt és tégy bele egy teljes ómer Mánt és tedd azt az Úr eleibe, hogy megtartassék maradékaitok számára.
  34 Amint parancsolta vala az Úr Mózesnek, eltevé azt Áron a bizonyságtétel ládája elé, hogy megtartassék.
  35 Az Izrael fiai pedig negyven esztendőn át evék a Mánt, míg lakó földre jutának; Mánt evének mindaddig, míg a Kanaán földének határához jutának.
  36 Az ómer pedig az éfának tizedrésze.