Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És monda az Úr Mózesnek: Menj be a fáraóhoz és mondd neki: Azt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nekem.
2 Ha pedig te el nem akarod bocsátani, íme én egész határodat békákkal verem meg.
3 És a folyóvíz békáktól pozsog és felmennek és bemennek a te házadba és ágyasházadba és ágyadra és a te szolgáid házába és néped közé és a te kemencéidbe és sütőteknőidbe.
4 És reád és népedre s minden te szolgáidra felmennek a békák.
5 És monda az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyújtsd ki kezedet a te vessződdel a folyóvizekre, csatornákra és a tavakra, és hozd fel a békákat Egyiptom földére.
6 És kinyújtá kezét Áron Egyiptom vizeire, és békák jövének fel és ellepék Egyiptom földét.
7 De az írástudók is úgy cselekedének az ő titkos mesterségükkel és felhozák a békákat Egyiptom földére.
8 És hívatá a fáraó Mózest és Áront és monda: Könyörögjetek az Úrnak, hogy távolítsa el rólam és az én népemről a békákat, és én elbocsátom a népet, hogy áldozzék az Úrnak.
9 Mózes pedig monda a fáraónak: Parancsolj velem: mikorra könyörögjek érted és a te szolgáidért és a te népedért, hogy elpusztuljanak a békák tőled és házaidtól; és csak a folyóvízben maradjanak meg.
10 Felele a [fáraó]: Holnapra. És monda [Mózes]: Amint kívánod, hogy megtudd, hogy nincs hasonló a mi Urunkhoz Istenünkhöz.
11 És eltávoznak a békák tőled, meg a te házaidtól, szolgáidtól és a te népedtől; csak a folyóvízben maradnak meg.
12 És kiméne Mózes és Áron a fáraótól és kiálta Mózes az Úrhoz a békák felől, amelyeket a fáraóra bocsátott vala.
13 És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék és kiveszének a békák a házakból, udvarokból és mezőkről.
14 És rakásokba gyűjték azokat össze és a föld megbüszhödék.
15 S amint látá a fáraó, hogy baja könnyebbül, megkeményíté az ő szívét, és nem hallgata reájuk, amint megmondotta vala az Úr.
16 És szóla az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyújtsd ki a te vessződet és sújtsd meg a föld porát, hogy tetvekké legyen egész Egyiptom földén.
17 És akképpen cselekedének. Áron kinyújtá kezét az ő vesszejével és megsújtá a föld porát, és tetvek lőnek emberen és barmon; a föld minden pora tetvekké lőn egész Egyiptom földén.
18 És úgy cselekedének az írástudók is az ő varázslásukkal, hogy tetveket hozzanak elő, de nem teheték; és valának a tetvek emberen és barmon.
19 És mondák az írástudók a fáraónak: Az Isten ujja ez. De kemény maradt a fáraó szíve, és nem hallgata reájuk; amint mondotta vala az Úr.
20 Az Úr pedig monda Mózesnek: Kelj fel reggel és állj a fáraó eleibe; íme kimegy a vizek felé, és mondd neki: Ezt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nekem.
21 Mert ha el nem bocsátod az én népemet, íme én bocsátok tereád, a te szolgáidra és a te népedre és a te házaidra ártalmas bogarakat, és megtelnek az egyiptombeliek házai ártalmas bogarakkal és a föld is, amelyen ők vannak.
22 De különválasztom azon a napon a Gósen földét, amelyen az én népem lakik, hogy ne legyenek ott ártalmas bogarak, azért, hogy megtudd, hogy én vagyok az Úr ezen a földön.
23 És különbséget teszek az én népem között és a te néped között. Holnap lészen e jelenség.
24 És akképpen cselekedék az Úr; jövének ugyanis ártalmas bogarak a fáraó házára és az ő szolgái házára, és egész Egyiptom földén pusztává lőn a föld az ártalmas bogarak miatt.
25 És hívatá a fáraó Mózest és Áront és monda: Menjetek, áldozzatok a ti Isteneteknek ezen a földön.
26 Mózes pedig monda: Nincs rendén, hogy úgy cselekedjünk, hogy mi azt áldozzuk az Úrnak a mi Istenünknek, ami utálatos az egyiptombeliek előtt: íme, ha azt áldozzuk az ő szemeik előtt, ami az egyiptombelieknek utálatos, nem köveznek-e meg minket?
27 Háromnapi járó földre megyünk a pusztába és úgy áldozunk a mi Urunknak Istenünknek, amint megmondja nekünk.
28 És monda a fáraó: Én elbocsátlak titeket, hogy áldozzatok a ti Uratoknak Isteneteknek a pusztában, csak nagyon messze ne távozzatok; imádkozzatok értem.
29 Mózes pedig monda: Íme én kimegyek te tőled és imádkozom az Úrhoz és eltávoznak az ártalmas bogarak a fáraótól és az ő szolgáitól és az ő népétől holnap; csak megint el ne ámítson a fáraó, hogy el ne bocsássa a népet áldozni az Úrnak.
30 És kiméne Mózes a fáraótól és imádkozék az Úrhoz.
31 És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék; s eltávozának az ártalmas bogarak a fáraótól, szolgáitól és népétől; egy sem marada.
32 De a fáraó ezúttal is megkeményíté az ő szívét és nem bocsátá el a népet.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. Márk 3:1
És amikor látták az írástudók és a farizeusok, hogy együtt eszik a vámszedőkkel és bűnösökkel, mondának az ő tanítványainak: Mi dolog, hogy a vámszedőkkel és
És ő odamenvén, fölemelé azt, annak kezét fogván; és elhagyá azt a hideglelés azonnal, és szolgál vala nekik. Márk 1:1 – 1:45 Jézus Krisztus Keresztelő