2Krón 10:1 – 10:19

Roboám király lesz. Az ország ketté szakadása

  1 Elméne Roboám Sikembe; mert Sikembe gyűlt vala az egész Izrael, hogy őt királlyá választanák.
  2 Lőn pedig, mikor ezt meghallotta Jeroboám, a Nébát fia, aki [akkor] Egyiptomban vala; mert oda futott volt Salamon király elől, visszatére Jeroboám Egyiptomból.
  3 És hozzáküldvén, elhivaták őt. Eljöve azért Jeroboám és az egész Izrael, és szólának Roboámnak, mondván:
  4 A te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát és az ő nehéz igáját, amelyet reánk vetett, és szolgálunk neked.
  5 És monda nekik: Harmadnapig [gondolkodom róla], azután jöjjetek hozzám. Elméne azért a nép.
  6 És tanácskozék Roboám király a vén [ember]ekkel, akik Salamon előtt az ő atyja előtt állottak vala életében, mondván: Mit tanácsoltok, mit válaszoljak e népnek?
  7 És azok ekképpen szólának: Ha javára leszel ennek a népnek, s kedvezel nekik és jó szóval beszélsz hozzájuk; akkor te szolgáid lesznek mindenkor.
  8 De ő megvetette a vének tanácsát, amelyet neki tanácsoltak, és tanácsot tarta az ifjakkal, akik ő vele nevekedtek volt fel és neki udvaroltak.
  9 És monda azoknak: Ti micsoda tanácsot adtok, hogy választ adjunk e népnek, akik nekem így szólának: Könnyebbítsd meg az igát, amelyet a te atyád reánk vetett.
  10 Akkor felelének az ifjak, akik ő vele együtt nevekedtek vala, mondván: Így szólj a népnek, amely szólván neked, azt mondja: A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nekünk; így szólj nekik: Az én legkisebb ujjam erősebb atyám derekánál;
  11 Most azért, ha az én atyám nehéz igát vetett reátok, én még nehezebbé teszem igátokat; ha az én atyám ostorral vert titeket, én skorpiókkal.
  12 És elméne Jeroboám és az egész nép Roboámhoz harmadnap, amint a király meghagyta, ezt mondván: Jöjjetek hozzám harmadnapon.
  13 És a király kemény választ adott nekik, megvetve Roboám király a vének tanácsát.
  14 És az ifjak tanácsa szerint szóla nekik, mondván: Ha az én atyám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt; ha az én atyám ostorral vert titeket, én skorpiókkal.
  15 És a király nem hallgatá meg a népet; mert ezt az Úr fordította ekként, hogy megerősítené az Úr az ő beszédét, amelyet szólott vala a silóbeli Ahija által Jeroboámnak, a Nébát fiának.
  16 Mikor pedig az egész Izrael [látta], hogy nem hallgatá meg őket a király, felele a nép a királynak, mondván: Micsoda részünk van nekünk Dávidban? Nincsen nekünk örökségünk az Isai fiában! [Menj el] a te hajlékaidba, oh Izrael! Ám viseld gondját a te házadnak, oh Dávid! Elméne azért hajlékiba az egész Izrael;
  17 Úgy, hogy Roboám csak azokon az Izrael fiain uralkodék, akik Júda városaiban laktak.
  18 És mikor elküldé Roboám Adorámot, az adószedőt, megkövezék őt Izrael fiai, és meghala; Roboám király pedig siete szekerébe ülni, hogy Jeruzsálembe szaladjon.
  19 Így szakada el az Izrael népe a Dávid házától, mind e mai napig.