Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Elméne Roboám Sikembe; mert Sikembe gyűlt vala az egész Izrael, hogy őt királlyá választanák.
2 Lőn pedig, mikor ezt meghallotta Jeroboám, a Nébát fia, aki [akkor] Egyiptomban vala; mert oda futott volt Salamon király elől, visszatére Jeroboám Egyiptomból.
3 És hozzáküldvén, elhivaták őt. Eljöve azért Jeroboám és az egész Izrael, és szólának Roboámnak, mondván:
4 A te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát és az ő nehéz igáját, amelyet reánk vetett, és szolgálunk neked.
5 És monda nekik: Harmadnapig [gondolkodom róla], azután jöjjetek hozzám. Elméne azért a nép.
6 És tanácskozék Roboám király a vén [ember]ekkel, akik Salamon előtt az ő atyja előtt állottak vala életében, mondván: Mit tanácsoltok, mit válaszoljak e népnek?
7 És azok ekképpen szólának: Ha javára leszel ennek a népnek, s kedvezel nekik és jó szóval beszélsz hozzájuk; akkor te szolgáid lesznek mindenkor.
8 De ő megvetette a vének tanácsát, amelyet neki tanácsoltak, és tanácsot tarta az ifjakkal, akik ő vele nevekedtek volt fel és neki udvaroltak.
9 És monda azoknak: Ti micsoda tanácsot adtok, hogy választ adjunk e népnek, akik nekem így szólának: Könnyebbítsd meg az igát, amelyet a te atyád reánk vetett.
10 Akkor felelének az ifjak, akik ő vele együtt nevekedtek vala, mondván: Így szólj a népnek, amely szólván neked, azt mondja: A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nekünk; így szólj nekik: Az én legkisebb ujjam erősebb atyám derekánál;
11 Most azért, ha az én atyám nehéz igát vetett reátok, én még nehezebbé teszem igátokat; ha az én atyám ostorral vert titeket, én skorpiókkal.
12 És elméne Jeroboám és az egész nép Roboámhoz harmadnap, amint a király meghagyta, ezt mondván: Jöjjetek hozzám harmadnapon.
13 És a király kemény választ adott nekik, megvetve Roboám király a vének tanácsát.
14 És az ifjak tanácsa szerint szóla nekik, mondván: Ha az én atyám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt; ha az én atyám ostorral vert titeket, én skorpiókkal.
15 És a király nem hallgatá meg a népet; mert ezt az Úr fordította ekként, hogy megerősítené az Úr az ő beszédét, amelyet szólott vala a silóbeli Ahija által Jeroboámnak, a Nébát fiának.
16 Mikor pedig az egész Izrael [látta], hogy nem hallgatá meg őket a király, felele a nép a királynak, mondván: Micsoda részünk van nekünk Dávidban? Nincsen nekünk örökségünk az Isai fiában! [Menj el] a te hajlékaidba, oh Izrael! Ám viseld gondját a te házadnak, oh Dávid! Elméne azért hajlékiba az egész Izrael;
17 Úgy, hogy Roboám csak azokon az Izrael fiain uralkodék, akik Júda városaiban laktak.
18 És mikor elküldé Roboám Adorámot, az adószedőt, megkövezék őt Izrael fiai, és meghala; Roboám király pedig siete szekerébe ülni, hogy Jeruzsálembe szaladjon.
19 Így szakada el az Izrael népe a Dávid házától, mind e mai napig.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És a királyi szék előtt üvegtenger vala, hasonló a kristályhoz; és a királyi szék közepette és a királyi szék körül négy lelkes állat, szemekkel teljesek
A sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az A sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, akinél van az isteni hét
A pergámumbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezt mondja az, akinél a kétélű éles kard van: Jel 2:1 – 2:29 Krisztus levele az efézusi gyülekezethez és