1Sám 24:1 – 24:23

Dávid a barlangban nem bántja Sault, aki erre bevallja igazságtalanságát

  1 És Dávid elméne onnan, és Engedi erősségei közt tartózkodék.
  2 Lőn pedig, hogy amikor visszatért Saul a filiszteusok [üldözéséből], megizenték neki, mondván: Íme Dávid az Engedi pusztájában van.
  3 Maga mellé vőn azért Saul az egész Izrael közül háromezer válogatott embert, és elment, hogy megkeresse Dávidot és az ő embereit a vadkecskék kőszikláin.
  4 És eljutott a juhaklokhoz, [amelyek] az útfélen [vannak], hol egy barlang volt; és beméne Saul, hogy [ott] szükségét végezze; Dávid pedig és az ő emberei a barlang rejtekeiben valának.
  5 Akkor mondák Dávidnak az ő emberei: Íme ez az a nap, amelyről azt mondotta az Úr neked: Íme kezedbe adom ellenségedet, hogy úgy cselekedjél vele, amint neked tetszik. Felkele azért Dávid, és elmetszé orozva Saul ruhájának szárnyát.
  6 Lőn pedig ezután, hogy megesett a Dávid szíve rajta, hogy elmetszé Saul ruhájának szárnyát;
  7 És monda az ő embereinek: Oltalmazzon meg engem az Úr attól, hogy ily dolgot cselekedjem az én urammal, az Úrnak felkentjével, hogy kezemet felemeljem ellene, mert az Úrnak felkentje ő.
  8 És megfeddé Dávid [kemény] szókkal embereit, és nem engedte meg nekik, hogy Saul ellen támadjanak. Mikor pedig Saul felkelt a barlangból, és elment az úton:
  9 Dávid is felkelt ezután, és kiment a barlangból, és Saul után kiálta, mondván: Uram király! Mikor pedig Saul hátratekinte, Dávid arccal a földre hajolt, és tisztességet tőn neki.
  10 És monda Dávid Saulnak: Miért hallgatsz az olyan ember szavaira, aki azt mondja: Íme Dávid romlásodra tör?!
  11 Íme a mai napon látták a te szemeid, hogy az Úr téged kezembe adott ma a barlangban, és azt mondották, hogy öljelek meg téged, de én kedvezék neked, és azt mondám: Nem emelem fel kezemet az én uram ellen, mert az Úrnak felkentje ő.
  12 Azért atyám! nézd, ugyan nézd felső ruhádnak szárnyát kezemben, mert mikor levágtam felső ruhádnak szárnyát, nem öltelek meg téged! Azért tudd meg és lássad, hogy nincsen az én kezemben hamisság és semmi gonoszság és nem vétkeztem ellened, de te mégis életem után leselkedel, hogy elveszessed azt.
  13 Az Úr tegyen ítéletet közöttem és közötted, és álljon bosszút az Úr értem rajtad, de az én kezem nem lesz ellened.
  14 Amint a régi példabeszéd mondja: A gonoszoktól származik a gonoszság; de az én kezem nem lesz ellened.
  15 Ki ellen jött ki Izraelnek királya? Kit kergetsz? Egy holt ebet, vagy egy bolhát?
  16 Legyen azért az Úr ítélőbiró, és tegyen ítéletet közöttem és közötted, és lássa meg; ő forgassa az én ügyemet, és szabadítson meg engem kezedből.
  17 És lőn, hogy amikor elmondotta Dávid e szókat Saul előtt, monda Saul: A te szavad-e ez, fiam, Dávid? És felkiálta Saul, és síra.
  18 És monda Dávidnak: Te igazságosabb vagy énnálamnál, mert te jót cselekedtél velem, én pedig rosszal fizettem neked.
  19 És te megmondottad nekem a mai napon, minémű jót cselekedtél velem, hogy az Úr kezedbe adott engem, és te még sem öltél meg engem.
  20 Mert ha valaki megtalálja ellenségét, elbocsátja-e őt békében az úton? Annak okáért fizessen az Úr neked jóval azért, amit velem ma cselekedtél.
  21 Most pedig, mivel tudom, hogy te király leszel, és Izraelnek királysága a te kezedben állandó lesz:
  22 Esküdjél meg nekem most az Úrra, hogy én utánam nem fogod kiirtani maradékomat és nevemet nem fogod kitörölni atyám házából!
  23 És Dávid megesküvék Saulnak. És Saul elméne haza, Dávid pedig és az ő emberei felmenének az ő erősségükbe.