Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Az éhség pedig elhatalmazott vala az országon.
2 És lőn mikor fogytán vala az eleség, melyet Egyiptomból hoztak vala, monda nekik az ő atyjuk: Menjetek el ismét, vegyetek nekünk egy kevés eleséget.
3 És felele neki Júda, mondván: Erősen fogadkozék az a férfiú, mondván: Színem elé ne kerűljetek, ha veletek nem lesz a ti atyátokfia.
4 Ha azért elbocsátod velünk a mi öcsénket, elmegyünk, és veszünk neked eleséget;
5 Ha pedig el nem bocsátod, nem megyünk, mert az a férfiú megmondá nekünk: Színem elé ne kerűljetek, ha a ti atyátokfia veletek nem lesz.
6 És monda Izrael: Miért cselekedtetek gonoszul velem, hogy megmondtátok annak a férfiúnak, hogy még van egy öcsétek?
7 Azok pedig mondának: Nagyon tudakozódék az a férfiú felőlünk és nemzetségünk felől, mondván: Él-e még atyátok? van-e még testvéretek? És mi kérdéseihez képest feleltünk neki. Avagy tudhattuk-e mi, hogy azt mondja: Hozzátok ide a ti atyátokfiát?
8 És monda Júda Izraelnek, az ő atyjának: Bocsásd el azt a fiút én velem, és mi azonnal felkelünk és elmegyünk, hogy éljünk és meg ne haljunk se mi, se te, se a mi gyermekeink.
9 Én leszek kezes érte, az én kezemből kérd elő. Ha vissza nem hozom őt hozzád, és elődbe nem állítom őt, mind éltig bűnös legyek előtted.
10 Bizony ha nem késlekedünk vala, ez ideig már kétszer is megjöhettünk volna.
11 És monda nekik Izrael az ő atyjuk: Ha csakugyan így [kell lenni], akkor ezt cselekedjétek: Vegyetek e föld válogatott gyümölcseiből a ti edényeitekbe, és vigyetek ajándékot annak a férfiúnak; egy kevés balzsamot, egy kevés mézet, fűszerszámokat, mirhát, diót, mandulát.
12 Pénzt pedig két annyit vigyetek magatokkal, sőt amely pénzt meghoztatok a ti zsákjaitok szájában, azt is vigyétek vissza magatokkal, talán tévedés ez.
13 Öcséteket is vegyétek, keljetek fel és menjetek vissza ahhoz a férfiúhoz.
14 A mindenható Isten pedig engedje, hogy kedvet találjatok annál a férfiúnál, és bocsássa vissza ti veletek a másik atyátokfiát, és Benjámint. Én pedig ha megfosztottnak kell lennem, hadd legyek megfosztva.
15 Vevék azért a férfiak azt az ajándékot, és vevének kétannyi pénzt az ő kezükbe, és Benjámint, és felkelének és alámenének Egyiptomba, és megállának József előtt.
16 Amint meglátá József ő velük Benjámint, monda az ő háza gondviselőjének: Vidd be azokat az embereket a házba, és ölj barmot, s készítsd el, mert velem ebédelnek ez emberek [ma] délben.
17 És az a férfiú akképpen cselekedék, amint József parancsolta vala, és bevivé az a férfiú azokat az embereket a József házába.
18 És megfélemlének azok az emberek, amiért bevivék őket a József házába, és mondának: A pénzért hozattatánk ide be, mely először a mi zsákjainkba tétetett volt, hogy reánk rohanjon, megtámadjon és minket rabszolgákká tegyen a mi szamarainkkal együtt.
19 És járulának József házának gondviselőjéhez, és szólának neki a ház ajtajában.
20 És mondának: Kérünk uram! Ennek előtte alájöttünk vala eleséget venni.
21 És lőn mikor éjjeli szállásra jutánk és kioldjuk vala a mi zsákjainkat: íme mindenikünknek pénze az ő zsákjának szájában vala, tulajdon pénzünk teljes mértéke szerint; és visszahoztuk azt magunkkal.
22 De más pénzt is hoztunk le magunkkal eleséget venni; nem tudjuk ki tette a mi pénzünket zsákjainkba.
23 És monda: Legyetek békén, ne féljetek; a ti Istenetek és a ti atyátok Istene adta nektek azt a kincset zsákjaitokba; pénzetek az én kezemhez jutott. És kihozá hozzájuk Simeont.
24 Bevivé azután a férfiú azokat az embereket a József házába, és vizet hozata, és megmosák lábaikat, és abrakot is ada az ő szamaraiknak.
25 Ők pedig elkészíték az ajándékot mire József délben megjöve; mert megértették vala, hogy ott ebédelnek.
26 Mikor József haza jöve, bevivék neki az ajándékot, mely kezükben vala, a házba, és leborulának előtte a földig.
27 És kérdezősködék egészségük felől, s monda: Egészségben van-e a ti vén atyátok, akiről nekem szóltatok? él-e még?
28 Azok pedig mondának: Egészségben van a te szolgád, a mi atyánk, még él. És meghajták magukat és leborulának.
29 És felemelé szemeit és látá Benjámint az ő atyjafiát, az ő anyjának fiát, és monda: Ez-e a ti legkisebbik atyátokfia, aki felől nekem szóltatok vala? És [ismét] monda: Az Isten légyen hozzád kegyelmes, fiam!
30 Akkor elsiete onnan József, mert felgerjede szíve az ő öccse iránt, és erőlteti vala a sírás; beméne azért szobájába, és ott síra.
31 Azután megmosá orcáját, és kiméne, és megtartóztatá magát, és monda: Hozzatok enni valót.
32 És elhozák neki külön, azoknak is külön, és az egyiptombelieknek is, kik vele esznek vala, külön: Mert nem ehettek az egyiptombeliek együtt a héberekkel, mert utálatos az az egyiptombeliek előtt.
33 Leülének azért őelőtte, az elsőszülött az ő elsőszülöttsége szerint, és a fiatalabb az ő fiatalsága szerint. És az emberek álmélkodva nézének egymásra.
34 Ő pedig részt juttata azoknak maga elől és a Benjámin része ötszörte nagyobb vala mindnyájuk részénél. És ivának és megittasodának ő nála.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy
És Jézus azonnal megengedé nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezren;
Némely pedig a jó földbe esék; és ad vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz