Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És vitt engem a kapuhoz, ahhoz a kapuhoz, amely napkelet felé néz vala.
2 És íme, Izrael Istenének dicsősége jő vala napkelet felől, és zúgása, mint nagy víz zúgása, és a föld világos vala az ő dicsőségétől.
3 És a jelenség, melyet láttam, olyan vala, mint az a jelenség, melyet akkor láttam, mikor menék a várost elveszteni; és olyan látások valának, mint az a jelenség, melyet a Kébár folyó mellett láttam. És orcámra esém.
4 És az Úr dicsősége beméne a házba a kapunak útján, mely néz napkeletre.
5 És fölemele engem a lélek, és bevitt engem a belső pitvarba, és íme, az Úr dicsősége betölté a házat.
6 És hallám, hogy valaki beszélget hozzám a házból, holott ama férfiú mellettem áll vala.
7 És mondá nekem: Embernek fia! ezt az én királyi székemnek helyét és lábaim talpainak helyét, ahol lakom Izrael fiai között örökké, és itt az én szent nevemet többé meg ne fertőztesse Izrael háza, ők és királyaik paráznaságukkal és királyaik holttesteivel, magaslataikkal,
8 Mikor küszöbüket az én küszöböm mellé és ajtófélfáikat az én ajtófélfáim mellé tették, és csak a fal vala köztem és közöttük; és megfertőztették az én szent nevemet utálatosságaikkal, melyeket cselekedtek, ez okáért elvesztém őket haragomban.
9 Most már eltávoztatják paráznaságukat és királyaik holttesteit tőlem, és ő köztük lakozom mindörökké.
10 Te, embernek fia, hirdessed Izrael házának ezt a házat, hogy piruljanak vétkeik miatt. És mérjék utána arányosságát;
11 És ha pirulni fognak mind amiatt, amit cselekedtek: e ház formáját és berendezését, kijáratait és bejáratait és minden formáit és minden rendeléseit és minden formáit és minden törvényeit jelentsd meg nekik és írd meg szemeik előtt, hogy megtartsák minden formáját és minden rendeléseit, s azokat cselekedjék.
12 Ez a ház törvénye: A hegy tetején egész határa körös-körül igen szentséges. Íme, ez a ház törvénye.
13 És ezek az oltár mértékei singek szerint (egy sing [tesz] egy [köz]singet és egy tenyért): talpa vala egy sing [magas] és egy sing széles, korlátja pedig a szélén körös-körül egy arasznyi. És ez az oltár magassága:
14 A földön való talptól az alsó bekerítésig két sing s szélessége egy sing, és a kisebb bekerítéstől a nagyobb bekerítésig négy sing és szélessége egy sing;
15 És az Istenhegye négy sing, és az Isten-tűzhelyétől fölfelé a szarvak egy sing.
16 És az Isten-tűzhelyének hosszúsága tizenkét [sing] vala tizenkét sing szélesség mellett, négyszögben négy oldala szerint.
17 És a bekerítés vala tizennégy [sing] hosszú, tizennégy [sing] szélesség mellett, négy oldala szerint; és a korlát körös-körül rajta fél sing. És talpa vala egy sing körös-körül. És grádicsai napkeletre néztek.
18 És mondá nekem: Embernek fia, ezt mondja az Úr Isten: Ezek az oltár rendtartásai: Azon a napon, mikor elkészül, hogy égőáldozattal áldozzanak rajta és vért hintsenek reá,
19 Adj a papoknak, a lévitáknak, kik a Sádók magvából valók, akik járulhatnak én hozzám, ezt mondja az Úr Isten, hogy szolgáljanak nekem, egy fiatal bikát bűnért való áldozatul.
20 És végy véréből, és tedd [az oltár] négy szarvára és a bekerítés négy szegletére és a korlátra körös-körül, és tisztítsd meg azt, és szenteld meg.
21 És vegyed a bikát, mely a bűnért való áldozat, és égesd meg azt a háznak erre rendelt helyén, a szenthelyen kívül.
22 Másodnap pedig vigyél egy ép kecskebakot bűnért való áldozatul, és tisztítsák meg vele az oltárt, mint a fiatal bikával megtisztították.
23 Mikor elvégezed az [oltár] megtisztítását, vigyél áldozatul egy ép, fiatal bikát és egy ép kost a nyájból.
24 És áldozzál velük az Úr előtt, és a papok hintsenek sót reájuk, és vigyék azokat égőáldozatul az Úrnak.
25 Hét napig mindennap egy-egy bakot hozz bűnért való áldozatul, és egy fiatal bikát és egy kost a nyájból, mint épeket hozzák.
26 Hét napon át szenteljék és tisztítsák meg az oltárt és töltsék meg kezét.
27 És betöltsék e napokat; a nyolcadik napon és azután pedig áldozzák a papok az oltáron égőáldozataitokat és hálaadó áldozataitokat, és én kegyelmesen fogadlak titeket, ezt mondja az Úr Isten.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Luk 19:1
Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és