Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És Benhadád, Szíria királya összegyűjté egész seregét, és harminckét király volt ő vele és [nagyon sok] ló és szekér, és felméne és megszállá Samariát, és ostromolni [kezdte] azt.
2 És követeket küldött Akhábhoz, az Izrael királyához a városba;
3 És azt üzené neki: Azt mondja Benhadád: A te ezüstöd és aranyad az enyém, a te feleségeid is és a te szép fiaid is az enyémek.
4 És felele az Izrael királya, és monda: Amint megmondottad uram, király, tiéd vagyok mindenekkel, amelyeket bírok.
5 Megtérvén pedig a követek, mondának: Azt mondja Benhadád: Miután hozzád küldöttem, és azt üzentem, hogy a te ezüstödet és aranyadat és a te feleségeidet és fiaidat add nekem;
6 Azért holnap ilyenkor elküldöm az én szolgáimat hozzád, és felkutatják a te házadat, és a te szolgáid házait; és kezekhez veszik, ami csak kedves előtted, és elhozzák.
7 Akkor egybehívá az Izrael királya mind az ország véneit, és monda: Vegyétek eszetekbe, és lássátok meg, minemű gonosz szándékkal van ez; mert hozzám küldött az én feleségeimért és gyermekeimért, ezüstömért és aranyomért, és meg nem tagadtam tőle.
8 És mondának neki a vének mindnyájan, és az egész nép: Ne engedj neki, és az ő akaratát be ne teljesítsd.
9 És ő monda a Benhadád követeinek: Mondjátok meg az én uramnak, a királynak: Mindazokat, amelyek felől először üzentél a te szolgádnak, megcselekszem, de ezt a dolgot nem tehetem meg. Így elmenvén a követek, megmondák neki a választ.
10 Akkor hozzá külde Benhadád, és monda: Úgy cselekedjenek velem az istenek és úgy segéljenek, hogy Samariának minden pora sem elég, hogy a velem való nép közül mindeniknek csak egy-egy marokkal is jusson!
11 És felele az Izrael királya, mondván: Mondjátok meg [neki]: Ne kérkedjék úgy, aki fegyverbe öltözik, mint aki már leveti a fegyvert!
12 Meghallván pedig ezt a választ, mikor ő ivott a királyokkal a sátorokban, monda az ő szolgáinak: Vegyétek körül a várost! És azok körülvevék azt.
13 És íme egy próféta méne Akhábhoz, az Izrael királyához, aki ezt mondá: Azt mondja az Úr: Avagy nem láttad-e mindezt a nagy sokaságot: íme e mai napon kezedbe adom azt, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr!
14 Monda pedig Akháb: Ki által? És felele: Azt mondja az Úr: A tartományok fejedelmeinek ifjai által. Akkor monda [Akháb]: Ki kezdje meg a harcot? És felele: Te!
15 Megszámlálá azért a tartományok fejedelmeinek ifjait, akik kétszázharmincketten voltak; ezek után megszámlálá mind az Izrael fiainak is minden népét, hétezer embert.
16 És elindulának délben. Benhadád pedig ott ivott a királyokkal a sátorokban, és lerészegedett ő és a harminckét király, aki segítségére jött vele.
17 És a tartományok fejedelmeinek ifjai vonultak ki legelőször. Benhadád pedig elkülde, és megmondották neki, ezt mondván: Valami férfiak jöttek ki Samariából!
18 És monda: Akár békességért jöttek ki, fogjátok meg őket elevenen; akár viadalért jöttek ki, fogjátok el őket elevenen.
19 De mikor kivonultak a városból a tartományok fejedelmeinek ifjai és a sereg, amely őket követte:
20 Mindenik vágni kezdte azt, aki eléje került, és elfutottak a szíriabeliek, az Izrael pedig kergette őket, és megfutott maga Benhadád, Szíria királya [is] lovon a lovagokkal együtt.
21 És azután kivonult az Izrael királya, és megveré mind a lovagokat, mind a szekereket, és megveré a szíriabelieket nagy csapással.
22 És méne az Izrael királyához [egy] próféta, és ezt mondá neki: Menj el, erősítsd meg magad, és vedd eszedbe és lásd meg, mit kelljen cselekedned, mert esztendő múlva [ismét] feljő Szíria királya ellened.
23 A szíriabeli király szolgái pedig mondának neki: A hegyeknek istenei az ő isteneik, azért győztek le bennünket; de vívjunk csak meg velük a síkon, és meglátod, ha le nem győzzük-e őket?
24 És tedd ezt: Küldd el a királyokat, mindeniket a maga helyéről; és állíts hadnagyokat helyettük,
25 És szervezz magadnak olyan sereget, mint az volt, amelyet elvesztettél, és olyan lovakat és szekereket, mint amazok voltak; és vívjunk meg velük a síkon, és meglátod, ha le nem győzzük-e őket? És engede az ő szavuknak, és akképpen cselekedék.
26 Mikor azért az esztendő elmúlt, rendbeszedte Benhadád a szíriabelieket, és feljöve Afekbe, hogy hadakozzék az Izrael ellen.
27 De az Izrael fiai összeszámláltattak és elláttattak élelemmel, és eleikbe menének azoknak. Táborba szállván pedig az Izrael fiai, amazokhoz képest olyanok [voltak], mint két kicsiny kecskenyájacska; míg a szíriabeliek ellepték a földet.
28 Jött vala pedig egy Isten embere, és szóla az Izrael királyának, mondván: Azt mondja az Úr: Azért mert a szíriabeliek azt mondották, hogy csak a hegyeknek Istene az Úr, és nem a völgyeknek Istene is: mindezt a nagy sokaságot a te kezedbe adom, hogy megismerjétek, hogy én vagyok az Úr.
29 És ott táboroztak egészen velük szemben hetednapig. A hetedik napon azután megütköztek, és az Izrael fiai levágtak a szíriabeliek közül egy nap százezer gyalogost.
30 És a többiek elmenekültek Afek városába; de a falak rászakadtak a megmaradott huszonkétezer emberre, és Benhadád is elfutott és ott bolyongott a városban kamaráról-kamarára.
31 És mondának neki az ő szolgái: Íme hallottuk, hogy az Izrael házának királyai kegyelmes királyok, azért hadd öltözzünk zsákokba, és vessünk köteleket a mi nyakunkba, és menjünk ki az Izrael királyához, talán életben hagyja a te lelkedet.
32 És zsákokba öltözének, és köteleket vetének nyakukba, és elmenének az Izrael királyához, és mondának: A te szolgád, Benhadád, ezt mondja: Hagyd életben kérlek, az én lelkemet! És monda: Él-e még? én atyámfia ő!
33 És a férfiak jó jelnek vették azt, és gyorsan megragadták a szót, és mondának: A te atyádfia Benhadád [él]. És monda: Menjetek, és hozzátok ide őt. Kijöve azért ő hozzá Benhadád, és felülteté őt az ő szekerébe,
34 És monda neki: A városokat, amelyeket elvett volt az én atyám a te atyádtól, azokat visszaadom, és csinálj magadnak utcákat Damaszkuszban, mint az én atyám csinált volt Samariában; én ezzel a kötéssel bocsátlak el téged. És szövetséget kötött vele, és elbocsátá őt.
35 Egy férfiú pedig a próféták fiai közül monda az ő felebarátjának az Úr beszéde szerint: Verj meg engem kérlek; de ez nem akará őt megverni.
36 Akkor monda neki: Azért, mert nem engedtél az Úr szavának: íme mihelyt én tőlem elmégy, megöl téged az oroszlán. És amikor elment ő tőle, találá őt egy oroszlán, és megölé.
37 Talála azután más férfiat, akinek monda: Kérlek, verj meg engem. És megveré az annyira, hogy megsebesítette.
38 És elméne a próféta, és az útfélen a király elé álla és elváltoztatá magát szemeit bekötözvén.
39 Mikor pedig arra ment el a király, kiálta a királyhoz, és monda: A te szolgád kiment volt a hadba, és íme egy férfiú eljövén, hoza én hozzám egy férfiút, és monda: Őrizd meg ezt a férfiút; ha elszaladánd, meg kell halnod érte, vagy egy tálentum ezüstöt fizetsz.
40 És mialatt a te szolgádnak itt és amott dolga volt, az [az ember] már nem volt. És monda neki az Izrael királya: Az a te ítéleted; magad akartad.
41 És mindjárt elvevé a kötést az ő szeméről, és megismeré őt az Izrael királya, hogy a próféták közül való.
42 És monda neki: Ezt mondja az Úr: Mert elbocsátottad kezedből a férfiút, akit én halálra szántam, azért lelked lészen lelkéért, és néped népéért.
43 És házához méne az Izrael királya szomorú és megbúsult szívvel, és méne Samariába.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És Jézus azonnal megengedé nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezren;
Némely pedig a jó földbe esék; és ad vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz
Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. Márk 3:1