1Kir 20:1 – 20:43

Izráel országa. Akháb kétszeres csatája és győzelme Benhadád siriai király ellen

  1 És Benhadád, Szíria királya összegyűjté egész seregét, és harminckét király volt ő vele és [nagyon sok] ló és szekér, és felméne és megszállá Samariát, és ostromolni [kezdte] azt.
  2 És követeket küldött Akhábhoz, az Izrael királyához a városba;
  3 És azt üzené neki: Azt mondja Benhadád: A te ezüstöd és aranyad az enyém, a te feleségeid is és a te szép fiaid is az enyémek.
  4 És felele az Izrael királya, és monda: Amint megmondottad uram, király, tiéd vagyok mindenekkel, amelyeket bírok.
  5 Megtérvén pedig a követek, mondának: Azt mondja Benhadád: Miután hozzád küldöttem, és azt üzentem, hogy a te ezüstödet és aranyadat és a te feleségeidet és fiaidat add nekem;
  6 Azért holnap ilyenkor elküldöm az én szolgáimat hozzád, és felkutatják a te házadat, és a te szolgáid házait; és kezekhez veszik, ami csak kedves előtted, és elhozzák.
  7 Akkor egybehívá az Izrael királya mind az ország véneit, és monda: Vegyétek eszetekbe, és lássátok meg, minemű gonosz szándékkal van ez; mert hozzám küldött az én feleségeimért és gyermekeimért, ezüstömért és aranyomért, és meg nem tagadtam tőle.
  8 És mondának neki a vének mindnyájan, és az egész nép: Ne engedj neki, és az ő akaratát be ne teljesítsd.
  9 És ő monda a Benhadád követeinek: Mondjátok meg az én uramnak, a királynak: Mindazokat, amelyek felől először üzentél a te szolgádnak, megcselekszem, de ezt a dolgot nem tehetem meg. Így elmenvén a követek, megmondák neki a választ.
  10 Akkor hozzá külde Benhadád, és monda: Úgy cselekedjenek velem az istenek és úgy segéljenek, hogy Samariának minden pora sem elég, hogy a velem való nép közül mindeniknek csak egy-egy marokkal is jusson!
  11 És felele az Izrael királya, mondván: Mondjátok meg [neki]: Ne kérkedjék úgy, aki fegyverbe öltözik, mint aki már leveti a fegyvert!
  12 Meghallván pedig ezt a választ, mikor ő ivott a királyokkal a sátorokban, monda az ő szolgáinak: Vegyétek körül a várost! És azok körülvevék azt.
  13 És íme egy próféta méne Akhábhoz, az Izrael királyához, aki ezt mondá: Azt mondja az Úr: Avagy nem láttad-e mindezt a nagy sokaságot: íme e mai napon kezedbe adom azt, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr!
  14 Monda pedig Akháb: Ki által? És felele: Azt mondja az Úr: A tartományok fejedelmeinek ifjai által. Akkor monda [Akháb]: Ki kezdje meg a harcot? És felele: Te!
  15 Megszámlálá azért a tartományok fejedelmeinek ifjait, akik kétszázharmincketten voltak; ezek után megszámlálá mind az Izrael fiainak is minden népét, hétezer embert.
  16 És elindulának délben. Benhadád pedig ott ivott a királyokkal a sátorokban, és lerészegedett ő és a harminckét király, aki segítségére jött vele.
  17 És a tartományok fejedelmeinek ifjai vonultak ki legelőször. Benhadád pedig elkülde, és megmondották neki, ezt mondván: Valami férfiak jöttek ki Samariából!
  18 És monda: Akár békességért jöttek ki, fogjátok meg őket elevenen; akár viadalért jöttek ki, fogjátok el őket elevenen.
  19 De mikor kivonultak a városból a tartományok fejedelmeinek ifjai és a sereg, amely őket követte:
  20 Mindenik vágni kezdte azt, aki eléje került, és elfutottak a szíriabeliek, az Izrael pedig kergette őket, és megfutott maga Benhadád, Szíria királya [is] lovon a lovagokkal együtt.
  21 És azután kivonult az Izrael királya, és megveré mind a lovagokat, mind a szekereket, és megveré a szíriabelieket nagy csapással.
  22 És méne az Izrael királyához [egy] próféta, és ezt mondá neki: Menj el, erősítsd meg magad, és vedd eszedbe és lásd meg, mit kelljen cselekedned, mert esztendő múlva [ismét] feljő Szíria királya ellened.
  23 A szíriabeli király szolgái pedig mondának neki: A hegyeknek istenei az ő isteneik, azért győztek le bennünket; de vívjunk csak meg velük a síkon, és meglátod, ha le nem győzzük-e őket?
  24 És tedd ezt: Küldd el a királyokat, mindeniket a maga helyéről; és állíts hadnagyokat helyettük,
  25 És szervezz magadnak olyan sereget, mint az volt, amelyet elvesztettél, és olyan lovakat és szekereket, mint amazok voltak; és vívjunk meg velük a síkon, és meglátod, ha le nem győzzük-e őket? És engede az ő szavuknak, és akképpen cselekedék.
  26 Mikor azért az esztendő elmúlt, rendbeszedte Benhadád a szíriabelieket, és feljöve Afekbe, hogy hadakozzék az Izrael ellen.
  27 De az Izrael fiai összeszámláltattak és elláttattak élelemmel, és eleikbe menének azoknak. Táborba szállván pedig az Izrael fiai, amazokhoz képest olyanok [voltak], mint két kicsiny kecskenyájacska; míg a szíriabeliek ellepték a földet.
  28 Jött vala pedig egy Isten embere, és szóla az Izrael királyának, mondván: Azt mondja az Úr: Azért mert a szíriabeliek azt mondották, hogy csak a hegyeknek Istene az Úr, és nem a völgyeknek Istene is: mindezt a nagy sokaságot a te kezedbe adom, hogy megismerjétek, hogy én vagyok az Úr.
  29 És ott táboroztak egészen velük szemben hetednapig. A hetedik napon azután megütköztek, és az Izrael fiai levágtak a szíriabeliek közül egy nap százezer gyalogost.
  30 És a többiek elmenekültek Afek városába; de a falak rászakadtak a megmaradott huszonkétezer emberre, és Benhadád is elfutott és ott bolyongott a városban kamaráról-kamarára.
  31 És mondának neki az ő szolgái: Íme hallottuk, hogy az Izrael házának királyai kegyelmes királyok, azért hadd öltözzünk zsákokba, és vessünk köteleket a mi nyakunkba, és menjünk ki az Izrael királyához, talán életben hagyja a te lelkedet.
  32 És zsákokba öltözének, és köteleket vetének nyakukba, és elmenének az Izrael királyához, és mondának: A te szolgád, Benhadád, ezt mondja: Hagyd életben kérlek, az én lelkemet! És monda: Él-e még? én atyámfia ő!
  33 És a férfiak jó jelnek vették azt, és gyorsan megragadták a szót, és mondának: A te atyádfia Benhadád [él]. És monda: Menjetek, és hozzátok ide őt. Kijöve azért ő hozzá Benhadád, és felülteté őt az ő szekerébe,
  34 És monda neki: A városokat, amelyeket elvett volt az én atyám a te atyádtól, azokat visszaadom, és csinálj magadnak utcákat Damaszkuszban, mint az én atyám csinált volt Samariában; én ezzel a kötéssel bocsátlak el téged. És szövetséget kötött vele, és elbocsátá őt.
  35 Egy férfiú pedig a próféták fiai közül monda az ő felebarátjának az Úr beszéde szerint: Verj meg engem kérlek; de ez nem akará őt megverni.
  36 Akkor monda neki: Azért, mert nem engedtél az Úr szavának: íme mihelyt én tőlem elmégy, megöl téged az oroszlán. És amikor elment ő tőle, találá őt egy oroszlán, és megölé.
  37 Talála azután más férfiat, akinek monda: Kérlek, verj meg engem. És megveré az annyira, hogy megsebesítette.
  38 És elméne a próféta, és az útfélen a király elé álla és elváltoztatá magát szemeit bekötözvén.
  39 Mikor pedig arra ment el a király, kiálta a királyhoz, és monda: A te szolgád kiment volt a hadba, és íme egy férfiú eljövén, hoza én hozzám egy férfiút, és monda: Őrizd meg ezt a férfiút; ha elszaladánd, meg kell halnod érte, vagy egy tálentum ezüstöt fizetsz.
  40 És mialatt a te szolgádnak itt és amott dolga volt, az [az ember] már nem volt. És monda neki az Izrael királya: Az a te ítéleted; magad akartad.
  41 És mindjárt elvevé a kötést az ő szeméről, és megismeré őt az Izrael királya, hogy a próféták közül való.
  42 És monda neki: Ezt mondja az Úr: Mert elbocsátottad kezedből a férfiút, akit én halálra szántam, azért lelked lészen lelkéért, és néped népéért.
  43 És házához méne az Izrael királya szomorú és megbúsult szívvel, és méne Samariába.