Máté 21:1 – 21:46

Krisztus bevonulása Jeruzsálembe

  1 És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba, az olajfák hegyéhez jutottak vala, akkor elkülde Jézus két tanítványt,
  2 És monda nekik: Menjetek ebbe a faluba, amely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nekem.
  3 És ha valaki valamit szól nektek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk: és legott el fogja bocsátani őket.
  4 Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, aki így szólott:
  5 Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jő neked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén.
  6 A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, amint Jézus parancsolta vala nekik,
  7 Elhozák a szamarat és annak vemhét, és felső ruháikat rájuk teríték, és ráüle azokra.
  8 A sokaság legnagyobb része pedig felső ruháit az útra teríté; mások pedig a fákról gallyakat vagdalnak és hintenek vala az útra.
  9 Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!
  10 És amikor bemegy vala Jeruzsálembe, felháborodék az egész város, mondván: Kicsoda ez?
  11 A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.
  12 És beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzé mindazokat, akik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá.
  13 És monda nekik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.
  14 És menének hozzá vakok és sánták a templomban; és meggyógyítá őket.
  15 A főpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, amelyeket cselekedett vala, és a gyermekeket, akik kiáltottak vala a templomban, és ezt mondták vala: Hozsánna a Dávid fiának; haragra gerjedének,
  16 És mondának neki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nekik: Hallom. Sohasem olvastátok-e: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget?
  17 És ott hagyván őket, kiméne a városból Bethániába, és ott marada éjjel.
  18 Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék.
  19 És meglátva egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszárada.
  20 És látván ezt a tanítványok, elcsodálkozának, mondván: Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen?
  21 Jézus pedig felelvén, monda nekik: Bizony mondom nektek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, ami e fügefán esett, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is meglészen;
  22 És amit könyörgésetekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.
  23 És mikor bement vala a templomba, hozzámenének a főpapok és a nép vénei, amint tanít vala, mondván: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta neked ezt a hatalmat?
  24 Jézus pedig felelvén, monda nekik: Én is kérdek egy dolgot tőletek, amire ha megfeleltek nekem, én is megmondom nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
  25 A János keresztsége honnan vala? Mennyből-e, vagy emberektől? Azok pedig tanakodnak vala magukban, mondván: Ha azt mondjuk: mennyből, azt mondja majd nekünk: Miért nem hittetek tehát neki?
  26 Ha pedig azt mondjuk: emberektől; félünk a sokaságtól; mert Jánost mindnyájan prófétának tartják.
  27 És felelvén Jézusnak, mondának: Nem tudjuk. Monda nekik ő is: Én sem mondom meg nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
  28 De mit gondoltok ti? Vala egy embernek két fia, és odamenvén az elsőhöz, monda: Eredj fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben.
  29 Az pedig felelvén, monda: Nem megyek; de azután meggondolván magát, elméne.
  30 A másikhoz is odamenvén, hasonlóképpen szóla. Az pedig felelvén, monda: Én elmegyek, uram; de nem méne el.
  31 E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát? Mondának neki: Az első. Monda nekik Jézus: Bizony mondom nektek: A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában.
  32 Mert eljött hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki; ti pedig, akik ezt láttátok, azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna neki.
  33 Más példázatot halljatok: Vala egy házigazda, aki szőlőt plántála, és azt gyepűvel körülvevé, sajtót ása le benne, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék.
  34 Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldé szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő gyümölcsét.
  35 És a munkások megfogván az ő szolgáit, az egyiket megverék, a másikat megölék, a harmadikat pedig megkövezék.
  36 Ismét külde más szolgákat, többet mint előbb; és azokkal is úgy cselekedének.
  37 Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.
  38 De a munkások, meglátván a fiút, mondának maguk közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét.
  39 És megfogván őt, kiveték a szőlőn kívül és megölék.
  40 Mikor azért megjő a szőlőnek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal?
  41 Mondának neki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket; a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik beadják majd neki a gyümölcsöt annak idejében.
  42 Monda nekik Jézus: Sohasem olvastátok-e az írásokban: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt.
  43 Annak okáért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét.
  44 És aki e kőre esik, szétzúzatik; akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
  45 És a főpapok és farizeusok hallván az ő példázatait, megértették, hogy róluk szól.
  46 És mikor meg akarák őt fogni, megfélemlének a sokaságtól, mivelhogy úgy tartják vala őt mint prófétát.