Bír 16:1 – 16:31

Sámson bukása, nyomorúsága és végső bosszúja

  1 És elment Sámson Gázába, és meglátott ott egy parázna asszonyt, és bement hozzá.
  2 A gázabelieknek pedig [mikor] [megmondották], mondván: Ide jött Sámson! körülvevék őt, és leselkedének ő utána egész éjszakán át a város kapujában, és hallgatóztak egész éjjel, [és azt] mondták: Reggel, ha világos lesz, megöljük őt.
  3 És aluvék Sámson éjfélig. Éjfélkor pedig felkelt, és megfogván a város kapujának szárnyait, a kapufélfákkal és a závárokkal együtt kiszakította azokat, és vállaira vette, és felvitte a hegy tetejére, mely Hebronnal szemben fekszik.
  4 És történt azután, hogy megszeretett egy asszonyt a Sórek völgyében, akinek neve Delila volt.
  5 És felmenének ő hozzá a filiszteusok fejedelmei, és mondának neki: Kérdezd ki őt és tudd meg, miben áll az ő nagy ereje, és miképpen vehetünk rajta erőt, hogy megkötözzük és megkínozzuk őt, és mi mindenikünk adunk neked ezerszáz ezüst [siklust].
  6 És monda Delila Sámsonnak: Mondd meg nekem, miben van a te nagy erőd és mivel kellene téged megkötni, hogy megkínozhassanak téged.
  7 És felele neki Sámson: Ha megkötöznek hét nyers gúzszsal, melyek még meg nem száradtak, akkor elgyengülök és [olyan] leszek, mint más ember.
  8 Akkor hoztak neki a filiszteusok fejedelmei hét nyers gúzst, amely még nem volt száraz, és megkötözé őt azzal.
  9 A lesben állók pedig ott vártak annál a hálókamarában. És monda neki: Rajtad a filiszteusok, Sámson! És elszakasztá a gúzsokat, miképpen elszakad a csepűfonal, ha tűz éri, – és ki nem tudódék, miben volt az ő ereje.
  10 És monda Delila Sámsonnak: Íme rászedtél, és hazugságot szóltál nekem, most mondd meg [igazán], hogy mivel lehet téged megkötözni?
  11 Ő pedig monda neki: Ha erősen megkötöznek új kötelekkel, melyekkel még semmi dolgot nem végeztek, akkor elgyengülök és olyan leszek, mint más ember.
  12 És vett Delila új köteleket, és megkötözte őt velük, és monda neki: Rajtad a filiszteusok, Sámson! (mert ott leselkedtek utána a hálókamarában). De ő letépte azokat karjairól, mint a fonalat.
  13 És monda Delila Sámsonnak: Meddig fogsz még rászedni engem és hazudni nekem? Mondd meg [egyszer már], mivel kötöztethetel meg? – Ő pedig monda neki: Ha összeszövöd az én fejemnek hét fonatékját a nyüstfonállal.
  14 És szeggel megerősítvén a [zugolyt], monda: Rajtad a filiszteusok, Sámson! Az pedig felébredvén álmából, kitépte a zugolyszeget és a nyüstfonalat.
  15 Ekkor monda neki [Delila]: Miképpen mondhatod: Szeretlek téged, ha szíved nincsen én velem? Immár három ízben szedtél rá engem, és nem mondtad meg, hogy miben van a te nagy erőd?
  16 Mikor aztán őt minden nap zaklatta szavaival, és gyötörte őt: halálosan belefáradt a lelke,
  17 És kitárta előtte egész szívét, és monda neki: Borotva nem volt soha az én fejemen, mert Istennek szentelt vagyok anyám méhétől fogva; ha megnyírattatom, eltávozik tőlem az én erőm, és megerőtlenedem, és [olyan] leszek, mint akármely ember.
  18 És mikor látta Delila, hogy kitárta volna előtte egész szívét, elküldött, és elhívatá a filiszteusok fejedelmeit, és ezt üzené: Jöjjetek fel ez egyszer, mert ő kitárta nekem egész szívét. És felmentek ő hozzá a filiszteusok fejedelmei, és a pénzt [is] felvitték kezükben.
  19 És elaltatta őt az ő térdein, és előhívott egy férfiút, és lenyíratta az ő fejének hét fonatékát, és kezdé őt kínozni. És eltávozott tőle az ő ereje.
  20 És monda: Rajtad a filiszteusok, Sámson! Mikor pedig az az ő álmából felserkent, monda: Kimegyek most is, mint egyébkor, és lerázom [a kötelékeket]; mert még nem tudta, hogy az Úr eltávozott ő tőle.
  21 De a filiszteusok megfogták őt, és kiszúrták szemeit, és levezették őt Gázába, és ott megkötözték két vaslánccal, és őrölnie kellett a fogházban.
  22 De az ő fejének haja újra kezdett nőni, miután megnyíretett.
  23 És mikor a filiszteusok fejedelmei összegyűltek, hogy az ő istenüknek, Dágonnak nagy áldozatot áldozzanak, és hogy örvendezzenek, mondának: Kezünkbe adta a mi istenünk Sámsont, a mi ellenségünket.
  24 És [mikor] látta őt a nép, dicsérték az ő istenüket, mert – mondának – kezünkbe adta a mi istenünk a mi ellenségünket, földünk pusztítóját, és aki sokakat megölt mi közülünk.
  25 Lőn pedig, hogy mikor megvidámult az ő szívük, mondának: Hívjátok Sámsont, hadd játszék előttünk. És előhívák Sámsont a fogházból, és játszék ő előttük, és az oszlopok közé állították őt.
  26 Sámson pedig monda a fiúnak, aki őt kézenfogva vezette: Eressz el, hadd fogjam meg az oszlopokat, amelyeken a ház nyugszik, és hadd támaszkodjam hozzájuk.
  27 A ház pedig tele volt férfiakkal és asszonyokkal, és ott voltak a filiszteusok összes fejedelmei, és a tetőzeten közel háromezren, férfiak és asszonyok, a Sámson játékának nézői.
  28 Ekkor Sámson az Úrhoz kiáltott, és monda: Uram, Isten, emlékezzél meg, kérlek, én rólam, és erősíts meg engemet, csak [még] ez egyszer, óh Isten! hadd álljak egyszer bosszút a filiszteusokon két szemem világáért!
  29 És átfogta Sámson a két középső oszlopot, melyeken a ház nyugodott, az egyiket jobb kezével, a másikat bal kezével, és hozzájuk támaszkodott.
  30 És monda Sámson: Hadd vesszek el én is a filiszteusokkal! És nagy erővel megrándította az oszlopokat, és rászakadt a ház a fejedelmekre és az egész népre, mely abban volt, úgy hogy többet megölt halálával, mint amennyit megölt életében.
  31 És lementek az ő testvérei és atyjának egész háza, és elvivék őt, és hazatérvén, eltemették Córa és Estháol között, atyjának, Manoahnak sírjába, minekutána húsz esztendeig ítélte az Izraelt.