Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Elméne azért József és tudtára adá a fáraónak, és monda: Az én atyám és atyámfiai, juhaikkal, barmaikkal és mindenükkel valamijük volt, ide jöttek Kanaán földéről; és most Gósen földén vannak.
2 És vőn ötöt az ő testvérei közül, és állítá őket a fáraó elé.
3 És monda a fáraó a [József] testvéreinek: Mi a ti életmódotok? És mondának a fáraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, mint a mi atyáink.
4 És mondának a fáraónak: Azért jöttünk, hogy e földön tartózkodjunk, mert a te szolgáid barmainak nincs legelője, mivelhogy elhatalmazott az éhség Kanaán földén: hadd lakjanak azért most a te szolgáid Gósen földén.
5 És szóla a fáraó Józsefnek, mondván: A te atyád és a te atyádfiai jöttek te hozzád.
6 Egyiptom földje íme előtted van; e föld legjobb részében telepítsd le a te atyádat és atyádfiait, lakozzanak a Gósen földén: ha pedig tudod, hogy vannak közöttük arra termett emberek, tedd azokat az én barmaim gondviselőivé.
7 Bevivé József Jákóbot is az ő atyját, és állítá őt a fáraó elé. És köszönté Jákób a fáraót.
8 És monda a fáraó Jákóbnak: Hány esztendős vagy?
9 Monda pedig Jákób a fáraónak: Az én bujdosásom esztendeinek napjai száz harminc esztendő; kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem esztendeinek napjai, és nem érték el az én atyáim élete esztendeinek napjait, ameddig ők bujdostak.
10 És megáldá Jákób a fáraót, és kiméne a fáraó elől.
11 Megtelepíté tehát József az ő atyját és atyjafiait, és ada nekik birtokot Egyiptom földén, annak a földnek legjobb részében a Rameszesz földén; amint megparancsolta vala a fáraó.
12 És ellátja vala József az ő atyját és atyjafiait, és az ő atyjának egész házanépét kenyérrel, gyermekeik számához képest.
13 És kenyér nem vala az egész föld kerekségén, mert igen nagy vala az éhség, és elalélt vala Egyiptom földje, és a Kanaán földje az éhség miatt.
14 József pedig mind összeszedé a pénzt, ami találtatik vala Egyiptomnak és Kanaánnak földén a gabonáért, amelyet azok vesznek vala; és bévivé József a pénzt a fáraó házába.
15 És mikor elfogyott a pénz Egyiptom földéről is, Kanaán földéről is, egész Egyiptom Józsefhez méne, mondván: Adj nekünk kenyeret, miért haljunk meg szemed láttára, azért hogy nincs pénz?
16 És monda József: Hozzátok ide barmaitokat, és adok nektek a ti barmaitokért, ha nincs pénz.
17 És elvivék barmaikat Józsefhez, és ada nekik József kenyeret lovakért, juhokért, ökrökért és szamarakért: és eltartá őket abban az esztendőben kenyérrel az ő barmaik összeségéért.
18 Mikor pedig elmúlék az esztendő, menének hozzá a második esztendőben, és mondának neki: Nem titkolhatjuk el uramtól, hogy bizony elfogyott a pénz, és a barom-nyájak mind uramnál vannak, amint látja az én uram semmi sem maradt, csak testünk és földünk.
19 Miért vesszünk el szemed láttára mind magunk, mind földünk? végy meg minket és földünket kenyéren, és mi és a mi földünk szolgái leszünk a fáraónak; csak adj magot, hogy éljünk s ne haljunk meg, és a föld ne pusztuljon el.
20 Megvevé azért József egész Egyiptom földét a fáraó részére, mert az egyiptombeliek mind eladák az ő földjüket, mivelhogy erőt vett vala rajtuk az éhség. És a föld a fáraóé lőn.
21 A népet pedig egyik városból a másikba telepíté Egyiptom egyik határszélétől másik széléig.
22 Csak a papok földét nem vevé meg, mert a papoknak szabott részük vala a fáraótól és abból a szabott részből élnek vala, amit nekik a fáraó ad vala; annak okáért, nem adák el az ő földjüket.
23 És monda József a népnek: Íme megvettelek titeket a mai napon, és a ti földeteket a fáraónak. Ímhol számotokra a mag, vessétek be a földet.
24 És takaráskor adjatok a fáraónak egy ötödrészt; négy rész pedig legyen a tiétek, a mező bevetésére és éléstekre, mind magatoknak, mind házatok népének, és gyermekeiteknek eledelül.
25 És mondának: Életünket megtartottad; hadd találjunk kegyelmet uram szemei előtt, és szolgái leszünk a fáraónak.
26 És törvénnyé tevé azt József mind e mai napig Egyiptom földén, hogy a fáraóé az ötödrész, csak a papok földje, egyedül az nem volt a fáraóé.
27 Lakozék azért Izrael Egyiptom földében a Gósen földén, és ott megöröködének, s megszaporodának és megsokasodának felette igen.
28 Jákób pedig tizenhét esztendeig él vala Egyiptom földén, és Jákób élete esztendeinek napjai száz negyvenhét esztendő.
29 És elközelgetének Izrael halálának napjai, és hívatá az ő fiát Józsefet, s monda neki: Ha én te előtted kedves vagyok, kérlek tedd a kezedet tomporom alá, és légy hozzám szeretettel és hűséggel: Kérlek ne temess el engem Egyiptomban.
30 Midőn elaluszom az én atyáimmal, vigyél ki engem Egyiptomból és temess el az ő sírjukba. És monda: Én a te beszéded szerint cselekszem.
31 És monda: Esküdjél meg nekem! és megesküvék neki. És leborula Izrael az ágy fejére.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
A sokaság pedig mikor látta, amit Pál cselekedett, felkiálta, likaóniai nyelven mondván: Az istenek jöttek le mihozzánk emberi ábrázatban! Apcs 14:1 – 14:28 Pál működése
Most azért íme az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szálla reá;
És íme az Úrnak angyala eljöve, és világosság fénylék a tömlöcben: és meglökvén Péter oldalát, felkölté őt, mondván: Kelj föl hamar! És leesének a láncok