2Móz 14:1 – 14:31

A kivonulás végbe megy

  1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
  2 Szólj az Izrael fiainak, hogy forduljanak vissza és üssenek tábort Pi-Hahiróth előtt, Migdol között és a tenger között, Baál-Cefón előtt; ezzel átellenben üssetek tábort a tenger mellett.
  3 Majd azt gondolja a fáraó az Izrael fiai felől: Eltévelyedtek ezek e földön; körülfogta őket a puszta.
  4 Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, és űzőbe veszi őket, hogy megdicsőíttessem a fáraó által és minden ő serege által és megtudják az egyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr. És úgy cselekedének.
  5 És hírül vivék az egyiptomi királynak, hogy elfutott a nép, és megváltozék a fáraónak és az ő szolgáinak szíve a nép iránt és mondának: Mit cselekedtünk, hogy elbocsátottuk Izraelt a mi szolgálatunkból!
  6 Befogata tehát szekerébe és maga mellé vevé az ő népét.
  7 És vőn hatszáz válogatott szekeret és Egyiptom minden egyéb szekerét és hárman-hárman valának mindeniken.
  8 És megkeményíté az Úr a fáraónak, az egyiptomi királynak szívét, hogy űzőbe vegye az Izrael fiait; Izrael fiai pedig mennek vala nagy hatalommal.
  9 És az egyiptombeliek utánuk nyomulának és elérék őket a tenger mellett, ahol táboroznak vala, a fáraónak minden lova, szekere, meg lovasai és serege Pi-Hahiróth mellett, Baál-Cefón előtt.
  10 Amint közeledék a fáraó, Izrael fiai felemelék szemeiket, és íme az egyiptombeliek nyomukban vannak. És nagyon megfélemlének s az Úrhoz kiáltának az Izrael fiai.
  11 És mondának Mózesnek: Hát nincsenek-e Egyiptomban sírok, hogy ide a pusztába hoztál minket meghalni? Mit cselekedél velünk, hogy kihoztál minket Egyiptomból?
  12 Nem ez volt-e a szó, amit szóltunk vala hozzád Egyiptomban, mondván: Hagyj békét nekünk, hadd szolgáljunk az egyiptombelieknek, mert jobb volt volna szolgálnunk az egyiptombelieknek, hogynem mint a pusztában halnunk meg.
  13 Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, megálljatok! és nézzétek az Úr szabadítását, amelyet ma cselekszik veletek; mert amely egyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok.
  14 Az Úr hadakozik ti értetek; ti pedig veszteg legyetek.
  15 És monda az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izrael fiainak, hogy induljanak el.
  16 Te pedig emeld fel a te pálcádat és nyújtsd ki kezedet a tengerre és válaszd azt kétfelé, hogy Izrael fiai szárazon menjenek át a tenger közepén.
  17 Én pedig íme megkeményítem az egyiptombeliek szívét, hogy bemenjenek utánuk, és megdicsőíttetem a fáraó által és az ő egész serege által, szekerei és lovasai által.
  18 És megtudják az egyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr, ha majd megdicsőíttetem a fáraó által, az ő szekerei és lovasai által.
  19 Elindula azért az Istennek Angyala, aki jár vala az Izrael tábora előtt, és méne mögéjük; a felhőoszlop is elindula előlük s mögéjük álla.
  20 És oda méne az egyiptombeliek tábora és az Izrael tábora közé; így lőn a felhő és a sötétség: az éjszakát pedig megvilágosítja vala. És egész éjszaka nem közelítettek egymáshoz.
  21 És kinyújtá Mózes az ő kezét a tengerre, az Úr pedig egész éjjel erős keleti széllel hajtá a tengert és szárazzá tevé a tengert, és kétfelé válának a vizek.
  22 És szárazon menének az Izrael fiai a tenger közepébe, a vizek pedig kőfal gyanánt valának nekik jobb kezük és bal kezük felől.
  23 Az egyiptombeliek pedig utánuk nyomulának és bemenének a fáraó minden lovai, szekerei és lovasai a tenger közepébe.
  24 És lőn hajnalkor, rátekinte az Úr az egyiptombeliek táborára a tűz- és felhő-oszlopból és megzavará az egyiptombeliek táborát.
  25 És megállítá szekereik kerekeit és nehezen vonszoltatá azokat. És mondának az egyiptombeliek: Fussunk az Izrael elől, mert az Úr hadakozik értük Egyiptom ellen.
  26 És szóla az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tengerre, hogy a vizek térjenek vissza az egyiptombeliekre, az ő szekereikre s lovasaikra.
  27 És kinyújtá Mózes az ő kezét a tengerre, és reggel felé visszatére a tenger az ő előbbi állapotára; az egyiptombeliek pedig eleibe futnak vala, és az Úr beleveszté az egyiptomiakat a tenger közepébe.
  28 Visszatérének tehát a vizek és elboríták a szekereket és a lovasokat, a fáraónak minden seregét, melyek utánuk bementek vala a tengerbe; egy sem marada meg közülük.
  29 De Izrael fiai szárazon menének át a tenger közepén; a vizek pedig kőfal gyanánt valának nekik jobb- és bal kezük felől.
  30 És megszabadítá az Úr azon a napon Izraelt az egyiptombeliek kezéből; és látá Izrael a megholt egyiptombelieket a tenger partján.
  31 És látá Izrael azt a nagy dolgot, amelyet cselekedék az Úr Egyiptomban: félé azért a nép az Urat és hívének az Úrnak és Mózesnek, az ő szolgájának.