Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És lőn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:
2 Embernek fia! fordítsd arcodat Jeruzsálem felé, és szólj a szent helyek ellen és prófétálj Izrael földje ellen!
3 És mondjad Izrael földjének: Így szól az Úr: Íme, én reád megyek, és kivonszom kardomat hüvelyéből, és kivágok belőled igazat és gonoszt.
4 Azért, hogy kivágjak belőled igazat és gonoszt, azért megyen ki kardom hüvelyéből minden test ellen délről északig.
5 És megérti minden test, hogy én, az Úr vontam ki kardomat hüvelyéből, [mert belé] többé vissza nem tér.
6 És te, embernek fia, nyögj! Derekad fájdalmában keserűséggel nyögj szemük láttára.
7 És lészen, mikor mondják neked: Miért nyögsz te? ezt mondjad: A hírért, mert beteljesedett: és elolvad minden szív és elerőtlenedik minden kéz és elcsügged minden lélek és minden térd elolvad mint a víz. Íme beteljesedett és meglett, ezt mondja az Úr Isten.
8 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
9 Embernek fia! prófétálj és mondjad: Ezt mondta az Úr: Mondjad: fegyver, fegyver! megélesített és meg is fényesített!
10 Hogy öldököljön, megélesíttetett, hogy legyen villámlása, megfényesíttetett. Avagy örüljünk-e? Fiam [e] vesszeje megvet minden fát!
11 És adta azt megfényesítésre, hogy marokba fogják; megélesíttetett az a kard s megfényesíttetett, hogy adják a megölőnek kezébe.
12 Kiálts és jajgass, embernek fia! mert ez az én népemen lészen és Izrael minden fejedelmein: e kardra jutnak népemmel együtt, ez okért üss combodra.
13 Már megpróbáltatott. De hát ha a vessző maga is vonakodnék? Nem úgy lészen, ezt mondja az Úr Isten!
14 Te pedig, embernek fia, prófétálj, és csapd össze tenyeredet, mert kettős lesz a kard, most harmadszor; öldöklő kard az, a nagy öldöklő kard körüljárja őket.
15 Hogy elolvadjon a szív és sokan elhulljanak: minden kapujukban rájuk vetem a kard villámlását, hisz villámlásra készült, öldöklésre kifényesíttetett!
16 Szedd össze magadat; tarts jobbra, tarts előre, tarts balra, amerre éled irányozva van.
17 Én is összecsapom tenyeremet, és megnyugotom haragomat. Én, az Úr szólottam.
18 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
19 És te, embernek fia, csinálj magadnak két utat, amelyen jöjjön a babiloni király kardja; egy földről jöjjön ki mind a kettő; s egy kezet véss föl, a városba vezető út fejénél vésd föl.
20 Utat csinálj, hogy jöjjön a kard az Ammon fiainak Rabbájára, aztán Júdára, a körülkerített Jeruzsálemre.
21 Mert megáll a babiloni király az utak kezdetén, a két út fejénél, hogy jövendőt láttasson; megrázza a nyilakat, megkérdezi a Teráfimot, megnézi a májat.
22 Jobbjába adta a jövendölés Jeruzsálemet, hogy állasson faltörő kosokat, hogy nyissa száját ordításra, hogy üssön zajt trombitával, hogy állasson faltörő kosokat a kapuk ellen, hogy töltsön sáncot, építsen tornyot.
23 De ez nekik hamis jövendölésnek látszik: szent esküik vannak nekik [Istentől]; ám Ő emlékezetbe hozza vétküket, hogy megfogassanak.
24 Ez okáért ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy emlékezetbe hozzátok vétketeket, midőn nyilvánvalókká lesznek gonoszságaitok, hogy megláttassanak bűneitek minden cselekedeteitekben; mivelhogy eszembe juttok, kézzel megfogattok.
25 És te elvetemedett, te gonosztevő, Izrael fejedelme, akinek napja eljött az utolsó vétek idején:
26 Így szól az Úr Isten: El a süveggel, le a koronával! Ez nem lészen ez: az alacsony legyen magas, és a magas alacsony!
27 Rommá, rommá, rommá teszem azt; ez sem lesz állandó, míg el nem jő az, akié az uralkodás, és neki adom azt!
28 És te, embernek fia, prófétálj, és mondjad: Ezt mondja az Úr Isten Ammon fiairól és gyalázkodásukról, és mondjad: Fegyver, fegyver, öldöklésre kivont, megfényesíttetett, hogy ragyogjon, azért, hogy villámljék;
29 De mivel felőled hiábavalóságot látnak, hazugságot jövendölnek, hogy odatesznek téged a megölt gonoszok nyakára, akiknek napjuk eljött az utolsó vétek idején:
30 Tedd vissza hüvelyébe azt; a helyen, melyen teremtettél, származásod földjén ítéllek meg téged.
31 És kiontom reád haragomat, búsulásom tüzét fúvom reád, és adlak goromba férfiak kezébe, kik mesterek, [téged] elveszteni.
32 A tűz eledele leszel; véredet benyeli a föld; emlékezetbe nem jössz többé, mert én, az Úr szóltam.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Efraim örökségének határai és a részleges engedelmesség figyelmeztetése Józsué 16 Efraim törzsének (József fiainak egyik ágának) kijelölt örökségét és annak határait írja le, bemutatva, hogy
Júda öröksége: határok, városok, Káleb áldása és a be nem teljes engedelmesség Józsué 15 részletesen leírja Júda törzsének örökségét: határait délen, keleten, nyugaton és északon,
Káleb hite és Hebron öröksége: teljes szívvel követni az Urat Józsué 14-ben megkezdődik Kánaán földjének örökség szerinti kiosztása Eleázár pap, Józsué és a törzsek fejedelmei