1Móz 45:1 – 45:28
József megismerteti magát testvéreivel
1 És nem tartóztathatá magát tovább József mindazok előtt, kik körülötte állának és felkiálta: Vezessetek ki minden embert mellőlem. És nem marada senki nála, mikor megismerteté magát József az ő atyjafiaival.
2 És hangos sírásra fakada, úgy hogy meghallák az egyiptombeliek, és meghallá a fáraó háznépe is.
3 És monda József az ő atyjafiainak: Én vagyok József, él-e még az én atyám? És nem felelhetének neki az ő atyjafiai, mert megrettentek vala tőle.
4 Monda azért József az ő atyjafiainak: Jöjjetek közelebb hozzám! És közelebb menének. Akkor monda: Én [vagyok] József, a ti testvéretek, kit eladtatok vala Egyiptomba.
5 És most ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten ti előttetek.
6 Mert immár két esztendeje, hogy éhség van e földön, de még öt esztendő van hátra, melyben sem szántás, sem aratás nem lesz.
7 Az Isten küldött el engem ti előttetek, hogy műveljem a ti megmaradásotokat e földön, és hogy megmenthesselek titeket nagy szabadítással.
8 Nem ti küldöttetek azért engem ide, hanem az Isten, ki engem a fáraó atyjává tett, és egész házának urává, és Egyiptom egész földének fejedelmévé.
9 Siessetek és menjetek fel atyámhoz, és mondjátok neki: Ezt mondja a te fiad József: Az Isten engem egész Egyiptomnak urává tett, jöjj le én hozzám, ne késsél.
10 És Gósen földén lakozol, és én hozzám közel leszel, mind te, mind fiaid, mind fiaidnak fiai, juhaid, barmaid, és mindened, amid van.
11 És eltartalak ott téged, mert még öt esztendei éhség lesz, hogy tönkre ne juss te, és házadnépe, és semmi, amid van.
12 És íme a ti szemeitek látják, és az én atyámfiának Benjáminnak szemei, hogy az én szám szól hozzátok.
13 Beszéljétek hát el atyámnak minden én dicsőségemet Egyiptomban, és mindazt, amit láttatok. És siessetek s hozzátok ide az én atyámat.
14 És nyakába borult az ő öccsének Benjáminnak és síra; Benjámin is síra az ő nyakán.
15 És megcsókolá mind az ő testvéreit és síra ő rajtuk; azután beszédbe ereszkedének vele az ő testvérei.
József haza küldi testvéreit atyjáért
16 És eljuta a hír a fáraó házába is, mondván: Eljöttek a József atyjafiai; és tetszék e dolog mind a fáraónak, mind az ő szolgáinak.
17 És monda a fáraó Józsefnek: Mondd meg a te atyádfiainak: Ezt cselekedjétek: Terheljétek meg a ti barmaitokat, és eredjetek, menjetek el Kanaán földére;
18 És vegyétek fel atyátokat és házatok népét, és jöjjetek hozzám; és én nektek adom Egyiptom földének javát, hogy éljétek e földnek zsírját.
19 Ez is parancsolatul legyen neked: Ezt műveljétek, vigyetek magatokkal Egyiptom földéről szekereket gyermekeitek és feleségeitek számára, és vegyétek fel atyátokat és jöjjetek.
20 A ti házi eszközeitekre pedig ne tekintsetek sóhajtva; mert egész Egyiptom földének a legjava a tiétek.
21 És akképpen cselekedének Izrael fiai; és ada nekik József szekereket a fáraó parancsolata szerint; és enni valót is ada nekik az útra.
22 Valamennyien valának, mindegyiknek ada egy-egy öltöző ruhát: Benjáminnak pedig ada háromszáz ezüst pénzt és öt öltöző ruhát.
23 Atyjának pedig külde ilyenképpen: tíz szamarat egyiptomi javakkal terhelve, és tíz nőstény szamarat gabonával, kenyérrel és egyéb élelemmel terhelve, az ő atyjának az útra.
24 És elbocsátá az ő testvéreit, és elmenének, és monda nekik: Ne háborogjatok az úton.
25 Feljövének azért Egyiptomból: és eljutának Kanaán földére az ő atyjukhoz, Jákóbhoz.
26 És mikor tudtára adák, mondván: József még él, és hogy uralkodik egész Egyiptom földén; az ő szíve elalélt, mert nem hisz vala nekik.
27 Elbeszélék azért neki József minden beszédét, amelyeket velük beszélt vala, és látá a szekereket is, amelyeket József küldött vala, hogy őt elvigyék; akkor fölélede az ő atyjuknak, Jákóbnak lelke.
28 És monda Izrael: Elég nekem, hogy József az én fiam még él: lemegyek hát, hogy meglássam őt minekelőtte meghalok.