Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Az Úr pedig monda Mózesnek: Majd meglátod mit cselekszem a fáraóval; mert hatalmas kéz miatt kell őket elbocsátani és hatalmas kéz miatt űzi el őket az ő földéről.
2 Az Isten pedig szóla Mózeshez és monda neki: Én vagyok az Úr.
3 Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes.
4 Szövetséget is kötöttem velük, hogy nekik adom a Kanaán földét, az ő tartózkodásuk földét, amelyen tartózkodjanak.
5 Fohászkodását is meghallottam az Izrael fiainak amiatt, hogy az egyiptombeliek szolgálatra szorítják őket, megemlékeztem az én szövetségemről.
6 Annak okáért mondd meg az Izrael fiainak: Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Egyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az ő szolgálatuktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által.
7 És népemmé fogadlak titeket s Istenetekké leszek nektek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom nehéz munkái alól.
8 És béviszlek titeket a földre, amely felől esküre emeltem fel kezemet, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom azt, és nektek adom azt örökségül, én az Úr.
9 Ekképpen szóla Mózes az Izrael fiaihoz; de nem hallgatának Mózesre, a kislelkűség és a kemény szolgálat miatt.
10 Az Úr pedig szóla Mózeshez mondván:
11 Eredj be, szólj a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy bocsássa el Izrael fiait az ő földéről.
12 Mózes pedig szóla az Úr előtt, mondván: Íme Izrael fiai nem hallgatnak reám, hogy hallgatna hát reám a fáraó, holott én nehéz ajkú vagyok?
13 És szóla az Úr Mózeshez és Áronhoz és rendelé őket Izrael fiaihoz és a fáraóhoz, Egyiptom királyához, hogy hozzák ki az Izrael fiait Egyiptom földéről.
14 Ezek atyáik házanépének fejei: Rúbennek, Izrael elsőszülöttének fiai: Khanókh, Pallu, Khecrón és Karmi. Ezek a Rúben nemzetségei.
15 Simeon fiai pedig: Jemúél, Jámin, Óhad, Jákin, Cohar és Saul, a kanaánbeli asszony fiai. Ezek a Simeon nemzetségei.
16 Ezek pedig a Lévi fiainak nevei az ő születésük szerint: Gersón, Kehát és Merári. Lévi életének esztendei pedig: száz harminchét esztendő.
17 Gersón fiai: Libni, Simhi, az ő nemzetségeik szerint.
18 Kehát fiai pedig: Amrám, Jichár, Khebrón és Huzziél. Kehát életének esztendei pedig: száz harminchárom esztendő.
19 Merári fiai pedig: Makhli és Músi. Ezek a Lévi nemzetségei az ő születésük szerint.
20 Amrám pedig feleségül vevé magának Jókébedet, atyjának húgát s ez szülé neki Áront és Mózest. Amrám életének esztendei pedig száz harminchét esztendő.
21 Jichár fiai pedig: Kórákh, Nefeg és Zikri.
22 Huzziél fiai pedig: Misáél, Elcáfán és Szithri.
23 Áron pedig feleségül vevé magának Elisebát, Aminádáb leányát, Nakhsón húgát s ez szülé neki Nádábot, Abíhut, Eleázárt és Ithámárt.
24 Kórákh fiai pedig: Asszír, Elkánáh és Abiászáf. Ezek a Kórákh nemzetségei.
25 Eleázár pedig az Áron fia, a Putiél leányai közül vőn magának feleséget s ez szülé neki Fineást. Ezek a léviták atyáinak fejei az ő nemzetségeik szerint.
26 Ez Áron és Mózes, akiknek mondá az Úr: Hozzátok ki az Izrael fiait Egyiptom földéről, az ő seregeik szerint.
27 Ők azok, akik szóltak a fáraónak Egyiptom királyának, hogy kihozhassák az Izrael fiait Egyiptomból. Ez Mózes és Áron.
28 És lőn amikor szóla az Úr Mózesnek Egyiptom földén.
29 Így szóla az Úr Mózesnek, mondván: Én vagyok az Úr: mondd el a fáraónak Egyiptom királyának mindazt, amit én szólok neked.
30 Mózes pedig monda az Úr előtt: Íme én nehéz ajkú vagyok, hogy hallgatna reám a fáraó?
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Ha dicsőítésül áldozza azt valaki, a dicsőítés áldozatával együtt áldozzék olajjal elegyített kovásztalan lepényeket, és olajjal megkent kovásztalan pogácsákat, és lisztlángból gyúrt, olajjal elegyített lepényeket.
Vagy ha elveszett holmit talált, és eltagadja, vagy valami miatt hamisan esküszik, akármi is az, amit az ember úgy cselekszik, hogy vétkezik vele: 3Móz 6:1
Vigyen azért a nyájból egy ép kost a paphoz, a te becslésed szerint, bűnért való áldozatul, és szerezzen neki engesztelést a pap az ő tévedéséért,