Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Manasse tizenkét esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben, és az ő anyjának Hefsiba volt a neve.
2 És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, a pogányok utálatossága szerint, akiket az Úr kiűzött volt az Izrael fiai elől:
3 Mert újra megépítette a magaslatokat, amelyeket Ezékiás, az ő atyja lerontott, és oltárokat emelt a Baálnak, és állított Aserát, mint ahogy Akháb, az Izrael királya cselekedett volt, és imádta az összes mennyei seregeket és azoknak szolgált.
4 És oltárokat is épített az Úr házában, amely felől azt mondotta volt az Úr: Jeruzsálemben helyeztetem az én nevemet!
5 Oltárokat épített az egész mennyei seregnek, az Úr házának mind a két pitvarában.
6 És átvivé a fiát a tűzön, és igézést és jegymagyarázást űzött és ördöngösöket és titokfejtőket tartott; sok gonosz dolgot cselekedék az Úr szemei előtt, hogy őt haragra ingerelje.
7 És az Asera-bálványt, amelyet készített, bevitte abba a házba, amely felől azt mondotta volt az Úr Dávidnak és az ő fiának, Salamonnak: Ebben a házban és Jeruzsálemben, amelyet magamnak választottam Izraelnek minden nemzetségei közül, helyeztetem az én nevemet mindörökké;
8 És ki nem mozdítom többé Izrael lábát erről a földről, amelyet adtam az ő eleiknek, ha szorgalmatosan az én parancsolataim szerint cselekesznek, és az egész törvény szerint, amelyet nekik Mózes, az én szolgám parancsolt.
9 Ők azonban nem engedelmeskedtek, mert tévelygésbe ejté őket Manasse, hogy még gonoszabbul viseljék magukat azoknál a pogányoknál, akiket az Úr kivesztett az Izrael fiai elől.
10 Akkor szóla az Úr az ő szolgái, a próféták által, mondván:
11 Mivelhogy Manasse, Júda királya ezeket az utálatosságokat cselekedte, gonoszabb dolgokat cselekedvén mindazoknál, amelyeket az őelőtte való emoreusok cselekedtek vala, és Júdát is vétekbe ejtette az ő bálványai által:
12 Azért ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Íme, én oly veszedelmet hozok Jeruzsálemre és Júdára, hogy mindenkinek, aki azt hallja, megcsendül bele mind a két füle.
13 És kiterjesztem Jeruzsálemre a Samaria mérő-zsinórját és az Akháb házának mértékét; és kitörlöm Jeruzsálemet, mint kitörlik a tálat, és kitörölve leborítják azt,
14 És elhagyom az én örökségem maradékát, és adom őt ellenségei kezébe, és zsákmánya és ragadománya lesz minden ellenségeinek;
15 Azért, mert gonoszul cselekedtek én előttem, és engem haragra ingerlettek az ő atyáiknak Egyiptomból való kijövetelük napjától fogva, mind e mai napig.
16 És Manasse nagyon sok ártatlan vért is ontott ki, úgy hogy Jeruzsálem minden felől megtelt vele, azon a vétkén kívül, amellyel vétekbe ejtette Júdát, gonoszul cselekedvén az Úr szemei előtt.
17 Manassénak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei és az ő vétke, amelyet cselekedett, vajon nincsenek-e megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
18 És elaluvék Manasse az ő atyáival, és eltemetteték az ő háza mellett lévő kertben, az Uzza kertjében, és az ő fia, Amon uralkodék helyette.
19 Amon huszonkét esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és két esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Mésullémet volt, a jótbabeli Hárus leánya.
20 És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, amint cselekedett Manasse, az ő atyja.
21 És tökéletesen azon az úton járt, amelyen járt volt az ő atyja, és szolgált a bálványoknak, akiknek szolgált volt atyja, és azokat imádta.
22 És elhagyta az Urat, atyái Istenét, és nem járt az Úrnak útjában.
23 És pártot ütöttek Amon ellen a maga szolgái, és megölték a királyt az ő házában.
24 De a föld népe levágta mindazokat, akik pártot ütöttek volt Amon király ellen, és a föld népe királlyá tevé az ő fiát, Jósiást, helyette.
25 Amonnak egyéb dolgai pedig, amelyeket cselekedett, vajon nincsenek-e megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
26 És eltemeték őt az ő sírjába, Uzza kertjében, és fia, Jósiás lett a király ő helyette.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Luk 19:1
Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és