Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Feljöve azért Ábrám Egyiptomból, ő és az ő felesége, és mindene valamije vala, és Lót is ő vele, a déli tartományba.
2 Ábrám pedig igen gazdag vala barmokkal, ezüsttel és arannyal.
3 És méne helyről helyre délfelől mind Béthelig, oda ahol először vala az ő sátora, Béthel és Hái között.
4 Annak az oltárnak helyére, melyet ott elsőben készített vala: és segítségül hívá ott Ábrám az Úrnak nevét.
5 Lótnak is pedig, aki Ábrámmal jár vala, valának juhai, ökrei és sátorai.
6 És nem bírá meg őket az a föld, hogy együtt lakjanak, mert sok jószáguk vala, és nem lakhatának együtt.
7 Versengés is támada az Ábrám barompásztorai között, és a Lót barompásztorai között; és a kananeusok és a perizeusok is ott laknak vala akkor azon a földön.
8 Monda azért Ábrám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között: hiszen atyafiak vagyunk.
9 Avagy nincsen-e előtted mind az egész föld? Válj el kérlek, tőlem; ha te balra tartasz, én jobbra megyek; ha te jobbra menéndesz, én balra térek.
10 Felemelé azért Lót az ő szemeit, és látá, hogy a Jordán egész melléke bővizű föld; mert minekelőtte elvesztette volna az Úr Szodomát és Gomorát, mind Coárig olyan vala az, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földje.
11 És választá Lót magának a Jordán egész mellékét, és elköltözék Lót kelet felé: és elválának egymástól.
12 Ábrám lakozik vala a Kanaán földén, Lót pedig lakozik vala a [Jordán]-melléki városokban, és sátoroz vala Szodomáig.
13 Szodoma lakosai pedig nagyon gonoszok és bűnösök valának az Úr előtt.
14 Az Úr pedig monda Ábrámnak, minekutána elválék tőle Lót: Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra.
15 Mert mind az egész földet, amelyet látsz, neked adom, és a te magodnak örökre.
16 És olyanná teszem a te magodat, mint a földnek pora, hogyha valaki megszámlálhatja a földnek porát, a te magod is megszámlálható lesz.
17 Kelj fel, járd be ez országot hosszában és széltében: mert neked adom azt.
18 Elébb mozdítá azért sátorát Ábrám, és elméne, és lakozék Mamré tölgyesében, mely Hebronban van, és oltárt építe ott az Úrnak.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Menedékvárosok rendje: védelem az akaratlan ölőnek és igazságos ítélet a közösségben. Fotórealisztikus, élethű bibliai korszak-jelenet egy kánaáni menedékváros kapujánál, amely Józsué 20 teljes üzenetét fejezi
A törzsek örökségének kiosztása és Józsué saját része Isten rendje szerint. Józsué 19 a még hátralévő törzsek örökségének kiosztását folytatja: Simeon, Zebulon, Issakhár, Áser, Naftali
Siló, a sorsvetés rendje és a késlekedő törzsek intésének üzenete. Józsué 18-ban Izráel egész gyülekezete Silóban gyűlik össze, és felállítják a gyülekezet sátorát, jelezve: a