1Móz 42:1 – 42:38

József bátyjainak egyiptomi útja

  1 És látá Jákób, hogy van gabona Egyiptomban és monda Jákób az ő fiainak: Mit néztek egymásra?
  2 És monda: Íme hallom hogy Egyiptomban van gabona; menjetek le oda, és vegyetek onnan nekünk gabonát, hogy éljünk és ne haljunk meg.
  3 Leméne azért Józsefnek tíz bátyja Egyiptomba gabonát venni.
  4 De Benjámint a József öccsét nem bocsátá el Jákób az ő bátyjaival; mert mondá: Netalán veszedelem érhetné.
  5 Elmenének tehát Izrael fiai gabonát venni az oda menőkkel együtt, mert éhség vala Kanaán földén.
  6 József pedig az ország kormányzója vala, és ő árulja vala a gabonát a föld minden népének. Eljutának azért a József bátyjai, és arccal a földre borultak őelőtte.
  7 Amint meglátá József az ő bátyjait, megismeré őket, de idegennek mutatá magát hozzájuk, és kemény beszédekkel szóla nekik, mondván: Honnan jöttetek? Azok pedig mondának: Kanaán földéről jöttünk eleséget venni.
  8 Megismeré pedig József az ő bátyjait, de azok nem ismerék meg őt.
  9 És megemlékezék József az álmokról, amelyeket azok felől álmodott vala. És monda nekik: Kémek vagytok ti, kik azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.
  10 És mondának neki: Nem uram, hanem eleséget venni jöttek a te szolgáid.
  11 Mi mindnyájan egy ember fiai vagyunk: igaz emberek vagyunk. [Soha] nem voltak kémek a te szolgáid.
  12 Ismét monda: Nem úgy van, hanem azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.
  13 [Amazok] mondának: Mi, te szolgáid, tizenketten vagyunk testvérek, egy embernek fiai, Kanaán földén; és íme legkisebbikünk most atyánknál van, egyikünk pedig nincsen meg.
  14 József pedig monda nekik: Úgy van amint nektek mondám: kémek vagytok.
  15 Ezzel lesztek próbára téve: Úgy éljen a fáraó, hogy ki nem mentek innen, míg ide nem jő a ti legkisebbik atyátokfia.
  16 Küldjetek el közületek egyet, hogy hozza ide testvérteket; ti pedig fogva lesztek. Így lesz próbára téve beszédetek, hogy igaz járatban vagytok-e vagy nem? Úgy éljen a fáraó, hogy ti kémek vagytok.
  17 Annak okáért fogságban tartá őket harmadnapig.
  18 Harmadnap pedig monda nekik József: Ezt cselekedjétek, hogy éljetek; az Istent én is félem.
  19 Ha igaz emberek vagytok, maradjon fogva egyik testvéretek a ti tömlöcötökben, ti pedig menjetek el, vigyetek gabonát házaitok szükségére.
  20 Legkisebbik atyátokfiát pedig hozzátok én hozzám, akkor igazolva lesznek beszédeitek és nem haltok meg. És akképpen cselekedének.
  21 És mondának egymásnak: Bizony vétkeztünk mi a mi atyánkfia ellen, akinek láttuk lelki szorongását, mikor nekünk könyörög vala, de nem hallgattunk reá; azért következett reánk ez a nyomorúság.
  22 Rúben pedig felele nekik, mondván: Avagy nem mondtam-e nektek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok reám. És íme vérét is keresik rajtunk!
  23 És nem tudják vala ők, hogy József érti őket, mert tolmács vala közöttük.
  24 És elfordula tőlük és síra: Azután hozzájuk fordula és szóla nekik, és visszatartá közülük Simeont, és szemük láttára megkötözteté őt.
  25 És parancsola József, hogy töltsék meg edényeiket gabonával, és tegyék vissza pénzüket mindeniknek az ő zsákjába, és hogy adjanak nekik enni valót az útra; és így cselekedének velük.
  26 És felveték gabonájukat szamaraikra és elmenének onnan.
  27 És egyik kioldá zsákját, hogy abrakot adjon szamarának a szálláson és meglátá az ő pénzét, hogy íme zsákja szájában van az.
  28 És monda az ő atyjafiainak: Visszatették az én pénzemet, és íme zsákomban van. Akkor megrettene szívük, és remegve mondának egymásnak: Micsoda ez, amit Isten cselekedett velünk?

A hazaérkezés

  29 És eljutának atyjukhoz Jákóbhoz Kanaán földére és mindazt elbeszélék neki ami velük történt vala, mondván:
  30 Az a férfiú, annak a földnek ura, keményen szóla nekünk, és úgy bánt velünk, mintha az országot kémleltük volna.
  31 És mondánk neki: Igaz emberek vagyunk, [soha] nem voltunk mi kémek.
  32 Tizenketten vagyunk atyafiak, a mi atyánknak fiai, egyikünk nincs meg, legkisebbikünk pedig most atyánkkal [van] Kanaán földén.
  33 És monda nekünk az a férfiú, annak a földnek ura: Erről ismerem meg, hogy igaz emberek vagytok: egyik atyátokfiát hagyjátok nálam, a házaitok szükségére valót vigyétek, és menjetek el;
  34 És hozzátok hozzám a ti legkisebbik atyátokfiát, akkor megtudom, hogy nem vagytok kémek, hanem igaz emberek; akkor visszaadom nektek a ti atyátokfiát, és ebben az országban kereskedhettek.
  35 És lőn amint zsákjaikat kiüresíték, íme az ő csomó pénze mindeniknek zsákjában vala. Amint látták az ő csomó pénzeiket ők és az ő atyjuk, megfélemlének.
  36 És monda nekik az ő atyjuk Jákób: Megfosztotok engem gyermekeimtől; József nincsen, Simeon sincsen. Benjámint is elviszitek? mindez engem ér!
  37 Akkor szóla Rúben az ő atyjának, mondván: az én két fiamat öld meg, ha meg nem hozom őt neked. Bízd az én kezemre őt, és én visszahozom neked.
  38 Az pedig monda: Nem megy le [oda] az én fiam ti veletek, mert az ő bátyja megholt és ő maga maradt meg; ha veszedelem érné őt az úton, amelyen elmentek, ősz fejemet búba borítva bocsátanátok le a koporsóba.