Apcs 4:1 – 4:37

Péter és János fogsága, vallástétele a főtanács előtt és szabadon bocsáttatása

  1 Míg ők azonban a néphez szólottak, oda léptek hozzájuk a papok és a templom felügyelője és a szadduceusok,
  2 Neheztelve amiatt, hogy ők a népet tanítják, és hirdetik a Jézusban a halálból való feltámadást;
  3 És rájuk veték kezüket, és veték őket őrizet alá másnapig, mert már este vala.
  4 Sokan pedig azok közül, kik hallgaták az igét, hivének; és lőn a férfiak száma mintegy ötezer.
  5 Lőn pedig, hogy másnapra egybegyűlének azoknak fejei, vénei és írástudói Jeruzsálembe.
  6 És Annás, a főpap, és Kajafás és János és Sándor, és akik csak főpapi nemzetségbeliek valának.
  7 És mikor őket a középre állaták, tudakozzák vala: Micsoda hatalommal, vagy micsoda név által cselekedtétek ti ezt?
  8 Akkor Péter, Szent Lélekkel megtelve, monda nekik: Népnek fejedelmei és Izraelnek vénei!
  9 Ha e mai napon mi egy nyavalyás emberrel való jótétemény felől hallgattatunk ki, mi által gyógyult meg ez:
  10 Legyen tudtotokra mindnyájatoknak és az Izrael egész népének, hogy a názáretbeli Jézus Krisztusnak neve által, akit ti megfeszítettetek, kit Isten feltámasztott halottaiból, az által áll ez ti előttetek épségben.
  11 Ez ama kő, melyet ti építők megvetettetek, mely lett a szegletnek fejévé.
  12 És nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk.
  13 Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságukat, és megértették, hogy írástudatlan és közönséges emberek, csodálkoznak vala; meg is ismerék őket, hogy a Jézussal voltak vala.
  14 Mikor azonban látták, hogy amely ember meggyógyult vala, ő velük együtt ott áll, semmit nem bírtak ellenük szólni.
  15 Mikor pedig őket a gyűlésből kiküldötték, tanácskoztak maguk közt, mondván:
  16 Mit cselekedjünk ez emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda lőn általuk, mindazoknak, kik Jeruzsálemben laknak, tudtukra van, és el nem tagadhatjuk.
  17 De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegetéssel fenyegessük meg őket, hogy többé egy embernek se szóljanak ebben a névben.
  18 Azért beszólítván őket, megparancsolák nekik, hogy teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak a Jézus nevében.
  19 Péter és János pedig felelvén, mondának nekik: Vajon igaz dolog-e Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg!
  20 Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.
  21 Amazok pedig nem találván semmi módot, hogyan büntessék meg őket, még megfenyegetvén, elbocsáták őket a nép miatt, mert mindnyájan dicsőítik vala az Istent azért, ami történt.
  22 Mert több vala negyven esztendősnél az az ember, kin a gyógyításnak ez a csodája lett vala.
  23 Mikor pedig elbocsáttattak, menének az övéikhez, és elbeszélék, amiket a főpapok és a vének mondottak nekik.
  24 Ezek pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelék szavukat az Istenhez, és mondának: Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levő dolgot.
  25 Ki Dávidnak, a te szolgádnak szája által ezt mondottad: Miért zúgolódtak a pogányok, és gondoltak a népek hiábavalókat?
  26 Felállottak a földnek királyai, és a fejedelmek egybegyűltek az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen.
  27 Mert bizony egybegyűltek a te szent Fiad, a Jézus ellen, akit felkentél, Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével,
  28 Hogy véghezvigyék, amikről a te kezed és a te tanácsod eleve elvégezte volt, hogy megtörténjenek.
  29 Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet,
  30 A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által.
  31 És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, ahol egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala.
  32 A hívők sokaságának pedig szíve -lelke egy vala; és senki semmi marháját nem mondá magáénak, hanem nekik mindenük köz vala.
  33 És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájukon.
  34 Mert szűkölködő sem vala ő közöttük senki; mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak, eladván, elhozák az eladottak árát,
  35 És letevék az apostolok lábainál: aztán elosztatott az egyesek közt, amint kinek-kinek szüksége vala.
  36 József is, ki az apostoloktól Barnabásnak neveztetett el (ami megmagyarázva annyi, mint Vigasztalás Fia), lévita, származása szerint ciprusi.
  37 Mivelhogy neki mezeje vala, eladván, a pénzt elhozá, és az apostolok lábainál letevé.