Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Akkor elővevé Sámuel az olajos szelencét, és az ő fejére tölté, és megcsókolá őt, és monda: Nem úgy van-e, hogy fejedelemmé kent fel az Úr téged az ő öröksége felett?
2 Mikor azért te most elmégy tőlem, találkozni fogsz két emberrel a Rákhel sírja mellett, Benjámin határában, Selsáhnál, akik azt mondják neked: Megtalálták a szamarakat, melyeknek keresésére indultál vala; és íme, a te atyád felhagyott már a szamarakkal, és miattatok aggódik, mondván: Mit tegyek a fiamért?
3 És mikor onnan tovább mégy, és a Thábor tölgyfájához jutsz, három ember fog téged ott találni, kik Béthelbe mennek fel Istenhez; az egyik három gödölyét visz, a másik visz három egész kenyeret, és a harmadik visz egy tömlő bort.
4 És azok békességesen köszöntenek téged, és két kenyeret adnak neked; te pedig vedd el azokat kezükből.
5 Azután eljutsz az Isten hegyére, hol a filiszteusok előőrsei vannak. Mikor pedig bemégy oda a városba, a próféták seregével fogsz találkozni, kik a hegyről jőnek le, előttük lant, dob, síp és hárfa lesz, és ők maguk prófétálnak.
6 Akkor az Úrnak lelke reád fog szállani, és velük együtt prófétálni fogsz, és más emberré leszel.
7 Mikor pedig [mind] e jelek beteljesednek rajtad, tedd meg magadért mind azt, ami csak kezed ügyébe esik, mert az Isten veled van.
8 Most azért menj le én előttem Gilgálba, és íme én lemegyek te hozzád, hogy égőáldozatot áldozzam és hálaáldozatot hozzak. Hét napig várakozzál, míg hozzád megyek, és [akkor] tudtodra adom, hogy mit cselekedjél.
9 És lőn, amint hátra fordult, hogy Sámueltől eltávozzék, elváltoztatá Isten az ő szívét, és azon a napon beteljesedének mind azok a jelek.
10 És mikor elmenének ama hegyre, íme a prófétáknak serege vele szembe jöve, és az Istennek lelke ő reá szálla, és prófétála ő közöttük.
11 És lőn, hogy mind azok, kik ismerték őt annak előtte, mikor látták, hogy íme a prófétákkal együtt prófétál, monda a nép egymás közt: Mi lelte Kisnek fiát? Avagy Saul is a próféták közt van?
12 És felele egy közülük, és monda: Ugyan kicsoda az ő atyjuk? Azért lőn példabeszéddé: Avagy Saul is a próféták közt van?
13 És mikor elvégezé a prófétálást, felment a hegyre.
14 Saulnak nagybátyja pedig monda neki és a szolgájának: Hol jártatok? És ő monda: A szamarakat kerestük, de mivel sehol sem láttuk, Sámuelhez menénk.
15 Akkor monda Saulnak a nagybátyja: Ugyan mondd meg nekem, mit mondott nektek Sámuel?
16 És monda Saul a nagybátyjának: Nyilván megmondotta nekünk, hogy a szamarakat megtalálták. De amit Sámuel a királyságról mondott, nem beszélte el neki.
17 És összehívta Sámuel a népet Mispába az Úrhoz.
18 És monda Izrael fiainak: Így szól az Úr, Izraelnek Istene: Én hoztam ki Izraelt Egyiptomból, és én szabadítottalak meg titeket az egyiptombeliek kezéből és mind amaz országok kezéből, melyek sanyargatának titeket.
19 Ti pedig most megvetettétek a ti Isteneteket, aki megszabadított titeket minden bajaitokból és nyomorúságaitokból; és azt mondottátok neki: Adj királyt nekünk. Most azért álljatok az Úr elé a ti nemzetségeitek és ezreitek szerint.
20 És mikor előállatá Sámuel Izraelnek minden nemzetségét, kiválasztaték [sors] [által] a Benjámin nemzetsége.
21 Akkor előállatá a Benjámin nemzetségét az ő házanépei szerint, és kiválasztaték a Mátri házanépe, [azután] kiválasztaték Saul, Kisnek fia; és keresék őt, de nem találták meg.
22 Megkérdezték azért ismét az Urat: Vajon eljön-e ide az az ember? És az Úr monda: Íme ő a holmik közé rejtőzék el.
23 Akkor elfutának, és előhozták őt onnan. És mikor a nép közé álla, kimagaslék az egész nép közül vállától kezdve felfelé;
24 És Sámuel monda az egész népnek: Látjátok-e, akit választott az Úr? hogy nincsen hozzá hasonló az egész nép között! Akkor felkiálta az egész nép, és monda: Éljen a király!
25 Sámuel pedig előadá a nép előtt a királyság jogát, és beírá egy könyvbe, és letevé az Úr elé. És elbocsátá Sámuel az egész népet, mindenkit a maga házához.
26 Azután Saul is elment haza Gibeába és vele ment a sokaság, akiknek szívét Isten megindította vala.
27 [Némely] kaján emberek azonban [azt] mondák: Mit segíthet ez rajtunk? és megvetették őt és ajándékot nem vivének neki. Ő pedig olyan volt, mintha [semmit] [sem] hallott volna.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
A frigyláda elragadtatása és Ikábód: amikor a külső vallásosság nem pótolja az engedelmességet. Az 1Sámuel 4-ben Izráel vereséget szenved a filiszteusoktól, majd ahelyett, hogy bűnbánattal
Isten hívja Sámuelt éjjel: amikor az ÚR szava ritka, a hűség prófétát formál. Az 1Sámuel 3-ban azt látjuk, hogy amikor „ritka volt az ÚR beszéde”,
Anna hálaéneke, Sámuel szolgálata és Éli házának ítélete: Isten a szívet méri. Az 1Sámuel 2-ben Anna hálaéneke feltárja Isten szentségét és szuverén igazságát: Ő az,