Azon a napon olyanokká teszem Júda fejedelmeit, mint
Azon a napon olyanokká teszem Júda fejedelmeit, mint amilyen a tüzes serpenyő a fák között, és amilyen a tüzes fáklya a kévék között: megemésztenek jobb
Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Izrael fiainak egész gyülekezete pedig összegyülekezék Silóban és oda helyezteték a gyülekezetnek sátorát, minekutána meghódola előttük a föld.
2 De maradtak vala még Izrael fiai között, akiknek nem osztották vala ki az ő örökségüket: hét nemzetség.
3 Monda azért Józsué Izrael fiainak: Meddig vonakodtok még elmenni, hogy elfoglaljátok a földet, amelyet nektek adott az Úr, a ti atyáitoknak Istene?
4 Hozzatok elő három-három férfiút nemzetségenként, és elküldöm őket, hogy keljenek fel és járják el a földet, és írják fel azt az ő örökségük szerint, és térjenek vissza hozzám;
5 Azután osszák fel azt maguk közt hét részre. Júda maradjon meg a maga határaiban dél felől, József háza pedig maradjon meg a maga határaiban észak felől.
6 És ti írjátok le a földet hét részre, és hozzátok ide hozzám, hogy sorsot vessek itt nektek az Úr előtt, a mi Istenünk előtt.
7 Mert a lévitáknak nincs részük ti közöttetek; mivelhogy az Úrnak papsága az ő örökségük; Gád pedig és Rúben és Manassé fél nemzetsége megkapták az ő örökségüket a Jordánon túl napkelet felé, amit Mózes, az Úrnak szolgája adott vala nekik.
8 És felkelének azok a férfiak, és elmenének. Parancsola pedig Józsué azoknak, akik elmenének, hogy leírják a földet, mondván: Menjetek el és járjátok el a földet, és írjátok le azt, azután térjetek vissza hozzám, és itt vetek nektek sorsot Silóban, az Úr előtt.
9 Elmenének azért a férfiak, és által menének a földön, és leírák azt városonként hét részre, könyvben, azután visszatérének Józsuéhoz a táborba, Silóba.
10 És sorsot vete nekik Józsué Silóban az Úr előtt, és elosztá ott Józsué a földet Izrael fiai között az ő osztályrészeik szerint.
11 És kijöve a Benjámin fiai nemzetségének sors szerint való része az ő családjaik szerint; és pedig esék az ő sors szerint való részüknek határa a Júda fiai és a József fiai közé.
12 Vala pedig az ő határuk az északi oldalon a Jordántól fogva, és felméne a határ Jérikhó háta mögé észak felé, azután felméne a hegyre napnyugat felé, a szélei pedig Béth-Aven pusztájánál valának.
13 Onnan pedig átmegy a határ Luz-felé, Lúznak azaz Béthelnek háta mögé dél felől; azután alámegy a határ Ataroth-Adárnak a hegyen, amely dél felől van alsó Béth-Horontól.
14 Majd tovább megy a határ, és kerül a nyugati oldalnak dél felé, attól a hegytől, amely átellenben van Béth-Horonnal délről; a szélei pedig Kirjáth-Baál, azaz Kirjáth-Jeárim felé, a Júda fiainak városa felé vannak. Ez a napnyugati határ.
15 A déli oldala pedig van Kirjáth-Jeárim szélétől kezdve, és megy a határ napnyugat felé, megy a Nefthoa vizének kútfejéhez.
16 Azután alámegy a határ a hegynek széléhez, amely átellenben van a Hinnom fiának völgyével, amely észak felé van a Refaim völgyében; alámegy a Hinnom völgyébe is a jebuzeus mellett dél felé, és alámegy a Rógel forrásához.
17 És kerül észak felől, és megy Én-Semesnek, azután megy Gelilothnak, amely átellenben van az Adummimba felvivő úttal; majd alámegy Bohánnak, a Rúben fiának kövéhez.
18 És átmegy az Arabával átellenben levő oldalra észak felé, és alámegy Arabába is.
19 Átmegy a határ azután Béth-Hogla oldalára észak felé; a határ szélei pedig északnak a Sós-tenger csúcsánál, délnek a Jordán végénél vannak. Ez a dél felé való határ.
20 A Jordán pedig határolja azt a napkelet felől való oldalról. Ez a Benjámin fiainak öröksége az ő határaik szerint körös-körül, az ő családjaik szerint.
21 A Benjámin fiai nemzetségének városai pedig az ő családjaik szerint [ezek]: Jérikhó, Béth-Hogla, és Emek-Kecic;
22 Béth-Arábá, Cemaraim és Béthel;
23 Avvim, Pára és Ofra;
24 Kefár-Amóni, Ofni és Gába. Tizenkét város és azoknak falui.
25 Gibeon, Ráma és Beéroth;
26 Micpe, Kefira és Móca;
27 Rekem, Jirpeél és Thareala;
28 Céla, Elef és jebuzeus, azaz Jeruzsálem, Gibeath, Kirjáth. Tizennégy város és ezeknek falui. Ez a Benjámin fiainak öröksége az ő családjaik szerint
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Azon a napon olyanokká teszem Júda fejedelmeit, mint amilyen a tüzes serpenyő a fák között, és amilyen a tüzes fáklya a kévék között: megemésztenek jobb
Legeltetém hát a leölésre szánt juhokat, azaz a megnyomorgatott juhokat, és választék magamnak két pálcát, az egyiket nevezém szépségnek, a másikat nevezém egyességnek; így legeltetém
Mert visszatérítem őket, Egyiptom földéről, Asszíriából is összegyűjtöm őket, és behozom őket Gileád és Libanon földjére, és elég sem lesz nekik. Zak 10:1 – 10:12