Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Mózes pedig és Izrael vénei parancsot adtak a népnek, mondván: Tartsátok meg mind e parancsolatot, amelyet én parancsolok ma nektek.
2 És amely napon általmentek a Jordánon arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad nektek: nagy köveket állíts fel, és meszeld be azokat mésszel.
3 És mihelyt általmégy, írd fel azokra e törvénynek minden igéjét, hogy bemehess arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, a tejjel és mézzel folyó földre, amiképpen megígérte neked az Úr, a te atyáidnak Istene.
4 Mihelyt azért általmentek a Jordánon, állítsátok fel azokat a köveket, amelyeket én e mai napon parancsolok nektek, az Ebál hegyén; és meszeld be azokat mésszel.
5 És építs ott oltárt az Úrnak, a te Istenednek; olyan kövekből való oltárt, amelyeket vassal meg ne faragj.
6 Ép kövekből építsd az Úrnak, a te Istenednek oltárát; és áldozzál azon egészen égőáldozatokat az Úrnak, a te Istenednek.
7 Áldozzál hálaáldozatokat is, és egyél ott, és vigadozzál az Úr előtt, a te Istened előtt.
8 És írd fel a kövekre e törvénynek minden igéjét igen világosan!
9 És szóla Mózes és a Lévi nemzetségéből való papok az egész Izraelnek, mondván: Figyelj és hallgass Izrael! E mai napon lettél az Úrnak, a te Istenednek népévé.
10 Hallgass azért az Úrnak, a te Istenednek szavára, és cselekedjél az ő parancsolatai és rendelései szerint, amelyeket, én parancsolok ma neked.
11 És parancsola Mózes azon a napon a népnek, mondván:
12 Ezek álljanak fel a népnek megáldására a Garizim hegyén, mikor általmentek a Jordánon: Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár, József és Benjámin.
13 Ezek pedig az átkozásra álljanak fel az Ebál hegyén: Rúben, Gád, Áser, Zebulon, Dán és Nafthali.
14 Szóljanak pedig a léviták, és ezt mondják az egész Izrael népének fennszóval:
15 Átkozott az ember, aki faragott és öntött képet csinál, utálatára az Úrnak, mesterember kezének munkáját, és rejtve tartja [azt]! És feleljen az egész nép és mondja: Ámen!
16 Átkozott aki kevésre becsüli az ő atyját vagy anyját! És mondja az egész nép: Ámen!
17 Átkozott, aki elmozdítja az ő felebarátjának határát! És mondja az egész nép: Ámen!
18 Átkozott, aki félrevezeti a vakot az úton! És mondja az egész nép: Ámen!
19 Átkozott, aki elfordítja a jövevénynek, árvának és özvegynek igazságát! És mondja az egész nép: Ámen!
20 Átkozott, aki az ő atyjának feleségével hál, mert feltakarja az ő atyjának takaróját! És mondja az egész nép: Ámen!
21 Átkozott, aki közösül valamely barommal! És mondja az egész nép: Ámen!
22 Átkozott, aki az ő leánytestvérével hál, az ő atyjának leányával vagy az ő anyjának leányával! És mondja az egész nép: Ámen!
23 Átkozott, aki az ő napával hál! És mondja az egész nép: Ámen!
24 Átkozott, aki megöli az ő felebarátját titkon! És mondja az egész nép: Ámen!
25 Átkozott, aki ajándékot fogad el, hogy ártatlan lélek vérét ontsa! És mondja az egész nép: Ámen!
26 Átkozott, aki meg nem tartja e törvénynek igéit, hogy cselekedje azokat! És mondja az egész nép: Ámen!
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Menedékvárosok rendje: védelem az akaratlan ölőnek és igazságos ítélet a közösségben. Fotórealisztikus, élethű bibliai korszak-jelenet egy kánaáni menedékváros kapujánál, amely Józsué 20 teljes üzenetét fejezi
A törzsek örökségének kiosztása és Józsué saját része Isten rendje szerint. Józsué 19 a még hátralévő törzsek örökségének kiosztását folytatja: Simeon, Zebulon, Issakhár, Áser, Naftali
Siló, a sorsvetés rendje és a késlekedő törzsek intésének üzenete. Józsué 18-ban Izráel egész gyülekezete Silóban gyűlik össze, és felállítják a gyülekezet sátorát, jelezve: a