Neh 9:1 – 9:38

A nép nyilvános bűnvallása

  1 Azután ugyanezen hónak huszonnegyedik napján egybegyűlének Izrael fiai és böjtölének, gyászba öltözvén és port hintvén fejökre.
  2 És elválának az Izrael magvából valók minden idegenektől, és előállván, vallást tőnek az ő bűneikről és atyáik hamisságairól.
  3 És megállának helyükön, és olvasának az Úrnak, az ő Istenüknek törvénye könyvéből a nap negyedrésze alatt, negyedrésze alatt pedig vallást tőnek és leborulának az Úr előtt, az ő Istenük előtt.
  4 És felálla a léviták emelvényére Jésua, Báni, Kadmiel, Sebánia, Bunni, Serébia, Báni és Kenáni és kiáltának nagy fennszóval az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
  5 És mondának a léviták, Jésua, Kadmiel, Báni, Hasabnéja, Serébia, Hódija, Sebánia, Petáhia: Nosza áldjátok az Urat, a ti Isteneteket öröktől fogva mindörökké; és áldják a te dicsőséges nevedet, mely magasabb minden áldásnál és dicséretnél!
  6 Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennük valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájuknak, és az égnek serege előtted borul le.
  7 Te vagy az Úr, az Isten, aki választottad Ábrámot és kihozád őt a káldeusoknak Úr [nevű városából], és nevezéd őt Ábrahámnak.
  8 És találád az ő szívét hűnek te előtted és szerzél vele szövetséget, hogy adod a kananeusok, hitteusok, emoreusok, perizeusok, jebuzeusok, girgazeusok földét, hogy adod az ő magvának; és megteljesítéd beszédeidet, mert igaz vagy te!
  9 Megtekintéd annak felette a mi atyáinknak Egyiptomban való nyomorúságát, és az ő kiáltásukat meghallád a Veres tengernél,
  10 És tevél jeleket és csodákat a fáraón és minden szolgáin és földének egész népén, mert tudtad, hogy kevélyen cselekedtek a te néped ellen; és szerzél magadnak nevet, mint e mai napság [is] van.
  11 És a tengert kétfelé választád ő előttük és szárazon menének át a tenger közepén; üldözőiket pedig mélységbe borítád, mint követ nagy vizekbe.
  12 És felhőnek oszlopában vezetéd őket nappal s tűznek oszlopában éjjel, hogy megvilágosítsd nekik az utat, melyen menjenek.
  13 És a Sinai hegyre leszállál, s szólál velük az égből, s adál nekik helyes végzéseket, igaz törvényeket, jó rendeléseket és parancsolatokat.
  14 A te szent szombatodat is megjelentéd nekik, és parancsolatokat, rendeléseket és törvényt parancsolál nekik szolgád, Mózes által.
  15 És kenyeret az égből adál nekik éhségükben, és vizet a kősziklából hozál ki nekik szomjúságokban; és mondád nekik, hogy menjenek be és bírják a földet, melyre nézve fölemelted kezedet, hogy nekik adod.
  16 Ők pedig, a mi atyáink, felfuvalkodának, és megkeményíték nyakukat és nem hallgaták parancsolataidat;
  17 És vonakodának engedelmeskedni, és meg nem emlékezének a te csodatételeidről, amelyeket velük cselekedtél, hanem megkeményíték nyakukat, és [arra] adák fej[ük]et, hogy visszatérnek rabságukba az ő makacskodásukban; de te bűnbocsánatnak Istene vagy, könyörülő és irgalmas, hosszútűrő és nagy kegyelmességű, és el nem hagytad őket.
  18 Sőt még borjúképet is csinálának maguknak, és ezt mondják: Ez a te Istened, aki kihozott téged Egyiptomból, és nagy bosszúsággal illettek téged;
  19 És te nagy irgalmasságodban nem hagyád el őket a pusztában; a felhőnek oszlopa nem távozék el felőlük nappal, hogy vezérlené őket az úton, és a tűznek oszlopa éjjel, hogy világítana nekik az úton, melyen menének.
  20 És a te jó lelkedet adád nekik, hogy őket oktatná; és mannádat nem vonád meg szájuktól, s vizet adál nekik szomjúságokban.
  21 És negyven esztendeig tápláltad őket a pusztában, fogyatkozásuk nem vala, ruháik el nem nyűttenek és lábaik meg nem dagadának.
  22 Adál annak felette nekik országokat és népeket, és elosztád ezeket határuk szerint és ők elfoglalák Sihón földét, és Hesbon királyának földét, és Ógnak, Básán királyának földét.
  23 Fiaikat pedig megsokasítád, mint az ég csillagait, és bevivéd őket a földre, mely felől megmondád atyáiknak, hogy bemennek arra, hogy bírják azt.
  24 És bemenének a fiak és elfoglalák a földet, és megalázád előttük a földnek lakóit, a kananeusokat, s kezükbe adád őket, mind királyaikat, mind a föld népeit, hogy cselekedjenek velük kedvük szerint.
  25 És megvevének erős városokat és kövér földet, s elfoglalának minden jóval teljes házakat, kőből vágott kutakat, szőlős és olajfás kerteket és sok gyümölcsfát, s evének és megelégedének és meghízának, s gyönyörködének a te nagy jóvoltodban.
  26 Makacskodának pedig és pártot ütének ellened, és veték törvényedet hátuk mögé; prófétáidat is meggyilkolák, akik bizonyságot tőnek ellenük, hogy őket te hozzád térítenék, és nagy bosszúsággal illettek téged.
  27 Annak okáért adád őket nyomorgatóik kezébe és megnyomorgaták őket; de nyomorúságuk idején hozzád kiáltának, és te az égből meghallgatád és nagy irgalmasságod szerint adál nekik szabadítókat, és megszabadíták őket nyomorgatóik kezéből.
  28 És mikor megnyugodtak vala, ismét gonoszt cselekvének előtted, és te átadád őket ellenségeik kezébe, akik uralkodának rajtuk; s midőn ismét hozzád kiáltának, te az égből meghallgatád és megszabadítád őket irgalmasságod szerint sokszor.
  29 És bizonyságot tevél ellenük, hogy visszatérítsd őket törvényedhez; de ők felfuvalkodának s nem hallgaták parancsolataidat, és végzéseid ellen vétkezének, melyeket ha valaki megtart, él azok által; és makacskodva hátat fordítának, s nyakukat megkeményíték és nem engedelmeskedének.
  30 És mégis meghosszabbítád felettük [kegyelmedet] sok esztendőkön át, s bizonyságot tevél ellenük lelkeddel, prófétáid által, de nem figyelmezének; annak okáért adád őket a föld népeinek kezébe.
  31 De nagy irgalmasságod szerint meg nem emésztéd őket, sem el nem hagyád őket, mert te könyörülő és irgalmas Isten vagy.
  32 Most annak okáért, oh mi Istenünk, nagy, erős és rettenetes Isten, aki megőrized a szövetséget és irgalmasságot, ne legyen kicsiny előtted mindaz a nyomorúság, amely utolért minket, királyainkat, fejedelmeinket, papjainkat, prófétáinkat, atyáinkat és egész népedet, Asszíria királyainak napjaitól fogva mind e mai napig.
  33 Hiszen te igaz vagy mindenekben, valamelyek reánk jövének; mert te igazságot műveltél, mi pedig hamisságot cselekvénk!
  34 Hiszen a mi királyaink, fejedelmeink, papjaink és atyáink nem cselekedték törvényedet és nem figyelmeztek parancsolataidra és bizonyságtételeidre, melyek által bizonyságot tettél ő ellenük;
  35 És ők az ő országokban s a te nagy jóvoltodban, mellyel megáldád őket, s a széles és kövér földön, melyet nekik adál, nem akartak szolgáid lenni; és nem tértek meg gonosz cselekedeteikből.
  36 És íme mi most szolgák vagyunk azon a földön, melyet a mi atyáinknak adál, hogy ennék annak gyümölcsét és javát, íme mi szolgák vagyunk azon;
  37 És termését bőven hozza a királyoknak, akiket fölébünk helyezél a mi bűneinkért, s testeinken uralkodnak és barmainkon az ő kedvük szerint; és mi nagy nyomorúságban vagyunk!
  38 És mindemellett mi erős kötést szerzénk és azt aláírtuk, melyet megpecsételének a mi fejedelmeink, lévitáink és papjaink.