Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Lőn pedig, hogy mikor [ezt] meghallották mind ama királyok, akik a Jordánon túl a hegyeken és síkon és a nagy tengernek egész partja-mentén valának a Libanon ellenében: a khitteus, az emoreus, a kananeus, a perizeus, a khivveus és a jebuzeus:
2 Egybegyülekezének, hogy megvívjanak Józsuéval és Izraellel egy akarattal.
3 De meghallák Gibeon lakosai is, amit Józsué Jérikhóval és Aival cselekedett vala.
4 És ők is ravaszul cselekedének. Elmenének ugyanis és követekül adák ki magukat. Szerzének azért szamaraikra ócska zsákokat, és ócska, megrepedezett és összekötözött boros tömlőket;
5 És ócska, megfoltozott sarukat lábaikra, és ócska ruhákat magukra; az útravaló kenyerük is mind száraz és penészes vala.
6 Így menének el Józsuéhoz a táborba Gilgálba, és mondának neki, és Izrael férfiainak: Messze földről jöttünk, most azért kössetek frigyet mi velünk.
7 Izrael férfiai pedig mondának a khivveusnak: Hátha közöttem lakol te; hogyan kössek azért frigyet te veled?
8 Azok pedig mondának Józsuénak: Szolgáid vagyunk mi! És monda nekik Józsué: Kik vagytok, és honnan jöttetek?
9 És mondának neki: Igen messze földről jöttek a te szolgáid, az Úrnak, a te Istenednek nevéért, mert hallottuk az ő hírét és mindazt, amit Egyiptomban cselekedett;
10 Mindazt is, amit cselekedett az emoreusok két királyával, akik valának túl a Jordánon, Szíhonnal, Hesbon királyával és Óggal, Básán királyával, aki Astarótban vala.
11 Ezért szólának nekünk a mi véneink és földünk lakosai is mind, mondván: szerezzetek magatoknak eledelt az útra, és menjetek eléjük, és mondjátok nekik: Szolgáitok vagyunk mi, most azért kössetek frigyet mi velünk!
12 Ez a mi kenyerünk meleg volt, amikor eleségül elhoztuk a mi házainkból elindulván, hogy hozzátok jöjjünk; most íme, száraz és penészes lett.
13 Ezek a boros tömlők is, amelyeket új korukban töltöttünk vala meg, íme, de megszakadoztak; e mi ruháink és saruink pedig megavultak az útnak igen hosszú volta miatt!
14 És vőnek a férfiak azoknak eledeléből, az Úr tanácsát pedig nem kérték vala.
15 És békességesen bánt velük Józsué, és frigyet köte velük, hogy életben hagyja őket, a gyülekezet fejedelmei pedig megesküdének nekik.
16 De harmadnap múlva azután, hogy frigyet kötöttek vala velük, meghallják, hogy közel valók azok hozzájuk, sőt közöttük lakoznak azok.
17 Elindulának azért Izrael fiai, és eljutának azoknak városaihoz harmadnapon. Városaik pedig valának: Gibeon, Kefira, Beéróth és Kirjáth-Jeárim.
18 De nem bánták őket Izrael fiai, mivelhogy megesküdtek vala nekik a gyülekezet főemberei az Úrra, Izrael Istenére, és zúgolódék az egész gyülekezet a főemberek ellen.
19 Mondának azért mind a főemberek az egész gyülekezetnek: Mi megesküdtünk nekik az Úrra, Izrael Istenére, most hát nem bánthatjuk őket.
20 Ezt cselekedjük velük, hogy életben hagyjuk őket, és így nem lesz harag ellenünk az esküvésért, amellyel megesküdtünk nekik.
21 Mondának azért a főemberek nekik: Ám éljenek! És lőnek favágóivá és vízhordozóivá az egész gyülekezetnek, amint szólottak vala nekik a főemberek.
22 Hívatá ugyanis őket Józsué, és szóla nekik, mondván: Miért csaltatok meg minket, ezt mondván: Igen messziről valók vagyunk mi tőletek, holott ti közöttünk laktok?
23 Most azért átkozottak legyetek, és ne fogyjon ki közületek a szolga, a favágó és vízhordó az én Istenemnek házába.
24 Azok pedig felelének Józsuénak, és mondának: Mivelhogy nyilván tudtukra esett a te szolgáidnak az, amit az Úr, a ti Istenetek parancsolt vala Mózesnek, az ő szolgájának, hogy nektek adja ezt az egész földet, és hogy kiirtja előletek a földnek minden lakosát: igen féltettük tőletek a mi életünket, ezért cselekedtük ezt a dolgot.
25 És most íme, a te kezedben vagyunk, amint cselekedni jónak és igaznak tetszik előtted, úgy cselekedjél mivelünk!
26 És úgy cselekedék velük, és kiszabadítá őket Izrael fiainak kezéből, és nem ölék meg őket.
27 És tevé őket Józsué azon a napon favágókká és vízhordókká a gyülekezethez és az Úr oltárához, mind e napig, azon a helyen, amelyet választánd.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára. 2Pét 3:1 –
Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, aki megváltotta
Annak okáért, atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erőssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha. 2Pét 1:1 – 1:21 A