
Debóra és Bárák szabadítása: Sisera bukása és Isten győzelme.
Debóra és Bárák szabadítása: Sisera bukása és Isten győzelme. Bírák 4-ben Izráel ismét gonoszt cselekszik az Úr szemei előtt, ezért az Úr Jábint, Kánaán királyát
Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És hallék nagy szózatot a templomból, amely mondja vala a hét angyalnak: Menjetek el és töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát.
2 Elméne azért az első, és kitölté az ő poharát a földre; és támada gonosz és ártalmas fekély azokon az embereken, akiken vala a fenevad bélyege, és akik imádják vala annak képét.
3 A másik angyal is kitölté az ő poharát a tengerbe; és olyanná lőn, mint a halott vére; és minden élő állat meghala a tengerben.
4 A harmadik angyal is kitölté az ő poharát a folyóvizekbe és a vizek forrásaiba; és lőn vér.
5 És hallám, hogy a vizek angyala ezt mondja vala: Igaz vagy Uram, aki vagy és aki valál, te Szent, hogy ezeket ítélted;
6 Mivelhogy szentek és próféták vérét ontották, vért adál nekik inni; mert méltók arra.
7 És hallám, hogy más az oltárról ezt mondja vala: Jól van Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid.
8 A negyedik angyal is kitölté az ő poharát a napra; és adaték annak, hogy az embereket tikkassza tűzzel.
9 És tikkadának az emberek nagy hévséggel; és az Istennek nevét káromlák, akinek hatalma vala e csapásokon; és nem térének meg, hogy neki dicsőséget adjanak.
10 Az ötödik angyal is kitölté az ő poharát a fenevad királyi székére; és lőn az ő országa sötét; és rágják vala az ő nyelvüket a kín miatt,
11 És káromlák a menny Istenét az ő kínjaik és fekélyeik miatt; és meg nem térének az ő cselekedeteikből.
12 A hatodik angyal is kitölté az ő poharát a nagy folyóvízre, az Eufráteszre; és kiszárada annak vize, hogy a napkelet felől jövő királyoknak út készíttessék.
13 És láték a sárkány szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan lelket kijőni, a békákhoz hasonlókat;
14 Mert ördögi lelkek azok, akik jeleket tesznek; akik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybe gyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára.
15 (Íme eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát.)
16 Egybegyűjték azért őket a helyre, amelyet zsidóul Armageddonnak neveznek.
17 A hetedik angyal is kitölté az ő poharát a levegőégre; és nagy szózat jöve ki a mennyei templomból a királyi széktől, amely ezt mondja vala: Meglett!
18 És lőnek zendülések és mennydörgések és villámlások; és lőn nagy földindulás, amilyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak, ilyen földindulás, ilyen nagy.
19 És a nagy város három részre szakada, és a pogányok városai elesének; és a nagy Babilon megemlítteték az Isten előtt, hogy adjon annak inni az ő búsult haragja borának poharából.
20 És minden sziget elmúlék, és hegyek nem találtatának többé.
21 És nagy jégeső, mint egy-egy tálentum, szálla az égből az emberekre; és káromlák az Istent az emberek a jégeső csapásáért; mert annak csapása felette nagy.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!

Debóra és Bárák szabadítása: Sisera bukása és Isten győzelme. Bírák 4-ben Izráel ismét gonoszt cselekszik az Úr szemei előtt, ezért az Úr Jábint, Kánaán királyát

Othniel, Ehud és Samgar: Isten szabadítása az elnyomás idején. Bírák 3 megmutatja, hogy az Úr miért hagyott meg bizonyos népeket Izráel földjén: próbára és tanításra,

A hűtlenség köre: bálványimádás, fenyítés és szabadítás Izráelben. Bírák 2-ben az Úr angyala megfedd és emlékeztet: Isten hű maradt a szövetséghez, de Izráel nem engedelmeskedett